„Nagyjából jól vagyok, egészen pedig valószínűleg már soha sem leszek. Ha egy dobóatlétának úgy rendesen elkezd hasogatni a dereka, akkor azzal siránkozás nélkül együtt kell élnie, illetve megtalálni a módját annak, hogy a hátrányból előnyt tudjon kihozni” – ezzel, az első hallásra a nem túl optimista összegzéssel kezdte Pars Krisztián a Telekom Sporthír Szolgálatnak adott Karácsony utáni nyilatkozatát, de a folytatás valamivel már derűlátóbb volt.
„A hosszú pihenő után három hete folyamatosan azzal foglalkozunk, hogy a tavaly szétesett technikámat új alapokra helyezve ismét stabil építménnyé formáljuk. Az első visszajelzések jónak mondhatóak, de nem akarok a medve bőrére inni. Egyelőre csak abban reménykedek, hogy a hathetes dél-afrikai edzőtáborozásunk ugyanolyan eredményes lesz, mint a legutóbbi, ahonnan egészségesen és igen jó formában tértem haza. Aztán viszont jöttek a bajok, a sérülés, az erőlködés és a pekingi világbajnokságon az elszomorító negyedik helyem. Egészségesen, technikai zűrök nélkül aligha maradtam volna le a dobogóról.”
A derekát fájlaló szombathelyi dobónak gyógytornát írtak elő, amibe bele se kezdett, mert meggyőződése szerint az izmait célzott gyakorlatokkal nem erősíteni, hanem nyújtani és kilazítani kell.
„Nekem a stretching jön be, amitől hajlékonyabb vagyok, és ami a mozgásszervi problémáimra is gyógyírt jelent. Vigyázok a súlyomra, Karácsonykor sem ettem tele magamat. Édesanyám tízféle húsétellel kedveskedett nekem, körítésnek rizzsel és a kedvenc tökmagolajos salátáimmal. Halászléből, rántott halból idén sem kértem, azzal ugyanis nem tudom csillapítani az étvágyamat…”
Szilveszter estéjén viszont nem fogja túlságosan visszafogni magát, úgy véli, egyszer egy évben ez is kijár neki…
„Újév első napján lesz érdekes, amikor szokás szerint kispályás focizásra gyűlünk össze, és tagadhatatlanul másnaposan addig játszunk, amíg ki nem dőlünk. Vagy inkább addig, amíg az én csapatom nem tud nyerni. Egykori mesterünk, Németh Pali bácsi emlékének tisztelgünk ezzel a sportolással, aki nélkül soha nem lehettem volna Londonban olimpiai bajnok, kétszer világbajnoki ezüstérmes, kétszer pedig Eb-aranyérmes. Egy nappal később pedig már Dél-Afrika felé vesszük az irányt, ahol én már tizenkettedszer edzőtáborozhatok. Ott nem kell napokat eltölteni az átállással, jó az idő, kiválóak a létesítmények, és olykor még a nagy ellenfeleinkkel is megmérkőzhetünk” – mondta a februárban 34 éves Pars Krisztián, aki azért nem tesz idén sem újévi fogadalmakat, mert a céljaival azok hangoztatása nélkül is tisztában van.
Amúgy nem nehéz kitalálni, hogy egy olimpiai címvédőnek mi járhat a fejében…
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)
