Nemcsak politikai és kulturális cserére lehet felhasználni az olimpiát, hanem szükség van egy filozófiai platformra – vallja Tan Dun világhírű kínai zeneszerző, a pekingi olimpia szignáljának komponistája. Éppen ezért igyekszik zenéjében megtalálni a harmónián túl a kínai filozófiát is.
Tant elsősorban a Zen filozófia érdekli, amely Kínában született meg a 7. század körül. "Valamennyi kínai filozófia közül a Zen az, amelyet leginkább a jövőre terveztek az istenek. A Zen az, amely filozófiai irányadója lehet mindenkinek a 21. században" – mondta Tan az International Herald Tribune-nek adott interjúban.
Az olimpiai játékok, és a Meet In Beijing olimpiai kulturális fesztivál két lehetőséget is adott Tannak. Bár a pénteki nyitógála zenei vezetője a Párizsban élő Chen Qigang zeneszerző, Tané az a szignál, amely minden esemény előtt felhangzik – számításai szerint 18 ezer alkalommal – valamint az a zene, amelyeket a 6.000 olimpiai érem átadásakor játszanak. Ezek olyan kihívások számára, amilyenekkel nem találkozik koncerttermek és operaházak általi megrendelések esetén.
"A sportzene különleges módon kezeli a sebességet, a hangnemváltásokat, a stílust: mindez nagyon intenzív. Elemeznünk kell egy hétköznapi ember és egy sportoló járásának a sebességét – ennek átlagából kell megtalálnunk a középutat a tempóhoz, amelyet mindenki a lehető legkényelmesebben be tud fogadni" – mondta.
Az olimpiai zene filozófiai alapját keresve eltökélt szándéka volt, hogy olyasmit talál, amely egyfelől megőrzi az olimpia szellemiségét, másfelől pedig "kulcsot ad az embereknek a Kínába nyíló ajtóhoz. Küszködtem, hogy megtaláljam a formát, az ihletet. Aztán egy napon Pekingben voltam, amikor bejelentették az olimpiai aranyérem tervének győztesét: arany és jáde volt együtt. Akkor keresni kezdtem a kínai enciklopédiában" – folytatta. Hamarosan megtalálta a "csinsenkjucsen" (jinshengyuzhen) kifejezést, amely annyit jelent: arany hang és jáde vibrálás. Felfedezte, hogy ez egyszerre egy zenei és vallási kifejezés, amelyet felvéstek a buddhista templomokban Kína-szerte.
"Ez a taoizmus nagyon magas szintje – a legfelsőbb harmónia-állapotot fejezi ki. Ezért úgy döntöttem, hogy arany és jáde anyagot használok fel a zenémhez." Az aranyat Tan számára egy óriás piencsung (bianzhong), egy fakeretre szerelt bronzharangokból álló ősi hangszer jelentette, a jádéhoz pedig a hopeji (Hubei) múzeum szakértőivel való konzultáció után öt tonna szürkés-zöld jádét vásárolt, hogy egy "kőzenekart" hozzon létre. A jáde-hangszerek kilenc rendjét, amelyek ugyanazon a skálán mozognak, mint a zongora, 55 munkás faragta ki hat hónap alatt.
Ugyanez a filozófiai összhang cseng ki a 8. századi klasszikus kínai regényből készült Tea című operájából, amelyet a múlt héten mutattak be Pekingben. A darab ősbemutatója 2002-ben volt Japánban, Kínában azonban most vitték először színre. "Nagyon boldog vagyok, hogy ezt mutatják be. Azt hiszem, csodálatos választás filozófiai alapja – tűz és víz – valamint keleti és nyugati zenei kultúrája miatt".
MTI
