Pétervári-Molnár Bendegúz sikerrel zárta a megnyújtott olimpiai ciklust, hiszen 10. helyezése alapvetően pozitív besorolást érdemel. Édesapjával, Molnár Zoltán szöuli (1988) olimpiai részvevővel utólag is átbeszélgettük a történteket.
Pétervári-Molnár Bendegúz. Fotó: Búcsú Vera/Art of Rowing
– Tokió előtt ilyen szereplésre gondolt?
– A felkészülésünk olyan jól sikerült, hogy a végén már konkrétan megfogalmaztuk fiammal: szeretnénk, ha bejutna az A-döntőbe. Ha viszont a tavaly ősszel történtekre gondolok – amikor nyolc hét kiesett a Covid-fertőzés miatt – akkor olyan hangulatban voltunk, hogy már az olimpiára történő kijutásunkat is aláírtuk volna.
– Azután „kiegyenesedtek” a dolgok, s végül minden jóra fordult. Hogyan látta edzői szemmel fia evezését?
– Bendegúz első és második futambeli evezése is alapvetően biztató volt, bár a rutintalanság olykor az evezésében is „visszaköszönt”. A legnagyobb izgalom természetesen akkor jelentkezett nálunk, amikor az elődöntőben jött az igazi nagy feladat. Ott ugyanis már nem lehetett sem a sorsolásban, sem egyéb csodákban bízni, hiszen ott már minden ellenfél nagyon komoly erőt képviselt. Mást ne mondjak, a korábban csak Európa-bajnokságon érmes görög szkiffessel is egy futamba kerültem, aki később az olimpiai aranyérmet is kiharcolta. Fiam egyébként az elődöntőben ötszáznál vezetett és ezer méternél is csak két másodperc hátrányban volt az első helyen haladóhoz képest. Ám ekkor az erős oldalszél megzavarta és elsősorban ennek hatására szétesett a mozgása, így maradt le az A-döntős helyről.
– A B-döntőben végül az evezés erőviszonyait ismerve, a rangot adó 10. helyen ért célba.
– Ott Bendegúz már sokkal kiegyensúlyozottabban evezett, mint az elődöntőben. A negyedik (összesítésben a 10.) helye egy pillanatig sem forgott veszélyben. Amennyiben a tőle távoli pályán haladó kanadait képben van nála, talán őt is lehagyhatta volna.
– Mindent összevetve fia jó, a jövőt illetően pedig biztató helyezéssel térhetett haza az olimpiáról. Huszonnyolc éves, legszebb évei előtt áll, nyilván folytatja.
– Egy pillanatra sem vetődött fel a visszavonulás gondolata, maradunk a Budapest Evezős Egyesületben. Ami a következő, 2022-es év versenyeit illeti, bőven lesznek bizonyítási alkalmaink, a világ-és Európa-bajnokság mellett három világkupa fordulóra is sor kerül. Nem csak Párizsba, hanem még Los Angelesbe is el szeretnénk jutni.
– Mikor kezdik a konkrét felkészülést?
– Fiamnak szombaton lesz az esküvője. A nászutat követően már visszatér kedvenc kiegészítő sportágaihoz, így elsősorban a görkorcsolyázáshoz és a jégkoronghoz. Az evezés a rendkívül munkaigényes sportok közé tartozik, itt hosszabb „leeresztésről” szó sem lehet.
(jochapress / Jocha Károly)
