Egész napot eltöltöttünk a Puskás Akadémián, idegenvezetőnk az U17-es csapat kapitánya, Papp Kristóf volt. Elkísértük az iskolába, a húsvéti színdarab próbájára és természetesen edzésre is. Tanulságos napot töltöttünk el Felcsúton.
Nagy-Pál Tamás • Gombamód szaporodnak a labdarúgó-akadémiák az utóbbi években. Közülük jó néhány kollégiumi, vagyis bennlakásos rendszerben működik, melynek előnyeiről már sok jót hallottunk, s egyértelmű is, mit profitálhatnak abból a fiatalok, ha gyakorlatilag 24 órás felügyelet mellett töltik a mindennapjaikat.
Jól sikerült előadás a földrajzórán
De vajon milyen belülről megélni mindezt? Milyen annak a fiúnak az élete, aki szüleivel közösen meghozza a kemény döntést, hogy a családi fészket fiatalon elhagyva akadémiai életre adja a fejét? Annak a reményében, hogy egyszer akár külföldi karriert is befutó profi válik belőle.
A felcsúti Puskás Akadémián az U17-es csapat kapitányának, Papp Kristófnak a segítségével kaptunk bepillantást a különleges életformába. Egyetlen percről sem szerettünk volna lemaradni, ezért hajnalban érkeztünk, amikor még teljesen kihalt a kollégium épülete, csupán az éjszakás nevelőtanár, Ásványi Balázs volt ébren, aki a társaságunkban indult ébreszteni a fiatalokat.
Küldetése sikerrel járt; reggel 7-kor már tele volt a folyosó, néhányan kómás fejjel, zombiként csoszogtak, mások azonnal éberen tekintgettek körbe. A kantinban svédasztalos reggeli várta Kristófot. Azon kívül, hogy már az első étkezést is az osztálytársakkal közösen költötte el, nem különbözött a reggele az átlagos fiatalokétól: 8-kor már az utca túloldalán magasodó iskolában volt jelenése, hiszen negyed 9-kor megkezdődött a tanítás.
„Az akadémisták csupán abban különböznek az iskola többi tanulójától, hogy az átlagosnál jobban vágynak az azonnali elismerésre. Még akkor is, ha azt nem feltétlenül érdemlik ki. Ez valószínűleg összefüggésben lehet a versenysporttal, a mindenáron győzni akarással” magyarázta Bányai György, a Letenyey Lajos Szakközépiskola és Szakiskola igazgatója, aki egyébként rendkívül büszke arra, hogy taníthatja a fiúkat.
Az emlegetett elismerést Kristóf már rögtön az első órán megkapta, s nem érdemtelenül: földrajzórán ugyanis előadást kellett tartania Pest megyéből, amely még úgyis alaposra sikerült, hogy sokszor improvizálnia kellett, mivel előadótársa nem jelent meg az órán.
Ha Húsvét, akkor iskolai műsor – nem kivétel ez alól a felcsúti intézmény sem. Ki önként, ki a jobb magatartásjegy reményében, ki pedig azért vesz részt a színdarabban, mert a tanár főszerepet szánt neki. Ez utóbbi megállapítás éppen Kristófra érvényes, aki Jézust játssza, ami csak azért nincs ínyére, mert több oldalnyi szöveget kell bemagolnia. (Igaz, a második óra helyet tartott próbán még puskázhatott…) Cserében örömhírt kapott: elmarad a német témazáró dolgozat, s az angol utáni második idegen nyelv a földrajzzal ellentétben egyáltalán nem tartozik a kedvenc tantárgyai közé.
Dél körül ebéd következett, a reggelihez hasonlóan kiadós adagok formájában. A konyha élelmezésvezetőjétől, Balogh Györgytől tudtuk meg, hogy Kristóféknak naponta 5000 kalóriát kell elfogyasztaniuk, természetesen a minden szempontból hasznos és egészséges fajtából.
Lazításképpen teqball
Ebéd után alapesetben folytatódik a tanítás, nekünk azonban sikerült olyan napot kifognunk, amikor tanári megbeszélés miatt elmaradtak a délutáni órák, így bepillanthattunk abba, miképpen töltik szabadidejüket az akadémisták. Nos, mint kiderült, az elfogyasztott kalória egy részének elégetésével, ugyanis kedvenc elfoglaltságuk jelenleg a teqball (az asztalitenisz és a labdarúgás modern keveréke), amely – amellett, hogy remek szórakozás – még a technikai képességeket is fejleszti.
De aki másra vágyik, az biliárdozhat, csocsózhat, nézhet tévét vagy nyomkodhatja a játékkonzolt is. Ugyanakkor jó néhányan választották a passzív pihenést, zenét hallgatva a kényelmes kanapékon. (Amennyire ilyen rövid idő alatt le tudtuk szűrni, jelenleg a rap a fiúk kedvenc stílusirányzata.)
„Szerda délutánonként kimenőt is kapunk, ilyenkor szoktam hazamenni a szüleimhez” – mondta Kristóf, aki a hétvégéket az akadémia falai között tölti, mondván, akkor tud igazán pihenni és feltöltődni. Szüksége is van rá, ugyanis súlyos teher nyomja a vállát: csapatával az immár kilencedik Puskás–Suzuki-kupára készül, amelynek trófeáját a felcsútiak még soha nem tudták otthon tartani. Az idén ezt a nem kedvükre való sorozatot szeretnék megtörni.
Beszélgetésünk közben Kristóf üzenetet kapott a telefonjára, méghozzá vezetőedzőjétől, Ilisa Kulesevictől. A horvát tréner a csapatkapitányán keresztül értesítette a fiúkat arról, hogy az elmaradt tanítás miatt másfél órával előrébb hozták a tréninget. A védő több szempontból is tökéletes a „cséká” szerepére: társai a pályán és azon kívül is felnéznek rá, ráadásul már nyelvvizsgája van angolból, ami nem mellékes a külföldi szakemberrel történő kapcsolattartásban.
A fiúk lelkesedését látva érezni, hogy közeledünk a nap csúcspontja felé, hiszen ifjú futballisták lévén mégis csak elsősorban az edzések, a kivételes labdarúgótudás elsajátítása miatt az akadémia növendékei. „Én már a délutáni pihenés közben is a tréningen agyalok, a ránk váró feladatokon, a következő bajnoki meccsen. A fordulók előtti napokon ez különösen fontos, hiszen már csak az aktuális taktikát gyakoroljuk” – kommentált Kristóf.
A gyors átöltözés után irány a műfüves pálya. A nap folyamán talán most először tűnt fel, hogy nem átlagos akadémistával időzünk. Hanem olyannal, aki nemzetközi karrierről álmodik, és annak tényleg hajlandó mindent alávetni. „Egyáltalán nem irigylem azokat a kortársaimat, akik a hétvégeken bulizhatnak, csajozhatnak, moziba mehetnek. Pontosan tudom, mit szeretnék elérni és azt is, hogy azért mit kell tennem” – fejtette ki.
A tréning után közös videóelemzés, tanulás, vacsora és megint tanulás szerepelt a programban. A szigorú szabályoknak megfelelően fél 10-kor lámpaoltás, 10-től pedig alvás. Nehezen hihető, de a fiúk legnagyobb része az esti napirendet egy kis móka kedvéért sem akarja felrúgni, mert belátja: minden érte történik.
