Miklós Edit eredményei nélkül a jelenlegi támogatást sem kapná meg a szövetség az utánpótlás fejlesztésére. Továbbra sincs egyszerű helyzetben a hazai sísport, ugyanakkor látszik a fény az alagút végén. Nagy szüksége lenne a sportágnak, hogy bekerüljön a Héraklész-programba.
Nagy-Pál Tamás • Miklós Edit stabil top 10-es versenyző lett a Világ Kupában, Szőllős Barnabás hetedik helyen végzett szlalomban az ifjúsági téli olimpián. Az alpesi síben itthon minden rendben, gondolhatnánk, hiszen soha nem látott magasságokba emelkedett. Az európai szövetség elnökével és a hazai szövetség ügyvezetőjével, Kaszó Klárával elköltött sajtóreggelin azonban kiderült: a szenzációs eredmények ellenére továbbra is nagyon nehéz az egész sísport hazai helyzete.
Kaszó Klára
Egyrészt azért, mert itthon a nyári olimpia még mindig prioritást élvez, így nehéz átállítani a gondolkodást a téli ciklusra. Sokakat például biztosan meglepetésként ér, hogy a 2018-as pjongcsangi játékokra bizony már most júliusban elkezdődik a kvalifikáció. „Ráadásul az olimpia előtt az lesz utolsó teljes szezonunk, vagyis most lenne szükségünk a legnagyobb támogatásra, nem egy év múlva. Az előző szezonra száztíz millió forintot kaptunk a MOB-tól, ami az összes szakágra, vagyis öt sportágra nem túl sok.”
A sportvezető hozzátette: kétszáz millió forinttal már elégedett lenne, de háromszáz kéne ahhoz, hogy valójában megvalósíthassák minden szakágban a terveiket. „Hiába egyre több a lehetőségünk, ha az egyre több pénzt is igényel. Nagy bánatom például, hogy a Héraklész-programban nem szerepelünk, pedig lökést adna az utánpótlásnak.”
Ahogy természetesen az eredmények is előre mutatnak, noha nem szabad ezekkel megelégedni. „Jó, hogy vannak kiemelt versenyzőink. Edit eredményei nélkül még ennyi támogatást sem kapnánk. Ugyanakkor a hátországot is építeni kell, folyamatosan növelni a tömegbázist. Azt talán mondanom sem kell, hogy ez mekkora költségekkel jár a szövetségnek és a szülőknek is.”
Ahhoz például, hogy a fiatalok részt vehessenek a szövetség egész évi felkészülési programjában, 5000 eurót kell fizetniük – azon felül azonban a többi költség már nem a családi kasszát terheli. Emellett persze számtalan lehetőség adódik. Vannak, akik félig már Ausztriában élnek, mint a Szőllős-testvérek is. „Sőt, nemrég a finnek ajánlották fel nekünk, hogy szívesen látják akadémiáikon a versenyzőinket. De nem találtunk senkit, akinek a családja vállalni tudta volna. Értelemszerűen erre kötelezni senkit nem tudunk.”
Illetve ott van még a honosítás lehetősége, akár már sokkal fiatalabban, mint Miklós Edit esetében. „Remek példa az ifjúsági olimpián kiválóan szereplő Archam Chiara. Olaszországban is él olyan fiú, akinek az édesapja magyar. Sokkal jobb körülmények között készül, mint a mieink, rendre le is győzi őket. Ők is nagy reménységek. Ugyanakkor az efféle törekvésekért rengeteg támadást kapunk, itthon nehezen fogadják be őket. Az a helyzet, hogy mivel a szülőknek rengeteg pénzt kell a sportágba tolniuk, úgy gondolják: joguk van beleszólni a dolgokba.”
Pedig a pozitív hozadék egyértelmű. Az eredetileg horvát Samsal Dalibor például hiába nem ért el még akkora eredményeket, mint Edit, így is kitűnő példa a fiatalságnak. „Terveink között szerepel, hogy tavasszal együtt táboroztatjuk a korosztályos versenyzőkkel. Rengeteget tanulhatnak tőle: igazi profi és annyira elszánt, hogy még kötetlen, asztal melletti társalgás során sem tud a síelésen kívül másról beszélni. Úgy érzem, a segítségével fel lehet húzni egy-két kiváló generációt.”
Kaszó végül elmondta: nemcsak az alpesi síben festett pozitív jövőképet a téli olimpia. „Mind az öt szakágban kvalifikáltuk magunkat. Miért ne tudnánk ugyanazt megtenni Pojongcsangban is?”
