Meglepetést hozott a 6. debreceni K-1 Magyar Nagydíj: a nyolc harcos versengését a mindössze 86 kilogrammos békéscsabai Rácz Dénes nyerte.
A kick- és thaibokszban is szép eredményekkel rendelkező fighter minden gond nélkül lépett át a mezőnyön, ám menedzsmentjével egyetértésben, győzelme ellenére sem szándékozik nehézsúlyban versenyezni nemzetközi szinten. Az orosházi kistérségi irodavezetői posztot teljes munkaidőben ellátó, két diplomás fiatalember eredeti kategóriájában szeretne sikereket elérni.
A kopasz irodavezető reggel fél nyolckor belép a hivatal kapuján. Bal szeme alatt monokli, s mintha jobb bokáját is húzná kicsit. A munkatársak összesúgnak a háta mögött. Egyikük megjegyzi, a főnök már megint verekedett. A többiek bólogatnak, valaki még hozzáteszi, meglátjátok, nem lesz ennek jó vége! – a fenti jelenet persze csak a fantáziám szüleménye, az orosházi kistérségi iroda munkatársai jól tudják, hogy főnökük, Rácz Dénes a küzdősportok szerelmese, sérüléseit nem kocsmai duhajkodásokban, de még csak nem is családi perpatvarok során -szerzi be-. A Békéscsabáról ingázó 28 éves sportoló már Orosházán is megmutatta, kőkemény térddel és ököllel rendelkezik: tavaly, december 8-án, a városban megrendezett küzdősport gála egyik főmérkőzésén hatalmas csatát vívott Nagy Tibor ellen, az ISKA thai-boksz 84,5 kilogrammos magyar bajnoki címéért.
Szép, szép, mondhatta volna az olvasó K-1 Nagydíj előtt, de bármilyen tehetséges is Rácz sporttárs, két számmal akkor is kisebb a nehézfiúktól. Be kell vallanom, a verseny előtt ugyanezen a véleményen voltam. A WAKO full- és low kick szakág négyszeres világbajnoki bronzérmese, kétszeres Világkupa győztese azonban alaposan rácáfolt a jóslatokra. Debrecenben mindhárom ellenfelét meggyőző teljesítménnyel verte, így átvehette a legendás holland menőtől, Ernesto Hoosttól a győztesnek járó serleget.
-Nem voltam megijedve, hogy nálam nehezebb vetélytársak ellen kell meccselnem. Edzéseken sem foglalkozunk ezzel, a 70 kilós is odaáll a nehézsúlyúval küzdeni. Edzőm, Szabó Sándor úgy látta, a magyar K-1-hez megfelelő a tudásom, a mezőny ismeretében – tisztelve az ellenfeleket – pedig pláne- – mondja a tizennyolcszoros magyar bajnok, aki küld egy aprócska szurkát az amatőr versenyeket lebecsülő vetélytársainak. -Ha a mostani nyolcas mezőnyből egy-két ember meglátogatott volna egy-egy lenézett amatőr versenyt, eszébe sem jutott volna kesztyűt húzni Debrecenben.-
Rácz Dénes úgy véli, debreceni elsősége mögött nem kell semmilyen különlegességet keresni. -Egy rangos nemzetközi mezőnyben követelmény, hogy a versenyző a mérkőzések első 
pillanatától az utolsóig tökéletesen koncentráljon. Megfelelő technikákkal, nem görcsösen, folyamatosan menni kell előre. A K-1-en is ezt követtem, készségszintre gyakoroltuk a mozdulatokat, széles technikai skálán mozogtam, de ha nem várt esemény jött közbe, akkor improvizálni is tudtam. Még az edzőm is megdicsért, amire nagyon büszke vagyok, mert nem nagyon szokott a dicséretekkel dobálózni.-
De nézzük a győztes útját! Már az első csata borzalmasan keménynek ígérkezett, Rácz azzal a Nagy Tiborral nézett farkasszemet, akivel előzőleg már kétszer találkozott. A várt nagy hirig most elmaradt, a csabai sportoló mindössze másfél menet után lépett tovább. -Ha thaiboksz szabályrendszerben rendezik a mérkőzést, akkor talán még másfél menetig sem tartott volna- – mondja, de hangjában nyoma sincs Nagy lesajnálásának.
Áttérünk a Ferencz József elleni elődöntőre, megjegyzem, rendkívül összeszedett volt, néha szinte iskolázott, laza bunyóval került a fináléba. Rácz Dénes szerint azonban korántsem volt könnyű dolga. -Az első meccsen megsérült a térdem és a sípcsontom, nagyon kellett figyelnem, hogy ne szedjek össze újabb sérülést. Próbáltam keveset dulakodni, tisztán küzdeni, nem kockáztattam feleslegesen. Ezen a meccsen fáradtam el leginkább, itt kellett a legtöbbet nyújtanom a győzelemért.-
A döntőben a tavalyi győztes, az egykori kyo Európa-bajnok Török Dániel várt Rácz Dénesre, ám Szabó Sándor tanítványát ő sem tudta megállítani. -A sérüléseimet továbbra is éreztem, de ha már bekerültem a döntőbe, eszembe sem jutott, hogy ne álljak ki. A hozzám közel állók nagyon bíztak bennem. Nehogy már sérülés miatt hátráljak meg, az idők végéig hallgathattam volna a megjegyzéseiket- – mondja szakmázás helyett, s mosolyogva egy -klasszikussal- zárja az értékelést. – -A sérülés begyógyul, a fájdalom elmúlik, a dicsőség örök!-
A debreceni matekon túllépve, általánosságokról faggatom a fightert, arról érdeklődöm, mi az oka az utóbbi másfél év formajavulásának. -Nagy nemzetközi versenyeken, jogos vagy jogtalan döntések miatt elbuktam az elődöntőket, általában harmadik lettem. Viccesen azt szokták mondani, nyithatnék egy bronzáriumot is. A profi meccseim során is bejártam szinte a fél világot, azért hívtak, mert tudták, nem adom olcsón a bőrömet, jó meccseket csinálok, de 2:1-el ki lehet hozni a hazai versenyzőt győztesnek. A tavalyi évtől azonban mentális változáson mentem át, 28 évesen talán beértem, összeszedettebb, koncentráltabb lettem. Ameddig fizikálisan bírom, és a lehetőségeim is megengedik, addig ki akarom hozni magamból a maximumot- – jelenti ki határozottan, s amikor megemlítem, hogy talán decemberben születendő kislánya is szerepet játszhat jó formájában, egy -apás- poén érkezik válaszul: -Lehet benne valami, lányos apaként az udvarlók miatt amúgy is karban kell majd tartanom magam, de azt hiszem, nem csak erről van szó.
A jövőbeli szemtelen udvarlóknak kilátásba helyezett fülesek után -bemutatkozásra- kérem fel Rácz Dénest, mert az igazat megvallva, a szak- és a regionális sajtón kívül eddig nem igazán szerepelt a médiában. Győzelme után a debreceni Főnix csarnokban is többen kérdezgették: ki ez a srác? Jellemző, hogy békéscsabai szomszédja, miután értesült K-1-es győzelméről, csodálkozva jegyezte meg: -nem is tudtam, hogy te sportolsz!-
-Nem tudom, mit gondolt, miért futkározok naponta reggel ötkor?- – utal egy poénnal a hajnali kondi edzésekre, majd kiderül, 14 évesen Csorváson ismerkedett meg a kickboksszal, a középiskolás évek alatt Békésen és Gyulán tréningezett, s ekkor már elsősorban Szabó Sándor irányította a felkészülését. Gyulai színekben versenyzett, de 2002-től a szegedi Tigers támogatta, így a Csongrád megyeieknek hozta az eredményeket. 2008-ban került képbe a budapesti HTT. -Ők szervezik a profi meccseimet, eddig jól működik a kapcsolatunk, remélem, a jövőben is megkapom a lehetőségeket. De ha belefér az időmbe az amatőr versenyzés, akkor továbbra is a szegedieknél indulok.
Nagyon úgy tűnik, hogy az amatőr viadalok egy ideig háttérbe szorulnak Rácz Dénes karrierjében. Az esztendő hátralévő részében is két profi fellépés vár rá, október 4-én -rá építik- az orosházi küzdősport gálát, de november 22-én is ringbe kell lépnie. -Nagyon szeretném, ha előbb-utóbb a sport biztosítaná számomra a megélhetést. Ebben talán a K-1 Nagydíj sikere is előrébb juttathat. Fontos számomra, hogy a ringben élményt adjak az embereknek, de később edzőként is szeretnék visszaadni valamit a sportágnak. Ne csak én lássam hasznát a megszerzett tudásomnak, hanem mások is. Most jutottam el oda, hogy 14 év után nem magamnak kell szerveznem a meccseimet, vagy menedzsereknek nevezett akárkik nem három nappal a külföldi mérkőzés előtt kínálnak meg beugrással. Igaz, sok tapasztalatot szereztem ezekben az időkben, melyeknek hasznát vehetem. Az edzőm szerint a saját súlyomban a világon bárki ellen kiállhatok, de K-1 nehézsúlyú nemzetközi karriert nem tervezünk, tisztában vagyunk a realitásokkal. Bízom benne, hogy a debreceni sikerrel kicsit reflektorfénybe kerülök, persze, tudom, a szponzorok így sem állnak majd sorba az ajtóm előtt. Mindent megteszek a siker érdekében, remélem, a körülmények is úgy alakulnak, hogy lehetővé teszik a nagy eredmény elérését.-
Xlsport.hu, Balogh Zoltán
