Új, kiszámíthatóbb és a szakemberek reménye szerint a szubjektivitást mindinkább kizáró alapokra helyezték a serdülőválogatottak összetételét. A „Kézilabda az iskolában”-program négy szakfelügyelőjének feladatáról és magáról a rendszerről Juhász István beszélt.
reb • Bár az elmúlt néhány évben decemberben rendre megrendezték a kézilabdázók régióválogatott-versenyét, legutóbb nem azzal „hangoltak” a kicsik a karácsonyra. Az ok részben néhány napja vált érthetővé a külvilágnak, hiszen a szövetség beszámolt arról, hogy a „Kézilabda az iskolában”-program szakfelügyelőit (Buday Ferenc, Horváth László, Majoros Gusztáv, Papp György) bízta meg azzal, hogy irányítsa a gyerekek kiszemelését a leány serdülőválogatottba (2002-2003-as fiatalok). Azért velük rajtol a szisztéma, mert ősszel ők váltanak korosztályt, a fiúk egy év múlva teszik meg ugyanazt.
A kézisulis szakfelügyelők figyelik a serdülőválogatott leendő tagjai • Fotó: Cseh Péter/MKSZ
„Korábban is működött a legjobbak felkutatása, de most sokkal inkább mérhető, nyomon követhető és nem utolsósorban a szubjektivitást nélkülöző rendszert dolgoztunk ki – vázolja a terveket Juhász István, a válogatásért felelős munkacsoport vezetője. – Fontosak a motorikus képességek, de a kondicionális állapot fejleszthetőbb. Sokkal lényegesebbnek tartjuk, hogy a technikai képességeket, a képzettséget vizsgáljuk, ezért elsősorban erre épülő egységes gyakorlati anyagot dolgoztunk ki. A szakfelügyelők járják az országot, megyénként két-két segítővel lefedik az adott területet.”
Véleménye szerint nagy előny, hogy így már nem nyolc-tíz emberen „futnak át” a gyerekek, hanem alapvetően a szakfelügyelő dönt, pontok alapján. Terveik szerint a megyei szűrésen két, a régióson három alkalmat biztosítanak a gyerekeknek (értelemszerűen csak egyszer kell szerepelni, de akár vissza is hívhatják a kézilabdás palántát), hogy bemutassák az általános gyakorlat mellett a posztspecifikus elemeket is. A teljesítményt pontozásos táblán értékelik, s aki bekerül a rendszerbe, folyamatosan nyomon követik. A régiós szűrőn át az országos válogatóig jut a gyerek, s Juhászék tervei szerint ott alakulhat ki a nagyjából negyvenfős társaság, amely a serdülőválogatott bő keretét adja.
Amellett, hogy a szakfelügyelők nyitott szemmel járnak, természetesen minden edzőkollégát kérnek, hogy amelyik tanítványának a képességei alapján a korosztályos válogatottban lehet a helye, irányítsák a megyei kiválasztóra. Ezen a linken megtalálják az adatlapot.
Kíváncsiak voltunk, Juhász hogy látja: a különböző szűrőkkel mennyire precízen lehet felkutatni az ígéretes fiatalokat?
„Mindig vannak kivételek. Putics Barna például sem a serdülő-, sem az ifjúsági válogatottban nem kapott szerepet, a juniorok között azonban kitűnt, és később a felnőttválogatottban is szerepelt. Szucsánszki Zita sem volt játszott a korosztályos együttesekben, mégis nagyon szép karriert mutathat fel. A rendszer nyitott, bármikor, bárki bekerülhet, de azért az általános tendencia szerint a később meghatározó játékosok többsége már egészen fiatalon kiemelkedik a korosztályából.”
