Többek egybehangzó véleménye szerint a mozikban jövő csütörtöktől látható (egyszerre 20 helyen kezdik majd vetíteni!) Puskás, Hungary című dokumentumfilm alaposan felülmúlja az előzetes várakozást.
Ez fogalmazódott meg sokakban az alkotás (rendező: Almási Tamás) szerdai sajtóbemutatóját követően a budapesti Uránia moziban. Puskás Ferencet már régen a legismertebb magyarnak tartják a világon, s akárhogy nézzük: ez még így is lesz nagyon sokáig.
A rengeteg új, vagy legalábbis újszerűen feldolgozott, elénk tárt információt, kor- és jellemrajzot tartalmazó film megtekintését – ha rajtunk múlna – kötelezővé tennénk minden ifjú sportoló (hangsúlyosan: nem csak labdarúgó!) számára: igaz, Puskás Ferenc főhadnagy (eleinte csak ez volt a rangja) jellemzésében még szerepelt, hogy nem felhőtlen a viszonya a társaival, lekezeli őket, s agresszíven viselkedik velük, sokkal fontosabb ennél, hogy a későbbi élete során az égvilágon mindenkin segített, sokszor még azon az áron is, hogy emiatt megmosolyogják a háta mögött.
Kézzelfoghatóan lehetne a felnövekvő sportoló nemzedék számára hasznosítani mindazt, amit a róla szóló film egyértelműen érzékeltet: hiába az Isten adta tehetség, ha az nem párosul rendkívüli szorgalommal, akaraterővel, kitartással. A kérdés a Puskás, Hungary vetítése előtt – némileg érthetően – az volt, hogy vajon le lehet-e még egy bőrt húzni az oly sokszor "megénekelt" legendáról?
Nos, a válasz: igen!
Sőt!
Szükség volt, van erre a filmre, mert okulni lehet, s kell is belőle!
