Tavaly sporttörténelmet írt, hiszen megnyerte a WAKO világszervezet profi full-contact világbajnoki övét az első, 12 menetes összecsapáson. A Titán SE klasszis versenyzője idén is maradt a trónon, miután a TEK Gálán a 10. menetben technikai KO-val nyert az ukrán Oszecka ellen. Rákóczi Renivel nem csak a vb-cím megvédéséről ejtettünk szót.
Amikor kislányként elkezdtél taekwon-dózni, megfordult a fejedben, hogy majd egyszer bajnok leszel?
Amikor 6 évesen elkezdtem azt sem tudtam, hogy ez taekwon-do, mert az iskolában a szórólapon karate szerepelt. Nagyon hamar megszerettem a küzdelem részét és azt már kicsiként is tudtam, hogy a legjobb szeretnék lenni. Arról ábrándoztam, hogy olimpiai bajnok leszek. Bár később megtudtam, hogy a taekwon-do tradicionális fajtája nem olimpiai sportág, mondjuk a kick-box sem, vagyis 2016-ban a NOB elnöksége felvette a kick-boxot az ötkarikás játékokon nem szereplő sportágak közé, úgyhogy ezzel kapcsolatban még van remény. Azt viszont nem gondoltam, hogy én lehetek az első, aki nőként, profi 12 menetes mérkőzést vívhat a világbajnoki öv megszerzéséért. Ez számomra felér egy olimpiai bajnoki címmel.
A taekwon-dóról fokozatosan áttértél a kick-boxra, miért?
2002 körül a taekwon-dóval párhuzamosan kezdtem el kick-boxolni, mert vonzott a ring. A kick-boxban van lehetőség full-contactos, azaz a teljes erejű küzdelemre, míg a taekwo-dóban ez tilos. Ahogyan az atlétikában a 100 m-es síkfutás a királyszám, úgy a kick-boxban a full-contact, aki itt győzni tud, azt már nem kérdőjelezik meg. Ezt azért mondom, mert taekwon-dóban küzdelemből Európa-bajnok vagyok, ennek ellenére a világbajnoki keretbe nem válogattak be, mert az akkori szövetség szubjektív és személyes okok alapján döntött.
Mit gondolsz a küzdősportokkal kapcsolatos sztereotípiákról?
Kislánynak nem való a verekedés, hányszor hallottam! Egy nő vagy kislány ugyanúgy űzheti ezt a sportágat, mint egy férfi, sőt kick-boxban a lányok borzasztóan kemények. Ezen kívül a szülők attól tartanak, hogy a gyermekük agresszív és verekedős lesz, ez is egy sztereotípia. A taekwon-do Dél-Koreából származik, és a zen buddhizmus elveire épül, innen erednek a taekwon-do tanai, ami az udvariasság, becsületesség állhatatosság, önuralom és a rettenthetetlen küzdőszellem. Egy küzdősportos edzésen nem csak a test, hanem az elme is fejlődik.
Mi a napi rutinod?
Minden reggel pontban 5-kor kelek, de megesik, hogy 5.10-kor, mert két „szundit” engedélyezek magamnak néha. 7-kor már ott kell lennem az edzőteremben, beöltözve, bemelegítve, aztán edzek. 9-kor érek haza, eszem, megcsinálom az ebédet, majd 17-18-ig edzést tartok a gyerekeknek. Ezután következik a második edzésem. Utána pihenés, mivel korán kelek, igyekszem hamar lefeküdni.
Említetted, hogy gyerekeknek tartasz edzést, felnőttek is járnak hozzád?
A csoportos edzéseket a gyerekeknek tartom, mert jó érzés kinevelni őket, ahogy engem annak idején, meg bízom benne, hogy az én szárnyaim alól is kikerülnek tehetségek. Nagy boldogság lenne látni azt, hogy amit átadok, egyszer viszontlátom egy versenyen. Felnőttek egyéni órára tudnak jönni, de a gyerekek csoportos edzésére fektetem a hangsúlyt.
Az Exatlonban is megálltad a helyed, a bajnokok között húzóember voltál. Mi volt a legkedvesebb emléked, és mi volt a legnehezebb a 3 hónap alatt?
Legkedvesebb emlékeim, amikor a végjátékokon győztünk. A legnehezebbre pedig igyekeztem fejben felkészülni, igyekeztem mindent kizárni. Pontosan tudtam, hogy nem lesz ott a párom, nem lesz ott az edzőm, nem lesznek ott a kiskutyáim, szóval hiányozni fog minden jó az életemből. Az első két hónapot teljesen jól bírtam, és utána éreztem, hogy kezdek kicsit nyűgössé válni.
Rövidebb kihagyás után a WAKO kick-box budapesti világkupán tértél vissza a ringbe, nehéz volt visszarázódni?
Már nagyon vártam, hogy újra versenyezhessek. Az Exatlon után szükségem volt arra, hogy még egy picit töltődjek, mert a 3 hónap alatt teljesen kizsigereltem a szervezetem, nem tudtam elkezdeni a diétát. Három hetem volt felkészülni a világkupára. Eleinte az edzéseken nagyon pörögtem, aztán elkezdtem hirtelen fáradni. Aki komolyan sportol, tudja, hogy 3 hétbe mi fér bele. Egy súlycsoporttal fentebb indultam, mint ahogy szoktam, mert 55 kg a versenysúlyom, a világkupán, viszont 60 kg-ban neveztem. Nem volt életem bunyója, mert a döntőt nem sikerült megnyernem, viszont hiba lett volna kihagyni.
Van kabalád, vagy verseny előtti rituáléd?
Régen azt gondoltam, hogy a bevált szokásaim hozzásegítenek a győzelemhez. Ma már azt mondom, semmi nem kell a győzelemhez csak az, hogy tiszta legyen a fejed, és ha ez így van, nincsenek benne felesleges gondolatok, akkor nincs szükséged se kabalára, se semmire. Mondjuk, mégis van két kabalám, ha így vesszük, igaz ez más. Szükségem van Juhász Gáborra, az edzőmre, és Megyeri Csillára, a csapattársamra, akivel edzéseken is dolgozom. Hiába egyéni sportág és egyedül vagyok bent a ringben, ha tudom, hogy ők ott vannak a sarokban, akkor érzem, velem nagy baj nem történhet.
Az év legfontosabb versenye a profi világbajnoki címed megvédése volt, ráadásul szintén hazai közönség előtt.
Szeretem a hazám és megtiszteltetés Magyarországot képviselni. Szeretek itthon versenyezni, engem motivál, ha sokan szurkolnak. Külön szeretném megköszönni azoknak, akik kijöttek és szurkoltak nekem, mert ebből rengeteg erőt tudtam meríteni, hiszen tizenkettő még gombócból is sok. Most úgy alakult, hogy a 10. menetben véget ért a küzdelem, mert az ukrán ellenfelemet, Antonina Oszeckát egy vérömleny felszakadása miatt az orvos leléptette, így lett technikai KO a vége. Borzasztóan szeretek sok menetet bunyózni, nekem sokkal jobban fekszik ez, mint a rövid összecsapások, úgyhogy megígérhetem, lesz még folytatás.
Forrás, fotó: Lil Gasolina, monokli.com
