Sokáig emlékezetes lesz a péntekkel kezdődött hétvégéje a váci evezősöknek! Hosszas bezártság, majd óvatos egyenkénti evezgetéseket követően ugyanis pénteken és szombaton is részt vehettek a korábban megszokott és a karantén hosszú hetei során olyannyira hiányolt, csoportos edzésen. Rapcsák Károly mesteredzővel sikerült beszélni.
Rapcsák Károly és Galambos Péter (fotó: JochaPress)
– Két csoportban tizennégy hajóval szálltunk vízre és mondhatom, nagyon jól sikerült foglalkozások után vagyunk – összegezte tapasztalatait az 1978 óta edzősködő szakember. – Látszott, hogy tanítványaim az otthon töltött időt a lehetőségekhez képest jól kihasználták. A teljesített kétszer 3000 méter során többeknél is konkrét technikai fejlődést tapasztalhattam. Azt is elmondhatom, hogy meglepően jó időket mérhettem, így optimista kell legyek. A július végére, augusztus elejére tervezett országos bajnokságig még bőven van időnk a jó felkészültség elérésére.
– Ön szinte az egész életét a vízen töltötte.
– 1951-ben születtem, 1965-ben kezdtem evezni a budapesti Testvériségben, egyidejűleg végeztem a vasútgépészeti technikumot. Az érettségi után kerültem Vácra, ahol 1973-ban a kormányos nélküli négypárban, egy évvel később pedig Nógrádi Tivadarral kétpárban sikerült országos bajnoki címet szereznem. Azután lassan elfogytak mellőlem a partnerek és az is kedvemet szegte, hogy egypárban Fejes István (BEAC) mindig legyőzött. A fordulat éve 1978 volt, amikor az egyetemista Mészáros László megkérdezte: nem venném-e át az ő csoportját? Ezzel befejeztem a versenyzést és végleg az edzőségre adtam a fejemet.
– Előbb csak mellékállásban irányította a fiatalokat.
– Igen, nappal motorszerelőként dolgoztam Vácon, egészen 1985-ig. Ekkor az addigi vezetőedző, Berecz Béla elköszönt és engem neveztek ki a helyére. A vezetőedzőségről már évekkel korábban lemondtam, mert sokallottam az adminisztrációt, ám a munkám ezzel a lépéssel sem lett kevesebb. Minimum 15-20 evezős felkészítését kell vezetnem, de volt amikor huszonhatan is a csoportomba tartoztak.
– Ha visszatekint az eddigi, negyvenkét esztendős munkájára, kiket emelne ki tanítványai közül?
A kétszeres világbajnok Pető Tibor
– Minden elismerésem a kétszeres világbajnok Pető Tiboré és az egyszeres világelső Hirling Zsolté, de a legtöbbre Galambos Péter teljesítményét tartom, aki immár évtizede ott tud lenni a világ legjobb könnyűsúlyú egypárevezősei között és még mindig tartja a helyét. Remélem, az őszre tervezett Európa bajnokságon is jól fog szerepelni, hogy azután jókedvűen kezdhesse meg a felkészülést a 2021-ben esedékes, normálsúlyú olimpiai kvalifikációs erőpróbára.
– Bár már 69 éves, de változatlanul ambicionálja a munkát. Hogyan összegezné az eddigi legfőbb tapasztalatait és mi hajtja még mindig előre?
– A 14-15 éves fiataloknál még nem könnyű eldönteni, ki mennyire tehetséges. Sokan elvesznek a sportág számára, mert vagy nincs türelmük vagy nem jól osztják be az idejüket. Több alkalommal az is bebizonyosodik, hogy valakik szerencsés döntést hoztak a befejezéssel és az élet más területén többre tudták vinni. Ami engem illet, mindmáig soha nem vagyok teljesen elégedett és folyamatosan azon töröm a fejemet, miként lehetne még egy kicsit előbbre lépni. Amikor ez a mozgatóerő megszűnik – legyen akárhány éves az edző – azonnal be kellene fejeznie a munkát.
(jochapress / Jocha Károly)
