A Magyar Edzők Társasága (MET) immár visszatérően megünnepli az Edzők Napját, amely szeptember 25-én van. A MET erre az alkalomra 2021-ben is a „Magyar Edző” című szakfolyóirata mellékleteként különszámot jelentetett meg. Ebben a kiadványban a magyar sport kiválóságai mondják el edzőikről tapasztalataikat és ami a legfontosabb: rendre köszönetet is mondanak egykori mestereiknek.
A jochapress.hu – kihasználva a viszonylag kevesebb sportesemény adta lehetőséget is – folyamatosan leközli ezeket az érdekes és tanulságos beszélgetéseket. Ez alkalommal Rasovszky Kristóf nyíltvízi úszóról, olimpiai ezüstérmesről olvashatnak.
Tokió, az olimpiai döntő után (fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
“Nagyjából tíz éve dolgozunk együtt edzőmmel, Szokolai Lászlóval, de régebb óta ismerem, ugyanis ő már edző volt a veszprémi klubban, amikor én ide kerültem. Kezdetben, kis úszóként még más edző csoportjában voltam, de ismertük egymást, sőt, együtt úsztam a nálam egy évvel idősebb fiával, és jó viszonyban voltunk egymással – elevenítette fel a múltat a tokiói olimpián 10 kilométeres nyíltvízi úszásban ezüstérmes Rasovszky Kristóf.
– Amikor átkerültem hozzá a nagycsoportba, nem tudtam, mire számíthatok, mennyire változik meg a kapcsolatunk, de továbbra sem adódott gond, a kezdetektől harmonikus volt a viszonyunk. Mindkettőnket ugyanaz a cél vezérel, szívvel-lélekkel tesszük a dolgunkat, a mai napig megértjük egymást. Nála lettem gyorsúszó, mert előtte én is a vegyes- és a hátúszással kezdtem, mint sokan Magyarországon. Később hosszú távra, és Gellért Gábor szakági szövetségi kapitány javaslatára a nyíltvízi úszásra váltottam.
– Az évek során szinte baráti lett a kapcsolatunk, de emellett megmaradt a főnök-beosztotti viszony is, ami szerintem szükséges. Elengedhetetlen a szigorúsága, de mindig megbeszélünk mindent: a következő lépéseket, versenyeket, és hogy addig milyen munkát kell elvégezni. Laci bácsi elmondja az álláspontját, és én is elmondom, hogy mit csinálnék másként, mint korábban. Mindenről beszámolok neki, ami esetleg befolyásolhatja a munkát, a hangulatomat. Olyan ez, mint egy párkapcsolat, amiben nagyon fontos az őszinteség, a bizalom.
A legjobb edző, Szokolai László (fotó: jochapress)
– Jól ismerjük egymást, már én is érzem, tudom, ha valami miatt rosszabb napja van. Ha pedig nekem van rossz napom, és emiatt mufurc vagyok, puffogok, ő próbál megnyugtatni, hogy nem történt tragédia, ilyen előfordul, és próbáljam meg a legtöbbet kihozni ebből a napból is. Az olimpia után még voltak versenyeim, de szeptemberben pihenhettem. Én kértem tőle egy kis szabadságot, és ő beleegyezett a hosszabb, egyhónapos “kimenőbe”, mert tudja, hogy fel kell töltődnöm. Még az uszodába se megyek be, elkerülöm, mert ha bemennék, azt érezném, hogy vízbe kell ugranom…
– Persze, ilyenkor is tartjuk a kapcsolatot, ha nem is beszélünk mindennap, tudunk egymásról. Laci bácsi fogékony az új ötletekre, mindig keresi a megoldást, hogy mivel lehetnék még jobb. Tokió előtt például a várható nagy melegre készülve a Hévízi-tóban is sokat edzettem… Szóval, számomra Szokolai László a legjobb edző!”
(Magyar Edzők Társasága / Füredi Marianne)
Post Views: 30
