Miskolc első olimpiai bajnokának tartják, igaz több aranyérmes, köztük Gyarmati Dezső, Ágoston Judit és Szepesi Gusztáv is korábban, ebben az örökmozgó városban látta meg a napvilágot. Repka Attila a szöuli olimpiára győzni ment, de végül 8. lett, amit nagy kudarcként fogott fel, olyannyira, hogy azt hitte, az edzőterembe sem engedik be. Beengedték, ő meg tovább dolgozott, így négy évvel később arannyal a nyakában térhetett haza.
„Miskolc első olimpiai bajnoka”, ha ezt olvasod, milyen érzéssel tölt el?
Szomorú vagyok, hogy egy ekkora városnak, illetve megyének nincs jóval több bajnoka, pedig megérdemelné, hiszen rengeteg pénzt öl a sportba. Nagyon szurkolok, és kívánom, hogy ez a jövőben változzon.
Hogyan kerültél anno a birkózóterembe és mi fogott meg ebben a sportágban?
Az általános iskolákban toborzás volt, a mesterem megjelent, én jelentkeztem és ott maradtam. Szerettem edzésre járni, de hogy én birkózó leszek, arra egyáltalán nem gondoltam. Aztán jöttek az eredmények és eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg mégis megpróbálom. Akkoriban az iskola után az volt a választási lehetőség, hogy az ember vagy elmegy dolgozni vagy profi, fél-profi sportoló lesz. Ehhez persze kellettek az eredmények, nekem felajánlották, én pedig éltem a lehetőséggel. Nagyon rezgett a léc, egy hajszál választott el, hogy ne a birkózás mellett döntsek. Ma már vissza tekintve természetesen nem bántam meg.
Az első komolyabb eredmény, érem adott valami plusz löketet neked a továbbiakban?
Mai napig meg van valahol. 1985-ben ezüstérmes lettem Komárnóba. Nagyon nagy eredménynek számított ez, ugyanis nagy birkózó hagyományokkal rendelkező országok vettek részt, így büszkeség volt egy ezüstéremmel hazatérni. A következő évben a junior Eb-n is komoly eredményt értem el, nyilván ezek pozitív hatással voltak rám.
A ’92-es olimpián mi hagyott mélyebb nyomot benned, a győzelem vagy a harapás a döntőben?
Haha, a mai napig közönségtalálkozókra járok a harapással. Na jó, csak viccelek.
Nyilván az olimpiai aranyérem a legnagyobb, amit az ember elérhet sportolóként, de az hogy ki, hogy értékeli magában, az megint más kérdés. Voltak olyan momentumok előtte is, hogy számomra egyenértékűek az arannyal, hiszen sokat jelentettek nekem. A harapást igazából nem is éreztem, nyilván rá kellett játszani, hogy menyire fáj, de azért nem lett volna szép dolog, ha ezzel nyerek olimpiát.
Ha jól tudom, Szöulban is aranyat vártál magadtól. Kudarcnak számított a 8. hely?
Hajaj, annak éltem meg. Komolyan mondom, azt hittem, nem engednek be a birkózóterembe, mert szégyellnek engem. Úgy mentem ki akkor, hogy biztos megnyerem, így nyilván nagyon nagy csalódás volt. Sokszor eljátszottam egyébként anno a gondolattal, hogy én vagyok az első, még a könyveim hátuljában is levezettem a versenyeket, s ott mindig én nyertem.
Aztán jöttek a sérülések. Ezért hagytad abba?
Az élsportnak velejárója a sérülés. Azok akkor jönnek, ha jeleznek, hogy túlságosan feszített a tempó. Nem a sérülések miatt hagytam abba, gyakorlatilag elég volt belőle, nem bírta tovább a szervezetem.
És akkor eldöntötted, hogy edző leszel…
Egyáltalán nem! Mindig megkaptam, hogy én semmiképp nem leszek az. Aztán jött egy felkérés, én pedig elfogadtam, s nagyon örülök, hogy így döntöttem. Szerencsés vagyok, hogy még mindig azt csinálhatom, amit szeretek, és nem unom.
Mi a legjobb abban, ha az ember gyerekeket nevel?
Nagyon jó viszontlátni, amit tanítok nekik. Ugyanúgy örülök az eredményeiknek, mint anno a sajátomnak anno. Nagyon jó érzés, amikor egy jó megmozdulás után kinéznek rám és ott van a szemükben a hangtalan kérdés: ügyes voltam? Kezdetben nem is mondom nekik, hogy olimpiai bajnok vagyok, arra csak akkor jönnek rá, amikor autogramot kérnek tőlem a versenyeken, s akkor jönnek oda viccesen ők is, hogy kérnek. Egy biztos, amíg bírom a tempót és át tudom adni a tudásomat, addig szeretnék gyerekekkel foglalkozni.
Az új generációban is ott vannak a bajnokok?
Mindenképpen! Országos szinten mindig vannak kiemelkedő birkózóink, látok egy-kettőt köztük, aki odaérhet. Miskolcon is akad egy-két tehetséges fiatal, itt nehéz volt a helyzet, de nem rég új birkózócsarnokot adott át a DVTK, így talán könnyebb lesz. Én Bekecsen is tanítok, ott benne van az iskolai programban a birkózás, szerintem ez egy követendő példa.
Van valami, amit hiányolsz a karrieredből?
Farkas Peti barátom mindig heccel, hogy nincs világbajnoki címem, erre én elkezdek vele üzletelni, hogy egy vb-aranyért adok két Eb-aranyat.
Nyilván vannak dolgok, amit másképp tennék a mostani fejemmel, de úgy vagyok vele, hogy minden így van jól, felesleges visszafelé tekintgetni, a jövő sokkal izgalmasabb.
Forrás, fotó: Gulybán Péter, MTI/Németh Ferenc, Nemzeti Sport, minap.hu,
