Négy közé került a leány U17-es labdarúgó-világbajnokságon a Koreai NDK. Noha a diktatórikus berendezkedésű ország nem éppen futballnagyhatalom, e korosztályban hagyományosan eredményes.
STJ • „Éreztem, hogy betalálok, fantasztikus érzés volt” – ezt mondta Ja Un-Yong, az észak-koreai válogatott játékosa, akinek a ghanaiak ellen a 94. percben szerzett gólja elődöntőbe repítette csapatát a Jordániában zajló U17-es leány labdarúgó-világbajnokságon. A KNDK együttese alapvetően kontroll alatt tartotta a negyeddöntőt, noha az 56 százalékos labdabirtoklás nem jelez nyomasztó fölényt. Mégis váratlannak mondható, hogy az afrikai csapat Gifty Acheampong találatával a 81. percben egyenlített. Lélekben ekkor a legtöbben alighanem már felkészültek rá, hogy a továbbjutásról tizenegyespárbaj dönt majd, de nem így lett: Ja lecsapott egy eladott labdára, és pontot tett a dráma végére.
Gólöröm észak-koreai módra • Fotó: fifa.com
Noha Észak-Korea a legkevésbé sem nevezhető futballnagyhatalomnak, az utánpótlására nem lehet panasz. A leány U17-es vébéken eddig rendre a négy közé jutott, de még 2014-ben Costa Ricában sem szerepelt rosszul, hiszen a G csoportban legyőzte Németországot, ikszelt Kanadával, viszont épp a ghanaiaktól kikapott, így csak harmadik lett, s akkor nem jutott tovább. Most azonban sokkal merészebb terveket sző Sin Jong Bok együttese. „Azért vagyunk itt, hogy végül magasba emeljük a vb-trófeát – mondta Ja. – Jól futballoztunk, megérdemeltük a győzelmet Ghana ellen. A meccs sorsa ugyan az utolsó pillanatokig bizonytalan volt, de én éreztem, hogy képesek leszünk betalálni még a végső sípszó előtt.”
A gólszerző, aki augusztus 11-én ünnepelte a 15. születésnapját, eddig mind a négy találkozón szóhoz jutott, ám rendre csak csereként szállhatott be. A negyeddöntőben az 51. percben került pályára. Ez azonban csöppet sem zavarja: „Amikor szerepet kapok, igyekszem a tudásom javát nyújtani, és maximálisan betartani az edzőm taktikai utasításait. A negyeddöntős gólom olyan, mint egy álom, és szívesen álmodnék tovább, egészen a finálé éremosztójáig. De addig még előbb le kell győznünk az elődöntőben Venezuelát.”
Ja a tizenegyest értékesítő, s ezzel az első észak-koreai találatot jegyző Kim Pom-Uit váltotta fel, aki ezt nyilatkozta a fifa.com-nak: „Kemény csata volt, de a legfontosabb, hogy megszületett a számunkra tökéletes végeredmény. Nekem elsősorban az előkészítés a feladatom, a támadók kiszolgálása, de ha lövőhelyzetbe kerülök, egy pillanatig sem hezitálok.” A középpályásnak voltak már emlékezetes megmozdulásai a vb-n, például amikor a csoportmeccsek során szabadrúgásból talált be az angolok kapujába. Kim már a Costa Rica-i tornán is szerepelt, bár akkor még csak a kispadon üldögélt. „De legalább megtapasztalhattam, milyen is egy vb-hangulata. Miután hazatértünk, keményen dolgoztam tovább, hogy bekerülhessek a csapatba. S íme, most elődöntősök vagyunk.”
A KNDK játékosai nemcsak remek futballal tették emlékezetessé a Ghanával vívott találkozót, hanem a gólörömökkel is. „Előre megbeszéltük a dolgot arra az esetre, ha betalálok – árulta el Kim. – Miután belőttem a büntetőt, Széttártam a karjaimat, mint ha repülő lennék, és körözni kezdtem, a többiek pedig követtek. Klassz lenne, ha a hátralévő találkozókon megismételhetnénk e mutatványt.”
Az észak-koreai játékosok számára nem csupán saját önbecsülésük miatt fontos a siker, hanem azért is, mert a diktatórikus állam mindenkori vezetői rosszul tűrik a vereségeket. Mint az közismert, 1966-ban a Koreai NDK futballtörténetének legnagyobb sikerét érte el a felnőtt férfi-világbajnokságon a nyolc közé jutással. A hatalom mégis kudarcként értékelte a szereplést, ezért a hazatérő játékosok közül néhányat munkatáborokba száműztek, szénbányákban dolgoztattak.
Hasonló büntetés fenyegette a 2014-es vb-n szerepelt együttest is, amely a brazilok ellen remekül helytállt, s a portugálokkal is tartotta a lépést egy félidőn át, ám végül a 32 csapat közül mégis a leggyengébb mérleggel zárta a tornát.
