Retro
2015. augusztus 1. szombat, 11:08
A Ferrari számára jobban nem is alakulhatott volna ez a futam, hiszen kettős győzelmet még Michael Schumacher sem mert jósolni csapatának. A baj csak az volt, hogy a német lábtörés miatt nem vett rajta részt.
16 éve ezen a napon került sor arra a hockenheimi Német Nagydíjra, amely egy látványos csapatutasítás miatt maradt máig emlékezetes, miközben minden a Ferrari szájíze szerint alakult, leszámítva azt az aprócska tényezőt, hogy első számú pilótájuk nem lehetett ott a mezőnyben learatni a babérokat.
Három hét telt el azóta, hogy Michael Schumacher lábtörést szenvedett a Brit Nagydíj rajtja után történt balesetben 1999-ben, így már a második futam óta Mika Salo foglalta el a helyét a vörös autóban, ahol hirtelen Eddie Irvine lépett első bajnokesélyessé.
A rajt előtt Schumacherrel svájci otthonában készítettek interjút, aki azt még nem tudta megmondani, hogy mikor térhet vissza a pilótafülkébe, noha elárulta, hogy a csapattal folyamatosan kapcsolatban áll, és minden fejlesztésről értesül. Amikor zárásként arról kérdezték, hogy milyen eredményt vár a nélküle lezajló hazai futamán, így felelt: „Mindenekelőtt sok szerencsét kívánok Heinz-Haraldnak, mivel bizakodásra okot adó helyzetben van. A Ferrari szerintem jól fog menni, de nehéz lesz számukra győzelmet elérni, még ha nem is lehetetlen. Azt viszont tudnám értékelni, ha nem a McLaren győzne” – tette hozzá végül nevetve a német.
Schumacher nem véletlenül volt óvatos az előrejelzésével, hiszen a pole-ban Mika Hakkinen állt, mellette Heinz-Harald Frentzen Jordajnével, míg a másik McLaren David Coultharddal követte őket a harmadik helyen. A Ferrarik csak mögöttük következtek, Salo a 4., Irvine pedig az 5. lett az időmérőn.
A rajtnál aztán máris némi reménysugár csillant fel az olaszok előtt, hiszen Salo kihasználva Frentzen és Coulthard lassú rajtját azonnal a 2. helyre ugrott fel, és egy ideig két finn vezette a versenyt. Irvine ugyan veszített egy helyet Rubens Barrichellóval szemben, de a brazil hamarosan hidraulikai meghibásodás miatt kiesett, majd pedig Coulthard is gyorsan eltűnt előle, amikor a skót hátulról nekikoccant Salo Ferrarijának, és ezzel letörte saját autójának első vezetőszárnyát.
Irvine a verseny féltávjánál már negyedik volt, de ekkor gyors egymásutánban események olyan láncolata zajlott le, amelyek következtében néhány kör múlva az élen találta magát. Az észak-ír előbb a bokszban átugrotta Frentzent, majd rögtön ezután Hakkinent kettős dráma sújtotta. Először időt vesztett saját bokszkiállásánál a tankolócső meghibásodása miatt, majd a 4. helyen visszatérve szinte azonnal ki is esett, amikor a bal hátsó kereke nagy sebességnél defektet kapott, és a McLaren a falban kötött ki.
Talán még ezen események sorozatánál is gyorsabban érkezett azonban a Ferrari csapatutasítása, hiszen az istálló hamar meg akarta cserélni a sorrendet két versenyzője között, akik hirtelen az élen találták magukat. Salo mindössze egyetlen kört tett meg az élen, majd kötelességtudóan lassított és maga elé engedte Irvine-t, aki a bajnoki címért volt nagy harcban, és ajándékba kapott győzelmével nyolcpontos előnyre tett szert a tabellán Hakkinennel szemben.
Michael Schumacher megfogalmazott vágya tehát ennél tökéletesebben nem is teljesülhetett volna be, hiszen a Ferrari kettős győzelmet aratott, hazai közönsége előtt Frentzen is felállhatott a dobogóra, a McLaren pedig szörnyű hétvégét zárva Coulthard két pontjával kellett, hogy beérje. Az persze már más kérdés, hogy Schumacher mennyire drukkolt Irvine sikerének, amikor a kamera már nem vette őt…
