Retro – A leghíresebb téglagyár

Retro

2015. december 14. hétfő, 08:03

Az indianapolisi pálya csak néhány napig üzemelt legendás téglaborítása nélkül, mielőtt bebizonyosodott, hogy eredeti állapotában alkalmatlan a versenyzésre – tragédiák vezettek a felismeréshez.

A világ egyik legrégebbi, jelenleg is működő versenypályája, az indianapolisi ovál története 1905-ben kezdődött, amikor egy helyi üzletember, Carl G. Fisher elhatározta, hogy a nézők jobb kiszolgálása érdekében egy olyan pályát kell építeni, ahol a közúti versenyekkel szemben folyamatosan láthatják az autókat, s egyúttal biztonságosabb, mint a lóversenyek helyszínéből átalakított alkalmi létesítmények.

indy_1909

Az építkezés 1909 márciusában kezdődött meg, két hónappal később pedig már meg is nyitották az eredetileg apró kövekkel borított pályát, melyen az első versenyt 1909. augusztus 14-én rendezték – motorversenyzőkkel. A következő héten aztán az autósok is birtokba vették a pályát, ám szörnyű balesetsorozat kezdődött: néhány napon belül hat család gyászolhatta Indianapolisban elveszített szeretteit.

Az edzés közben halálra gázolt szerelő, Clif Littrell tragédiájáért persze nem a pályát lehetett felelősség tenni, az augusztus 19-én történt végzetes balesetben viszont szerepet játszhatott a sajátos borítás – bár egyes források szerint műszaki hiba történt: William Bourque és utazó szerelője, Harry Holcomb az első verseny 58. körében vesztette életét, amikor nagy sebességgel a falnak rohantak.

indy_1909_bourque

Két nappal később, a hétvégi „Nagy sebességkarneválon” újabb tragédia történt: a 300 mérföldes Wheeler-Schebler Trophy küzdelmei során Charles Merz autóján egy abroncs eldurrant, s a versenygép a kerítésen át a nézők közé csapódott. A pilóta sérülések nélkül megúszta a balesetet, szerelője, Claude Kellum és két a pálya mellett álló férfi viszont életét vesztette. Kellum felesége beperelte a pályát arra hivatkozva, hogy a borítás okozta az abroncs meghibásodását, s a három ember halálát. Nem sokkal később egyébként újabb kmoly baleset történt, amikor Bruce Keen egy kátyúba hajtott, de ez az incidens szerencsére nem követelt halálos áldozatokat.

A tragédiák nyomán az AAA felfüggesztette a pálya működési engedélyét, Fisherék pedig azon kezdtek gondolkodni, hogy milyen borítást kellene adni az oválnak. Betonnal és téglával is teszteket végeztek, s végül arra jutottak, hogy a tégla biztosítja majd a legjobb feltételeket a versenyzők számára. Végül egy hónappal az augusztusi szörnyűségek után már zajlott a munka, melyhez öt indianai gyártó biztosította a 3,2 millió, egyenként négy és fél kilogrammos téglát – egyúttal más módosítások is történtek, így például a lelátón és a négy kanyarban betonfal épült a nézők védelmére.

Miután 1909. december 14-én Indiana kormányzója az utolsó, aranyból készült téglát is elhelyezte a „Brickyardon” (azaz „Téglagyárban”), ahogy a helyiek már addigra elkeresztelték a pályát, a versenyzők és a nézők egy jobb, biztonságosabb Indianapolis Speedwayt vehettek birtokba. A borítás persze mára a múlté, a becenév viszont megmaradt, sőt hagyománytiszteletből egy yardnyi téglacsík megmaradt a pálya leaszfaltozásakor, s ma is ott látható a célegyenesben.

indy_brick

Forrás: www.formula.hu – RSS