Retro
2016. március 14. hétfő, 15:53
Nagy változások vártak a F1-re a 2010-es szezonban, amelynek nyitányát kivételesen nem Melbourne-ben, hanem Bahreinben rendezték. A meghosszabbított pályán a maranellói gárda kettős sikert aratott.
Megváltozott pontrendszer, jelentős átigazolások, visszatérő legenda, három újonc csapat – röviden talán így lehet összefoglalni, milyen változásokon ment keresztül a Formula-1 a 2010-es idényt megelőzően. Ez volt az első év, amikor a győztes már nem tíz, hanem a radikálisan átalakított szisztéma értelmében huszonöt pontot tehetett zsebre.
A gazdasági válságra hivatkozva kiszálló Toyota és BMW helyére a mezőny feldúsítása érdekében három új istálló is érkezett: a Lotus – amely nem azonos a most gyári Renault-vá alakuló istállóval, hanem a pár éve megszűnt Caterhamnek felelt meg –, az azóta eltűnt Hispania, valamint a ma már Manorként, korábban pedig Marussiaként működő Virgin.
A pilótafelállások terén is komoly mozgolódások voltak. A legnagyobb szenzációt természetesen Michael Schumacher három év kihagyás utáni visszatérése jelentette: a hétszeres világbajnok azonban immáron nem a Ferrarit, hanem a Mercedest erősítette. Mellé Nico Rosberget igazolta le a 2009-ben még Brawn néven futó alakulat, míg a Ferrarinál ekkor debütált a raliba távozó Kimi Raikkönen helyén a Renault-tól érkező Fernando Alonso, a McLaren pedig hosszú idő után ismét két világbajnokot indított, miután Lewis Hamilton mellé leszerződtette Jenson Buttont.
A legnagyobb esélyeseknek azonban nem a fenti istállók, hanem a már az előző szezonban is összetettbeli ezüstérmet szerző Red Bull számított, amit a szezonnyitó Bahreini Nagydíj – amelyre kivételesen egy tíz kanyarral megtoldott verziójú vonalvezetésen került sor – időmérő edzésén be is bizonyítottak. Sebastian Vettel ugyanis elorozta a pole-t a Ferrari párosa elől – igaz, Mark Webber csupán a hatodik helyre tudta kvalifikálni magát, miután Hamilton és Rosberg is befért még az ausztrál elé.
Webbernek aztán a vasárnapi futam startjánál sem volt szerencséje: a motorja azonnal füstöt kezdett el eregetni, amelynek köszönhetően Robert Kubica és Adrian Sutil is megpörgött, így a lengyel és a német is a mezőny végére esett vissza. Vettel azonban tartotta vezető helyét az Alonso, Massa páros előtt – egészen nagyjából a táv kétharmadáig. A később a vb-címet szoros küzdelemben bezsebelő német autójában ugyanis szintén meghibásodott az erőforrás, amelynek következtében jelentősen visszalassult, így néhány kanyaron belül mindkét ferraris elautózott mellette.
Alonso és Massa első két helyét ezután már nem fenyegette semmi, ezzel pedig a Scuderia máig utolsó előtti kettős győzelmét érte el: ezt követően csak a csapatutasításukról elhíresült hockenheimi viadalon futottak be az első két pozícióban. Nem mellesleg Alonso olyan tettet hajtott végre, amely csak keveseknek sikerült, nevezetesen rögtön első nagydíját megnyerte, amelyen a maranellóiak színében állt rajthoz – igaz, Kimi Raikkönen is hasonlóan debütált náluk három évvel korábban.
Vettelnek végül meg kellett elégednie a negyedik hellyel, miután a futam végén még Hamilton is elment mellette. Rosberg lett az ötödik, négy másodperccel előbb célba érve, mint a mezőnybe eléggé beleszürkülő Schumacher. Button végzett a hetedik, Webber pedig a nyolcadik pozícióban, míg az új pontrendszer értelmében a mögöttük befutó Vitantonio Liuzzi és Rubens Barrichello szintén gazdagodott két, illetve egy világbajnoki egységgel.
