Retro
2016. március 20. vasárnap, 20:40
Szerző: Strommer Benjamin, Fotó: DPPI
Ezen a napon a 2005-ös évadban már a második versenyt futották le, az ifjú Fernando Alonsót pedig nem lehetett legyőzni – Malajziában mutatta meg először azt, ami aztán egész szezonját jellemezte.
A Renault, amely csak alkalmankénti kihívója volt az előző években a Ferrarinak, a 2005-ben az élre repítette magát – az idényre Fernando Alonso első világbajnoki szezonjaként emlékezünk vissza, amely során 24 évesen a sorozat addigi legfiatalabb nyertesévé vált.
Ezen a napon, 2005. március 20-án már az év második versenyét tartották Malajziában. Az ausztrál szezonnyitó a Renault sikerét hozta, azonban nem Alonso, hanem új csapattársa, Giancarlo Fisichella állt a dobogó tetejére, újra győznie azonban az év során többet nem sikerült, ez a feladat csapaton belül Alonso kiváltságává vált.
A sepangi időmérést egy szintén nem túl hosszú időt megélt kvalifikációs rendszer szerint futották: szombaton és vasárnap is rendeztek egy egykörös felvonást, a pilóták két eredményét pedig összeadták, így lehet, hogy Alonso 3:07.672-es idővel szerezte meg a pole-pozíciót, 0,253 másodperccel ex-csapattársa, a toyotás Jarno Trulli előtt. A második rajtsort Fisichella és a Williamsnél induló Mark Webber foglalhatta el.
A vasárnapi rajt enyhén felhős időben, mégis csaknem 50 °C-os hőmérsékletű aszfalton zajlott. Alonso megőrizte vezetését a két olasszal szemben, hátrébb azonban pörögtek az események. A BAR katasztrofális versenye a harmadik körben ért véget, amikor a kilencedik rajthelyről induló, már hatodikként haladó Jenson Button és Anthony Davidson autójának Honda-motorjai egyszerre mondták fel a szolgálatot. Button kifolyó olaján megcsúszva a minardis Patrick Friesacher is búcsúzott ebben a körben.
Bokszkiállását Alonso a 21. körben hajtott végre, mikor 7,7 másodperccel vezetett, magabiztos futamgyőzelmét pedig 24 másodperces előnnyel szerezte meg Trulli előtt, aki a Toyota első F1-es pódiumát gyűjtötte be. Alonso a verseny után elárulta, versenye rendkívül kimerítő volt, ugyanis nem tudott inni a futam során a rendszer hibája miatt: „Épp a határon értem célba, de a célba értem. Az utolsó 15-20 kör nagyon hosszú volt” – vallotta be a spanyol versenyző. Alonso egy másik fontos nyilatkozatot is tett: „Mivel ez még csak a második verseny, még nem jelenthetünk ki semmit. Azt azonban mondhatom, pályafutásom során a legjobb helyzetben vagyok, hogy megnyerjem a világbajnokságot.”
Izgalmakról a harmadik helyért folyó csata gondoskodott, Fisichella és Webber küzdöttek a pozícióért, 19 körrel a leintés előtt azonban az utolsó kanyarban összeütköztek, a Renault hátulja pedig átrepült Webber autójának eleje fölött. A két versenyző utólag egymást hibáztatta, Nick Heidfeld pedig behappolta a dobogót. A továbbra is előző évi autóval versenyző Ferrari hétszeres bajnoka, Michael Schumacher ismét gyenge futamot zárt, a 13. helyről indulva mindössze 7. lett. Ugyanez igaz a később első számú bajnoki kihívóvá váló Raikkönenre, aki kivezető körén elszenvedett defektje miatt végzett csupán kilencedikként.
Nem ez volt Fernando Alonso első győzelme, aki két évvel korábban, a 2003-as Magyar Nagydíjon már megízlelte a sikert, Malajziában azonban beindult egy sorozat: megnyerte a következő két versenyt, majd a szezon további részében még négy futamot. Az év elején összegyűjtött fölény pedig elég volt ahhoz, hogy – hiába a McLaren feltámadása a szezon második felében – kényelmesen hazavigye a világbajnoki trófeát.
