Retro
2015. augusztus 13. csütörtök, 11:43
Piros zászló, összeadott idők, számos kiesés, kizárások és máig az utolsó svéd F1-es futamgyőzelem. A régi Österreichring 37 évvel ezelőtt emlékezetes versenyt produkált.
Az 1978-as Osztrák Nagydíj hétvégéje a tárgyalóasztal mellett kezdődött, ahol a Shadow, és az annak korábbi tagjai által alapított Arrows istálló közötti „másolási ügyben” döntött a nemzetközi szövetség. Megállapították ugyanis, hogy az Arrows autójának nagy része a Shadow azévi tervei alapján készült, így előbbi csapatot arra kötelezték, hogy új modellel álljon rajthoz a továbbiakban. Hogy, hogy nem, az Arrowsnál mintha csak sejtették volna, hogy számukra kedvezőtlen ítélet születik, ekkorra már készen is állt egy teljesen új autó, így gond nélkül ott lehettek vele az Österreichringen.
Az időmérő a Lotus söprését hozta, ám már nem első alkalommal a csapat kimondottan második számú pilótája, Ronnie Peterson felül tudott kerekedni a bajnoki címre predesztinált Mario Andrettin. A svéd a rajtnál is megőrizte a vezetést, csapattársát azonban lerajtolta a Ferrarival Carlos Reutemann. Andretti már az első körben próbált visszatámadni, ám a két autó kerekei összeértek, ami a falba küldte a Lotust, ezzel véget vetve az amerikai versenyének.
A negyedik körben aztán máris nagy változás állt be a verseny menetében, hiszen heves eső érkezett a pályára, ami sokakon kifogott. Reutemann is kicsúszott, és csak a pályabírók segítségével tudott visszatérni a versenybe, később azonban külső segítség igénybevétele miatt kizárták őt. Jody Scheckter is eldobta az autóját, ami egyenesen Andretti fal mellett álló Lotusának csapódott. Elejét véve a veszélyes csúszkálásnak a hetedik körben a versenyirányítás előkerítette a piros zászlót, és csak akkor indították újra a futamot, amikor a körülmények már biztonságosabbá váltak.
Az új rajthoz a verseny aktuális állásának megfelelő sorrendben sorakozott fel a mezőny, ám az addigi időkülönbségek sem vesztek el. Rögzítették a pilóták közötti időkülönbségeket a leállítás pillanatában, hogy a végén, a futam leintésénél hozzáadják majd azt a második rajt után mért különbségekhez. Emiatt pedig végig kissé nehéz volt látni, hogy valójában ki hol is áll a versenyben.
Petersont Patrick Depailler rajtolta le az újraindításnál, ám a svéd a kör végére vissza is vette a vezetést, amit már csak akkor adott ki a kezéből rövid ideig a Ferrari-pilóták javára, amikor a mezőny hamarosan a bokszba viharzott slickekre cserélni az esőgumikat. Miután Reutemannak belengették a fekete zászlót a korábbi szabálysértésért, a 11. helyről startoló Gillens Villeneuve lépett előre a harmadik helyre, és az első hármas sorrendje már nem is változott a leintésig. A további pontszerző helyek sorsa már bizonytalanabb volt: egy ideig úgy tűnt, Hans-Joachim Stuck végezhet ebben a pozícióban a Shadow-val, ám balesetet szenvedett, majd Derek Daly-nek állt a zászló, aki viszont szintén kicsúszott, majd miután visszatolták őt a pálya széléről, Reutemannhoz hasonlóan kizárás lett a jutalma.
Így végül Emerson Fittipaldi lett a negyedik, akit Vittorio Brambilla és Jacques Laffite követett a pályán – kettőjük sorrendje azonban a végeredményben megfordult, köszönhetően a piros zászlót megelőző időkülönbségek figyelembevételének.
Ronnie Peterson karrierje 10., egyben utolsó F1-es győzelmét szerezte, amivel 9 pontra megközelítette Andrettit a tabella élén négy versennyel a szezon vége előtt. Ő azonban sajnálatos módon már nem lehetett ott a hajrában – két nagydíjjal később, Monzában a rajtbaleset következtében a svéd halálos sérüléseket szenvedett.
