Retro
2016. május 22. vasárnap, 19:29
2005-ben ezen a napon rendezték meg az F1-es szezon hatodik futamát, a Monacói Nagydíjat, amelyet hiába nyert meg a McLaren, a show-t a wokingiak egyik ősi riválisának versenyzőpárosa vitte el.
A 2005-ös idény hatodik állomásaként került sor a Monacói Nagydíjra. Az évad első szakaszában Fernando Alonso és a Renault dominált: a spanyol pilóta háromszor nyert, a francia gyártó pedig Giancarlo Fisichella ausztráliai sikerével együtt már négy győzelemnél járt. Egyedül a barcelonai viadalon nem ők diadalmaskodtak: a Spanyol Nagydíjat Kimi Raikkönen nyerte meg a McLaren-Mercedesszel, ám Alonso előnye így is tetemes volt a pontversenyben.
Az edzések után úgy tűnt, Monacóban is a finn és a spanyol csatájára lehet számítani: az akkoriban még két külön részből álló kvalifikáción Raikkönen érte el a legjobb időt, nyomában Alonsóval, valamint a kvalifikáción rendre remeklő Mark Webberrel, aki abban az évben már nem a Jaguart, hanem a Williams alakulatát erősítette.
A start után nem változott a sorrend: Raikkönen apránként igyekezett meglógni a világbajnoki éllovastól, aki mögé azonban csapattársa, Fisichella zárkózott fel harmadiknak, sőt Webberen még a szezont meglepően erősen kezdő Jarno Trulli is áthámozta magát a Toyotával. Egészen a 23. körig eseménytelenül csordogált a verseny, ekkor azonban Christijan Albers állt bele a falba a Mirabeau-kanyarnál: a Minardi elállta az utat, s bár David Coulthard még sikeresen meg tudott állni, Michael Schumacher nekiment a skót Red Bulljának – a hétszeres világbajnok orrkúpja le is tört.
A torlasz miatt pályára küldték a biztonsági autót, amely alatt a Renault-k úgy döntöttek, kiállnak tankolni. A helyes döntést azonban Raikkönenék hozták meg azzal, hogy tovább kint maradtak: a finn a könnyű autóval könnyedén ellépett üldözőitől, és simán az élre tért vissza a bokszlátogatása után, míg Alonso és Fisichella alatt gyorsan fogyni kezdtek a gumik az autók nagy súlya miatt.
Ez pedig azt eredményezte, hogy a futam végére felzárkózott a spanyolra a két Williams, amelyek valósággal szárnyaltak Monaco utcáin. Nick Heidfeld már addig is zseniális versenyt produkált, ám a koronát azzal tette fel a teljesítményére, hogy parádés manőverrel elment Alonso mellett a sikánban. Nem sokkal később Webber is követte a példáját – igaz, az ausztrál első kísérletét még hárította a Renault versenyzője, még ha ehhez át is kellett vágnia a kanyart. Másodjára is megpróbálkozott ezzel a trükkel, ám akkor már az ausztrál nem ismert kegyelmet.
Raikkönen közben senkitől sem zavartatva behúzta idénybeli második győzelmét, a Williamsek pedig kettős dobogót szereztek – a legendás istállónak ez legközelebb csaknem tíz esztendő elteltével, a 2014-es Abu Dhabi Nagydíjon jött össze! Alonso abban az évben először maradt le a pódiumról, ám így is maradt 22 pont előnye az összetettben Trullit megelőző McLaren-pilótával szemben. A pontszerzők sorrendjét Juan Pablo Montoya, Ralf Schumacher, Michael Schumacher és Rubens Barrichello tették teljessé.
Két érdekességet érdemes még kiemelni a 2005-ös versennyel kapcsolatban. Egyrészt ez volt az első futam a legendás helyszínen III. Rainier monacói herceg áprilisi halála óta, ez volt az oka annak, hogy a hercegi család ezúttal nem jelent meg a nagydíjon. Másrészt a Red Bullra is komoly figyelem irányult, ám akkor még nem az eredményeik kapcsán: a Star Wars (kronológiailag) harmadik részét, a Sith-ek bosszúját népszerűsítették autójuk festésével és azzal, hogy a szerelők rohamosztagosoknak voltak beöltöztetve. Igaz, az Erő nem volt az energiaitalosokkal, akik a szezon során először maradtak pont nélkül.
