Lévai Zoltánnal, a kötöttfogású juniorválogatott edzőjével elemezzük a világbajnokságon történteket, aki arról is beszél, mi kellett volna fia világbajnoki címéhez, miért nem jött össze több helyezés, és mi vár a korosztályból kiöregedő versenyzőkre.
Lakner Gábor • A junior-világbajnokságra tekintünk vissza a kötöttfogású válogatottat irányító Lévai Zoltánnal. A szakvezető előzetesen két érmet és egy pontszerző helyezést remélt a franciaországi Mâconban megrendezett vébén, és abból sem csinált titkot, hogy újdonsült Európa-bajnok fiától most is aranyat várt. Végül két bronzérem lett a termés, a korosztályos világversenyeken tizedik dobogós helyezését elérő fiatalabb Lévai Zoltánnak (76 kg) és a pódiumra most először felálló Almási Ferencnek (120 kg) köszönhetően.
„Nagyon kevésen múlt, hogy Zoli nem jutott döntőbe, hiszen az elődöntőben tíz másodperccel a vége előtt még vezetett. Nem csupán a kazah Tamerlan Sadukajev utolsó pillanatban elért, kétségbeesett akcióján múlt a történet, hanem azon is, hogy Zoli korábban túlzottan a biztonságra törekedett, és nem vállalt annyi kockázatot, amennyi elengedhetetlen a győzelemhez. Úgy gondolom, hogy ebben a korosztályban ő a világ legjobbja, sajnálom, hogy ezt most nem tudta bizonyítani, de nem szomorkodni kell, hanem annak örülni, hogy már itt tartunk: arról beszélünk, miért nem jött össze a világbajnoki cím. Kellenek az ilyen tapasztalatok, hogy kialakuljon felnőttkorra a megfelelő taktikai érzék.”
Almási Ferenc • Forrás: birkozoszov.hu
Míg a fiatalabb Lévai Zoltán esetében picit szomorkodhatunk a bronzérem miatt, addig a csepeli Almási Ferenc harmadik helyezésének felhőtlenül örülhetünk, hiszen először jutott el világverseny dobogójáig. Az idősebb Lévai Zoltán szerint kijárt már neki:
„Nagyon vártam már, hogy kijöjjön belőle ez az eredmény, mert jóval korábban az éremmel rendelkezők táborába tartozhatott volna. Nem szerencsével érte el a harmadik helyet, komoly ellenfeleket győzött le, és a bronzmeccsen mégis a tavalyi kadet-világbajnokot múlta felül. Elégedett vagyok vele, megérdemelte a sikert.”
Bár nem végzett pontszerző helyen, a dorogi különítményt erősítő Érsek Róbert (96 kg) teljesítménye is elégedettséggel töltötte el mesterét:
„Robi hatalmasat lépett előre nyáron, rengeteget fejlődött. Tisztában van az erősségeivel és a hiányosságaival, és annak megfelelően birkózik. Fizikálisan is sokkal jobb állapotban van, mint korábban, a mentalitása pedig mindig nagyszerű volt. Az észt Kevin Baumannt a felkészülés során mindig simán verte, most pedig kizárólag Robin múlt, hogy ő tudott nyerni. Kiélezett csatát vívott, picit elbizonytalanodott, de azzal együtt mindent megtett, így elégedett vagyok vele. Biztos vagyok benne, hogy a következő két évben meghatározó tagja, sőt első számú embere lesz a juniorválogatottnak.”
És ha már a dorogiaknál tartunk, térjünk ki Torba Erikre (60 kg) és Papp Bertalanra (84 kg) is, akik a korábbi sikerek után idén nem tudták hozni magukat.
A szakvezető a megszokott őszinteséggel válaszol a vereség okait firtató kérdésünkre is:
Lévai Zoltán (jobbra) • Forrás: birkozoszov.hu
„Erik fegyelmezetlen volt, megismételte az Európa-bajnokságon elkövetett hibáját. Nem fárasztotta az ellenfelet, hanem azonnal akciót indított, aki frissen még tudott rá reagálni. Meg kell tanulnia, hogy a taktika betartása rendkívül fontos a felnőttkor küszöbén. Sajnos, a fogyasztás nyomait is magán viselte, lassúbb volt, mint az edzéseken. Úgy gondolom, a juniorkorból kilépve súlycsoportváltás vár rá, egyszerűen már túl nagy a hatvan kilóhoz. Papp Berci esetében visszaütött az, hogy egész évben a felnőttválogatottal készült, ahol folyamatosan védekeznie kellett az erősebb ellenfelekkel szemben, ami tompította a kreativitását, így hiába javult fizikailag, technikailag visszaesett. Hiányzott belőle a korábban rá jellemző pörgés.”
Lévai Zoltán nagyon sajnálta Balatoni Bence (66 kg) vereségét, akitől előzetesen azt várta, éremért küzd, és még most is úgy látja, helye volt a vébé legjobb öt-hat versenyzője között. Régen látott jó formában érkezett a versenyre, de elrontotta a kínai Hou Yishua elleni mérkőzést.
Előjön persze a kérdés, mennyire volt a fejekben az olimpián a magyarokat sújtó ítéletsorozat. A válasz sokatmondó…
„A kötöttfogású junior- és felnőttválogatott rengeteget készül együtt. A birkózóink olyanok, mint a testvérek, természetesen megérintette a fiatalokat, ami az olimpián történt, úgy fogták fel, mintha a családtagjaikkal történt volna igazságtalanság. Azokon a napokon még edzést tartani sem volt könnyű nekik, és a mai napig téma, ami Rióban történt. Befészkelt a fejekbe a méltánytalanság, talán emiatt is voltak többen túlzottan is óvatosak. Lehet, ha pozitív olimpiát zárunk, Zoli megnyeri a vébét, mert felszabadultabban versenyez…”
Persze, nem mimózalelkű gyerekekről van szó, ráadásul átéltek már ők is ezt-azt, főleg a felkészülési tornákon szembesültek jelentős bírói nyomással.
„Ami az olimpián történt, az velünk sorozatosan megtörténik, még ha nem is ilyen látványos módon. Ennek nem csupán sportdiplomáciai okai vannak, egészen egyszerűen a posztszovjet országokból érkező bírók összetartanak, közös nyelvet beszélnek, és együtt mozognak. És igen, olykor össze is kacsintanak, amivel senki nem tud mit kezdeni. A mi fiainkat lelkileg már nem lehet terrorizálni, de ezt is tanulni kellett. A mostani világbajnokságon önkritikát gyakoroltak a bírók, öröm volt birkózni.”
A fiúk közül Érsek Róbert kivételével mindenki elbúcsúzott a juniorkorosztálytól, és az eddigi eredmények alapján sokra hivatott társaság kopogtat a felnőttválogatott ajtaján. És hogy mi lesz velük a folytatásban?
„Semmiképpen nem szeretnék elszakadni ettől a korosztálytól, amelyet tovább kell menedzselni, és fokozatosan beépíteni a felnőttek közé. Rengeteg nemzetközi edzőtáborra és egyre erősödő felnőttversenyekre van szükség, hogy két-három éven belül a mostani juniorok alkossák a felnőttválogatottat. Szerencsére, az olimpikonjaink közül mindenki folytatja, tőlük rengeteget lehet tanulni, sokat segíthet a közös munka. Úgy gondolom, ez a korosztály méltó utóda lesz a mostaniaknak, akiktől néhány éven belül ugyanúgy érmeket lehet várni, mint a juniorok és korábban a kadetek között.”
