Mosdó és öltöző sincs a pálya mellett Törökszentmiklóson, a helyi atlétikai klub versenyzői mégis remekelnek. Legutóbb a sérülésekkel teli két évet maga mögött tudó Rivasz-Tóth Norbert brillírozott a montenegrói Barban rendezett viadalon, az idén harmadszor javította meg gerelyhajításban az U23-as csúcsot.
reb • Edzőtábort nehéz is lenne jobban lezárni, mint országos csúccsal. A törökszentmiklósi atléta, Rivasz-Tóth Norbert ráadásul az idén már harmadszorra hajította U23-as rekordot jelentő messziségre a gerelyt a Barban rendezett viadalon. Nem szorongatták meg Montenegróban, a második helyezett 14 méterrel maradt el tőle, de az sem akadályozta, hogy 78,33-as eredményt érjen el. Márciusban 77,70 m-rel szerzett második helyet az aradi Európa Kupa-versenyen, azaz jól látható a fejlődés.
Rivasz-Tóth Norbert • Forrás: MASZ
„Lekopogom, végre elkerülnek a sérülések, december óta zavartalan és kemény alapozó munkát végzek” – újságolja örömmel Rivasz-Tóth, és ennek a mondatnak a jelentőségét akkor tudjuk igazán értékelni, ha képet kapunk arról, milyen évek állnak mögötte.
A történet a 2014-es golfkönyökkel kezdődött, amelyet nem ismertek fel azonnal, így sok időt veszített a felkészülésből. Később csonthártyagyulladás kínozta, majd porckorong-kitüremkedés következett. Az orvosok azzal rémítették meg, hogy többé nem is sportolhat, az idényt pedig biztosan ki kell hagynia. Erre a prognózisra végül rácáfolt, igaz, az eskilstunai junior Európa-bajnokság felejthetőre sikeredett, a selejtezőben búcsúzott.
Csakhogy végre nyugodt és komoly felkészülést végezhet edzőjével, Varga Lőrinccel, amelynek az eredményét nagy dobások jelzik. Legutóbb, Barban például a felnőtt Európa-bajnoki szint sem esett messze tőle, ám a 79 méteres határ áttörésére még várni kell kicsit.
„Nehéz volt megélni a betegségekkel terhes időszakot, a családnak, barátnőmnek és az edzőknek sokat köszönhetek. Az évek alatt kialakult a belső kényszer, hogy jól szerepeljek, és a kényszerpihenők alatt is az dolgozott bennem. A sportban napról napra csúcsteljesítményre van szükség, folyamatosan pengeélen táncolunk: bízom abban, hogy immár hátráltató tényezők nélkül próbálhatom meg kihozni magamból a maximumot.”
Igaz, azt nem bánná, ha valamivel jobb körülmények között készülhetnének, hiszen a pálya mellett öltöző és mosdó sincs… Próbál úgy tekinteni a nehézségekre, mint amelyek megedzik, bár hozzáteszi, valószínűleg csak évek múlva lesz hálás a kemény kihívásokért.
Korosztályos szempontból lyukas az esztendő, hiszen a juniorok között már nem indulhat, viszont húszévesen a felnőttek között még fiatalnak számít. Nem is tervez riói szerepléssel, inkább csak hab lenne a tornán, ha sikerülne teljesíteni a kvalifikációs szintet.
Barátnőjével, a Barban szintén remeklő, klubtárs Szilágyi Rékával (egyéni csúccsal nyerte a montenegrói versenyt) nap mint nap találnak kihívást: kéz a kézben edzenek a minél szebb sikerekért.
