Augusztus 20-a alkalmából állami kitüntetéseket adtak át a Szépművészeti Múzeumban, ebben az évben két egykori labdarúgó is elismerésben részesült.
Rudas Ferenc volt válogatott labdarúgó a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét vehette át, míg Mészöly Kálmán a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét kapta meg. A kitüntetéseket dr. Réthelyi Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere adta át csütörtökön délelőtt a Szépművészeti Múzeumban.
A Magyar Köztársasági Érdemrendet és a Magyar Köztársasági Érdemkeresztet azok kaphatják meg, akik „az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kimagasló, példamutató tevékenységet” fejtettek ki. A Magyar Köztársasági Érdemrendet a miniszterelnök előterjesztésére, a Magyar Köztársasági Érdemkeresztet a feladatköre alapján illetékes miniszter előterjesztésére a köztársasági elnök adományozza.
Rudas Ferenc 1921. július 6-án született Budapesten. 1934-ben, a Kőbányai Torna Club színeiben kezdett el futballozni, majd a Kőbányai Törekvésbe igazolt, ahonnan 1938-ban került a Ferencváros ificsapatába. A felnőttek közt 1941. november 23-án játszotta az első bajnoki meccsét, a Salgótarjáni BTC ellen 6:0-ra megnyert találkozón góllal mutatkozott be. 1941 és 1954 között összesen 363 mérkőzésen játszott a Ferencvárosban, ezek közül 276 bajnoki találkozó volt. Élvonalbeli pályafutása során kizárólag a zöld-fehér együttesben szerepelt, jobbhátvédként 35 gólt szerzett. A veszélyes felfutásai, beadásai, bombaerős kapuralövései voltak a védjegyei, 1946-ban az Év Labdarúgójává választották.
Az 1948/49. évi bajnokságban aranyérmes FTC-nek csapatkapitánya volt, emellett háromszor kupagyőzelmet ünnepelhetett a gárdával (1941/42, 1942/43, 1943/44). 1943 és 1949 között 23 mérkőzésen szerepelt a magyar válogatottban, ezeken a találkozókon három gólt szerzett. 1943. június 6-án a 4:2-es győzelemmel végződött magyar-bolgáron mutatkozott be a nemzeti együttesben, az utolsó mérkőzése 1949. november 20-án a magyar-svéd (5:0) volt. Pályafutása befejezését követően edzőként dolgozott az Egyetértés, a Láng SK és a Budafoki MTE csapatánál, 1976 és 1979 között az MLSZ Fegyelmi Bizottságának tagja volt. 1974-ben a Ferencváros örökös bajnokává avatták.
Mészöly Kálmán 1941. július 16-án született Budapesten, 11 évesen a III. Kerületi TTVE csapatában kezdte a labdarúgást. Tizennyolc éves korában, 1959-ben szerződtette a Vasas, a klubhoz játékos pályafutása befejezéséig, 1972-ig hű maradt.
Tagja volt az angyalföldi aranykorszaknak, oroszlánrészt vállalt a Vasas történetének legnagyobb sikereiből. Első bajnoki érmét legelső vasasos szezonjában megszerezte, az 1959/60-as szezonban a harmadik helyen végzett a gárda. A legnagyobb sikerek azonban ezt követően érkeztek el: egy évvel később, az 1960/61-es szezonban bajnok lett a Vasas, majd az 1961/62-es idényben megvédte elsőségét, ekkor már új otthonában, a Fáy utcában játszott az együttes. 1962-ben Mészöly Kálmánt az év játékosának választották, a kiválóan fejelő kőkemény centerhalf már ekkor kivívta magának a tiszteletet, pedig még csak 21 éves volt.
A Vasas 1966-ban veretlenül nyerte meg a bajnokságot, majd egy évvel később megvédte bajnoki címét, és Mészöly Kálmán 1972-es visszavonulásáig folyamatosan a legjobb hazai együttesek közé tartozott. A nemzetközi porondon is sikeres volt a klasszisokkal tűzdelt együttes, 1962-ben, 1965-ben, valamint 1970-ben is megnyerte a Közép-európai Kupát, 1963-ban pedig másodikként zárta a sorozatot.
Mészöly Kálmán 1961 és 1971 között 61 alkalommal szerepelt a válogatottban, a Vasasból nála többször soha, senki sem került be a nemzeti csapatba. Tízéves válogatottbeli szereplése alatt hat gólt szerzett, részt vett két világbajnokságon: az 1962-es chilei vb-n ötödik helyezést, az 1966-os angliai világbajnokságon hatodik helyezést ért el a csapattal. A "Szőke Szikla" két alkalommal is pályára léphetett a világválogatottban, illetve két fellépése volt az Európa-válogatottban is.
Visszavonulása után az edzői pályát választotta, a Ganz Mávagnál, a Budafoknál, majd a Békéscsabán eltöltött évek után 1978-ban visszatért a Vasashoz, az 1979/80-as szezonban bajnoki bronzig vezette szeretett csapatát. 1980-ban kinevezték a válogatott szövetségi kapitányává, 31 mérkőzésen vezette a nemzeti csapatot, irányításával 1981-ben csoportelsőként jutott ki a vb-re az együttes. 1983-ban lemondott posztjáról, egy idényre visszatért a Vasashoz, majd Törökországban vállalt munkát: előbb szövetségi kapitányként, majd a Fenerbahce, végül az Altay Izmir vezetőedzőjeként.
1988-ban harmadszor is a Vasas edzője lett, majd 1990-ban második alkalommal nevezték ki magyar szövetségi kapitánynak, ezúttal 18 mérkőzésen irányította a nemzeti együttest. Ezt követően Szaúd-Arábiában az al-Ittihád (1991/92) csapatnál edzősködött, majd 1992/93-ban a Vasas labdarúgó-szakosztályának igazgatója volt, rá egy évre a negyedszer is vezetőedző lett Angyalföldön. 1994-ben harmadik alkalommal is elvállalta a szövetségi kapitányi posztot, ez alkalommal 12 mérkőzésen irányította a csapatot. Érdekesség, hogy játékosként és szövetségi kapitányként is 61 alkalommal volt tagja a magyar válogatottnak. Dolgozott a Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga társadalmi elnökeként, majd szakmai igazgatójaként, illetve az MLSZ elnöki tanácsadójaként. 2011 nyarán a Vasas labdarúgócsapatának klubtanácsadója lett.
