Az idei korosztályos sakkvilágbajnokságon remek eredményt ért el a magyar küldöttség: hasonlóan sikeres szereplésre már tíz éve nem volt példa. A november végén lezajlott Cladas Novas-i világversenyről a magyarok két éremmel tértek haza: Gledura Benjámin (U12) ezüst-, Antal Tibor Kende (U14) bronzérmet szerzett.
Berkes Ferenc aranyérmet szerzett 2002-ben a 18 évesek között. Azóta nem sikerült dobogós helyezést elcsípni, nem is beszélve a tavalyi vetélkedőről, amelyen a legkevésbé elfogadható teljesítményt produkálta a magyar válogatott. A magyar csapat vb-szerepléséről, a nehézségekről, és az örömökről beszélgettünk a küldöttség vezetőjével, Bartos Ferenccel.
– A sportág jövőjére mindenképpen hatással vannak a korcsoportos világversenyek. Bemutatkoznak a későbbi kiválóságok, leteszik a névjegyüket azok, akik később hazájuk válogatott játékosai lehetnek. A világ élvonala ellen játszani minden versenyzőnek felemelő érzés, az elsők között végezni pedig dicsőség.
– A felkészülés és a kiutazás nem volt egyszerű…
– Sajnos így van, ennek főként anyagi okai vannak, és valóban szervezési gondok is adódtak. A mi korosztályos bajnokságunk Európában utolsóként fejeződik be, ezért nagyon rövid ideje volt a játékosok szüleinek a döntésre, hogy az Eb- vagy a vb-indulást vállalják. Minden évben az utolsók között nevezünk, így aztán sokszor nem marad megfelelő szállás, s extra költségek is akadnak. Például a repülőjegy is drágább, ha az utolsó pillanatban vesszük meg.
A teljes cikk itt olvasható: http://www.utanpotlassport.hu/2011/12/16/partik-braziliaban-2/
