A decemberben az Újpest FC sportigazgatói posztját az angol Wolverhampton Wanderers játékosmegfigyelői pozíciójára cserélő Sallói Istvánnal a pepsifoci.hu készítette egy hosszabb lélegzetvételű interjút.
A beszélgetés során szó esett a távozás okairól, arról is, igaz-e, hogy az ex-újpesti vezető a Videotonnál köt majd ki, de az is szóba kerütl, kit tart a jelenkori magyar foci két úttörőjének a mostantól megfigyelőként, avagy scoutként dolgozó szakember.
Ha egy edzőt vagy klubvezetőt kineveznek valahol, akkor nagyjából lehet sejteni, mik lehetnek az első lépései. Egy scout hogyan lát munkához?
– Január második felében megyek ki a Wolverhamptonhoz, lesz majd egy ún. oktatószakasz, ahol megkapom a szükséges belső információkat, aztán tudunk nekivágni a tervezett hálózat kialakításnak, de már aktív vagyok, mert azóta megkeresett a Stars & Friends menedzseriroda, ahol már besegítek. Eleinte főként Magyarországon leszek, aztán idővel már a környező országokban is, de az biztos, hogy havonta szükségszerű lesz az egyeztetés Angliában. Teljesen azért nem kezdem a nulláról, hiszen az utóbbi időben Újpesten már hasonló módszereket igyekeztem követni a játékospolitika kialakításában, mint amit az angol klub alkalmaz. Esetemben egyébként nem egy klasszikus játékosmegfigyelői szerepre kell gondolni. Wolverhampton szeretne megfelelő partnerklubokkal együtt dolgozni Magyarországon, és a szomszédos országokban. Ők úgy látják, hogy ez akkor működhet jól, ha megfelelő helyismerettel rendelkező klubokkal, partnerekkel dolgoznak együtt. Eddig itthon, ezt a szerepet az Újpest is betöltötte valamilyen formában, viszont egyre több információt kértek tőlünk ilyen ügyekben, és novemberben már konkrétan olyan felkérés érkezett, hogy szervezzek nekik egy feltérképező körutat a 94-es korosztálynál. Megkértek, hogy vigyem körbe őket az utánpótlás meccseken és a munkájuk segítésére, különböző háttér-információkat is kértek. Itt jött el az a pont, amikor be kellett látnom, ez a feladat már nem egyeztethető össze azzal, amit Újpesten csinálok.
Mekkora különbség lehet ezen a területen a hazai és az angol viszonyok között?
– Kint sokkal tervezettebb minden, előre dolgoznak, pontosan tudják, hogy az egyes játékosokat mi alapján figyeljék. Többször megnézik a kiszemelteket, sokszor akár egy évre előre tudják, kit fognak vagy akarnak leigazolni, idehaza sajnos általában az utolsó pillanatban döntünk csak az igazolásokról, ami növeli a hibaszázalékot. Angliában kiépített megfigyelő hálózatok működnek, a fiatalokra és felnőttekre, külön-külön. Sok mindenbe engedtek betekintést még sportigazgatóként is. Újpesten elkezdtünk eszerint dolgozni, például a tavaly nyári igazolásaink már ilyen elképzelések szerint valósultak meg, már januárban tudtuk, nyáron ki jön majd, és előre megegyeztünk mindenkivel.
Magyarország egyébként jó bázisnak számít?
– Nemzetközi mércével, olcsók az itteni játékosok, kreatívak, jó technikai képességgel, amivel felhívják magukra a megfigyelők figyelmét. Fizikai és mentális paraméterek terén viszont van lemaradás, de a Wolvesnál abban bíznak, hogy ezen a két dolgon tudnak változtatni, és akkor viszonylag jó áron szereztek jó focistákat. Ami alapvető különbség: mi idehaza a játékosok képességeit tartjuk főként szem előtt, míg az angolok a technikai, fizikai és taktikai felkészültség mellett sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a mentális képességeknek. Megnézik, a kiszemelt mennyire kommunikál a pályán, hogyan beszél a bíróval, milyen hatással van rá a közönség, hogy viseli a vereséget, nyerő típus-e stb. Ezek a szempontok nekem is tanulsággal szolgáltak.
(…)
A fentiekben egyébként, amikor az Újpest, mint partnerklub szóba került, a múlt időt használta. Ez véletlen?
– Nem. Az Újpest továbbra is partner marad, de van egy hátránya, az utánpótlása nem elég erős. A hazai akadémiák sokkal előrébb tartanak, több tehetséggel rendelkeznek, a külföldieket pedig a legjobb magyar fiatalok érdeklik. Ez hátránya volt a klubomnak, de bízom abban, hogy ez változik a közeljövőben. Első lépésben a Wolverhampton célja, hogy a legmegfelelőbb egy vagy két magyar klubot megtalálja partnernek. Hozzáteszem egyébként, hogy az Újpest szerintem sokat profitált eddigi együttműködéseiből, hiszen a West Hammel, a Wolves-szel és a Celtic-kel kialakult kapcsolatoknak is megvolt a hasznuk.
Utódja a klub legendája, Kovács Zoltán lett. Mit tanácsolna neki, mire kell nagyon odafigyelnie?
– Zoli tökéletes választás, abból a szempontból főleg, hogy Újpesten most összefogásra van szükség a csapat, a szurkolók és a vezetés között, az ő személye pedig egyfajta kohéziós erő. Nem hiszem, hogy nekem kellene tanácsot adni a számára, tud mindent, ami fontos, a többit meg majd a rutin hozza. Sokat dolgoztunk együtt az elmúlt fél évben, ismeri a kiválasztási módszer metódusait, részt vett a játékosokkal, klubokkal, ügynökökkel zajló tárgyalásokon is. Neki sem lesz könnyű dolga, de talán könnyebb lesz, mint nekem volt. Lesznek majd népszerűtlen döntései, amit fel kell vállalnia, de tőle ezt jobban elfogadják majd.
(…)
Bár inkább sportigazgatóként inkább a szakma volt az Ön asztala, de az imént említett okok miatt nyilvánvalóan a gazdasági kérdések alól sem húzhatta magát. Érdekelne, hogyan látja a hazai klubok helyzetét, főleg jövőjét ilyen szempontból?
– A magyar foci évtizedekig a folyamatos hanyatlásról szólt, főként sok beszéddel. Én úgy érzem, hogy az elmúlt évtizedben valóban megmozdult valami, jelentős változások indítottak meg olyan fejlődéseket, ami reményt adhat arra, hogy feljebb kapaszkodjunk. Hirtelen két jelentős személy jut eszembe az elmúlt közel tíz évből, akik ezt az utat megindították. Az egyik Dr. Mezey György, aki a Bozsik-programmal elindította a tömegesítést, és ez létesítményfejlesztéssel is járt, de az UEFA edzőképzés beindítását is hozzá sorolnám. A másik pedig Várszegi Gábor, aki a Sándor Károly Akadémia létrehozásával letetette az alapjait a hazai akadémiáknak, a minőségi utánpótlásképzésnek, példát mutatva, hogy mi is a követendő út. Ezek kulcsmomentumok voltak meglátásom szerint. Az is örömteli, hogy egy időben sorra szűntek meg a pályák, most inkább létesülnek, igaz, főleg műfüvesek, amik kiegészítő szolgáltatásnak tökéletesek, de valódi füves pályákra nagyobb szükség lenne, de így is fejlődést jelent. Egyre több magyar játékos megy külföldre, de a légiós-kérdésnek még le kell tisztázódnia. Az EU-ba való belépésünk óta tömeges kivándorlás kezdődött, az elmúlt két évben száztíz 21 éven aluli fiatal igazolt külföldre, de az elmúlt öt-hat év tapasztalata egyelőre nem igazolta, hogy a fejlődés szempontjából, mindenkinél ez a helyes út. Nem igazán robbant be senki a kinti akadémiákról a top ligákba, viszont a magyar első osztályból többen is (Dzsudzsák, Torghelle, Juhász). Nem az a gond, hogy a tehetségek kimennek, a probléma az, hogy ha nem minden úgy jön össze, ahogy remélik, akkor sem jönnek vissza, hanem elkallódnak, pedig a visszaút lehetne egy jó megoldás (Rudolf). Én úgy látom, főleg azok kallódnak el, akik Dél felé mentek, például Olaszországba. A magyar játékosnak Észak-, vagy Nyugat-Európa talán jobb célállomás, hiszen a magyar kreativitás Hollandiában, Angliában vagy Németországban jobban érvényesül, de mondjuk Olaszországban ezzel már nem tűnünk ki, fizikálisan ők meg jobbak nálunk, úgyhogy máris hátrányból indulnak a játékosaink. A Wolverhamptonnal kialakítandó kapcsolat előnye lehet például az, hogy adott esetben a visszaáramoltatás is működjön, ha az szolgálja a játékos érdekét.
XLsport –
Forrás: www.hajralilak.hu
