(Fotó: Csudai Sándor)
A háromtusázókból teljesen természetes módon lesznek az öttusázók, atlétákból, úszókból, duatlonosokból a triatlon szerelmesei. Arról azonban sokkal ritkábban hallunk, hogy az öttusázók közül valaki a kerékpárosokhoz vált át. A Csepel egykori kiváló öttusázója, Sárfalvi Béla e ritka kivételek közé tartozik.
„Valamikor én is a labdát kergettem, de tehetség hiányában átpártoltam a háromtusához; a Marczibányi téren együtt kezdtünk Schmitt Pállal. Tizenkilenc éves voltam, amikor a ma már 89 éves Benedek Feri bácsi”beépített” a csepeli öttusázók közé. Két évvel később, 1962-ben pedig már az élvonalban csatáztam: kétszeres csapatbajnok vagyok és tagja az Európa Kupa győztes Csepelnek is.”
– 1969-ben a méltán legendás Balczó Andrást is legyőzte…
„Ott Bandi gyengén lovagolt – én inkább az 1971-es Ob eredményhirdetésére emlékezem szívesebben. Ott ugyanis három csepeli, a sajnálatosan korán eltávozott Villányi Zsiga, Bandi és én álltunk a dobogón, s a csapatversenyt is fölényesen nyertük az Ú. Dózsa és a Honvéd előtt.”
– Bár elvégezte a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolát, végül mégis edző lett.
„A szívem végig az öttusáé volt, s amikor Feri bácsi lehetőséget adott arra, hogy egy csoporttal önállóan dolgozzak, azonnal belevágtam. Az évek során sikerült a fiamat és Hanzély Ákost nemzetközi szintre felvezetnem. Péter hatszoros világ- és négyszer Európa-bajnok lett csapatban!”
– Azután egyszer mégis elhagyta csepeli bázisát.
„Kényszerből tettem, miután a kilencvenes évek elején rohamosan csökkent a támogatottságunk. A Honvéd hívott, ott is eltöltöttem vezetőedzőként 15 szép, és eredményes évet. A kezdőkkel pedig mindmáig foglalkozom, természetesen társadalmi munkában.”
–
Sárfalvi Béla is a Karbon gépcsalád egyik tagját nyergeli
Nyugdíjas ugyan, de abszolút aktív életet él. Miként alakult ki ez a létforma?
„Futottam, fociztam, triatlonoztam, s ott tetszett meg az egyik szám, a kerékpározás. Filutás Árpád és Menyhárt Ferenc vezettek be a sportágba, ahol 2004-ben először versenyeztem Tatabánya térségében és tíz induló között harmadik lettem. A hatvan fölöttiek mezőnyében kétszeres, a hetveneseknél pedig egyszeres bajnok vagyok.”
– 2006-tól rendszeresen részt vesz a visszatérően az ausztriai St. Johanban megrendezésre kerülő világbajnokságokon is.
„Egy-egy korosztályban általában harmincan vágunk neki a távnak és mindig a mezőny első harmadában végzek. Nagyon várom már a 2016-os esztendőt, hiszen júniusban betöltöm a 75. évemet, akkor felsőbb korosztályba léphetek, s talán még előkelőbb helyezésekre is futja majd?”
– Ezek a vetélkedők komoly felkészülést igényelnek…
„Ennyi idő után ez már egy életforma. Szegény feleségem most sem lát többet, mint amikor még dolgoztam, mert a technikai fejlesztésekkel is foglalkozni kell, miként az edzések is viszik az időt. Jómagam például hetente minimum 150 kilométert letekerek, de van úgy, hogy a 300 is összejön. Két sporttársammal, Jankura Lászlóval és Sólyom Károllyal rendszeresen közösen edzünk. Elsősorban a Budaörs, Biatorbágy és Etyek térségében lévő utakon tekerünk.”
– Ezen a szinten már nem lehet egy túrakerékpárral odaállni a rajtvonalra. Ön milyen bringa nyergében ül?
„Való igaz, ez a sportág is viszi a pénzt rendesen. Ma már egy „Karbon” típusú kerékpárom van, amely semmi extra és mégis benne van félmillió forintban. Másra nem költök, ez az egyetlen szenvedélyem. Amíg fel tudok ülni a nyeregbe, addig biztosan nem is hagyom abba.”
