Nagyon örülök, hogy a magyar labdarúgás kiemelkedő alakjai haláluk után sok-sok évvel is komoly megbecsülésnek örvendenek és ez nem csupán pusztába kiáltó szó! Most éppen Kocsis Sándor, a méltán népszerű “Kocka” 90. születésnapja került fókuszba, amely dátum kapcsán egy fotókiállítás is megnyílt a Groupama Arénában.
Hiányérzetem is van egyidejűleg, ugyanis a tájékoztatásban mindinkább eluralkodik az a gyakorlat, hogy vannak a protokollképes személyiségek, akiknek a nevét minden alkalommal leírják, idézik őket, ami önmagában rendben is van. DE vannak mások is, akik olykor óriási dolgokat produkálnak, nevüket mégis diszkrét csend övezi – ez már nem egészen jól van…
Egy ilyen igazi sportembert szeretnék fókuszba hozni. Volt egyszer egy több mint kiváló testnevelő tanár, iskola igazgató, egy bizonyos Schlegel Oszkár, aki a tizenéves élsportoló-jelölteknek az adott lehetőségek között ragyogó tanulási rendet biztosított a Csanádi Árpád nevét viselő, tizenkét évfolyamos tanintézményben. Lehetővé tette a gimnáziumi tanulmányok mellett hetenként háromszor a délelőtti edzések megtartását, azokon való részvételt. Iskoláját még Juan Antonio Samaranch úr, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) egykori elnöke is nyilvántartotta, sőt! Egyik budapesti útja alkalmával arra is sort kerített, hogy rendkívül feszes programjába az iskola meglátogatását is “beszorítsa”.
Schlegel Oszkár a labdarúgás szerelmese is volt, azon belül pedig a Ferencvárosért dobogott a szíve. Így – mint elkötelezett fradistának – jutott az eszébe, hogy írjon egy könyvecskét Kocsis Sándorról. Mindenféle központi támogatás nélkül, saját, szerény anyagi lehetőségein belül is megtalálta a módját, hogy többször is elutazzon Barcelonába, feltérképezni Kocsis Sándor ottani múltját. Ehhez szüksége volt Kocsis fiának, ifjabb Kocsis Sándornak a támogatására is, akivel az évek során kitűnő, baráti kapcsolatba is került.
Ifj. Kocsis Sándor és Schlegel Oszkár (fotó: JochaPress)
A “Volt egyszer egy csatár” címmel megjelent kiadványa minden bizonnyal vastagabb és több információval rendelkező mű lett volna, ha nem szól közbe az igazgató úr betegsége. Így történhetett meg, hogy már halálos betegen, alig egy hónappal a végleges távozását megelőzően jelent meg a Kocsis Sándorról szóló munkája, amelyet szerény hallgatás vesz körül. (A körülötte bábáskodók – kihasználva halálos betegségét is – “elfelejtették” a címoldalon feltüntetni, hogy ez az összeállítás Schlegel Oszkár munkája, ő a könyv szerzője!) Pedig ennek ismételt megemlítése, felidézése cseppet sem csökkentené a Kocsis Sándor emlékének megőrzésén fáradozó bárki más érdemeit.
Zárszóként csak annyit szeretnék, hogy Schlegel Oszkár “Volt egyszer egy csatár” című könyvecskéjét ajánlom mindenki szíves figyelmébe. Akár az MLSZ illetékeseinek is, ahol annál sokszorosan több pénz van, hogy akár egy ismételt kiadást ne tudnának megejteni. Elvégre Kocsis Sándor ennél sokkal többet érdemel még akkor is, ha a róla szóló kiadványt egy lelkes tanárember teljesen önerőből jelentette meg, még 2009-ben…
(jochapress / Jocha Károly)
