Sike András: Első edzőm nagyon értett a gyerekek nyelvén

A Magyar Edzők Társasága (MET) immár visszatérően megünnepli az Edzők Napját, amely szeptember 25-én van. A MET erre az alkalomra 2021-ben is a „Magyar Edző” című szakfolyóirata mellékleteként különszámot jelentetett meg. Ebben a kiadványban a magyar sport kiválóságai mondják el edzőikről tapasztalataikat és ami a legfontosabb: rendre köszönetet is mondanak egykori mestereiknek.

 A jochapress.hu az év végi ünnepek idején – kihasználva a viszonylag kevesebb sportesemény adta lehetőséget is – folyamatosan leközli ezeket az érdekes és tanulságos beszélgetéseket. Ez alkalommal Sike Andrásról, Szöul (19o88) kötöttfogású birkózó olimpiai bajnokáról olvashatnak.

Sike András. (fotó: Róth Tamás)

Magyarország olimpiai bajnokainak száma már háromszáz fölött van. Bizton állítható, hogy ahányan vannak, annyiféle úton jutottak el a sportolók számára elérhető legnagyobb jutalom, az olimpiai bajnoki cím és a vele járó aranyérem megszerzéséig. Az pedig legalább annyira érdekes, hogy a korábbi olimpiai bajnokok miként adják át tudásukat, tapasztalatukat azoknak a fiataloknak, akik egy generációval később, ugyanoda feljutnak, ahova edzőik már korábban megérkezhettek: az olimpiai dobogó tetejére. Amint például megtörtént ez 1988-ban az 57 kilós kötöttfogásúak között Sike Andrással, legutóbb pedig tanítványával, a 77 kilóban célba érkezett Lőrincz Tamással is. Sike Andrással kerestük a válaszokat.

– Egyenes útja volt a birkózók világába?

– Még véletlenül sem – jelentette ki Sike András, Szöul bajnoka, a magyar kötöttfogású válogatott szövetségi kapitánya. – Sokáig az Eger melletti Szentdomonkoson éltünk, és mint majdnem minden fiúgyermek, én is focista szerettem volna lenni. A fordulat 1973-ban következett be, amikor édesapám 1956-ban elment barátja hazalátogatott, s mint volt ifjúsági birkózó bajnok, egykori sportágáról mesélt. Előbb a bátyám kezdett el edzésre járni, majd egy idő után én is követtem őt.

– Mit gondol, miért tudott megmaradni ennek a kimondottan nehéz sportágnak a vonzásában?

– Állítom, hogy első edzőmnek, Ludnai Józsefnek döntő szerepe volt ebben. Ő igen jól értett a rábízott gyerekek nyelvén, ráadásul könnyed, játékos foglalkozásokat vezetett. Amikor pedig odáig jutottunk, hogy bizonyos fogásokat is meg kellett tanulnunk, azt is határtalan türelemmel gyakoroltatta velünk.

– Az első eredmények igen biztatóak voltak.

– A városi és a megyei bajnokságokat követően jöttek a sokkal keményebb próbákat jelentő területi versenyek. Később az úttörő olimpiára is eljutottam, ahol második lettem. 1980-ban a serdülők országos bajnokságán a 45 kilósok között pedig mindenkit megelőztem.

– Ekkor kellett túlélnie az első edzőváltását.

– Józsi bácsit kikezdték és inkább visszavonult. Helyére a sokkal fiatalabb Soós László lépett előre, aki kevésbé szerette a játékos dolgokat. Szerencsére ekkor már én is egyre komolyabban vettem az edzéseket, mert elhatároztam, hogy vinni akarom valamire. Céljaim eléréséhez nagy segítséget kaptam az edzőpartnereimtől is, közülük is elsősorban a 62, majd évekkel később a 68 kilósok között szerepelt Lakatos Andrástól, aki az akkor már olimpiai ezüstérmes (1980) és kétszeres világbajnok (1979, 1981) Tóth Istvánnak volt az első számú gyakorló partnere.

– Jött a klubváltás, Egerből a Ferencvárosba igazolt 1982-ben.

– A klubcserét az is segítette, hogy óriási Fradi-drukker voltam. Ugyan Kruj Iván volt a vezetőedző, de elsősorban Szőnyi János foglalkozott velem, aki egyben az ifjúsági válogatottat is irányította. Szőnyi jó edző volt, én elsősorban emberségéért szerettem. A junior válogatottat az olimpiai-, világ- és Európa bajnok Varga János vezette, akit rettenetesen tiszteltem, felnéztem rá.

– A legjobbak között ismét új edzővel készülhetett.

– 1983-ban – ha lehet – még jobb dolgom lett, hiszen behívtak a felnőtt válogatott keretbe, ahol Müller Ferdinánd diktálta a tempót. Nándi bácsinál nehéz keményebb edzőt elképzelni, ráadásul ott az egyik edzőpartner jobb volt a másiknál. Az ugyancsak olimpiai ezüstérmes (1980), világbajnok (1979) Rácz Lajostól különösen sokat tanultam, miként Bódi Jenő, Sipos Árpád és Tekes Tibor is sok, nehéz percet okozott nekem. Ott annyi kiválóság volt egy kupacban, hogy Nándi bácsi nyugodtan felajánlhatta bármelyik renitensnek: ha nem tetszik, haza lehet menni!

– A felsorolt edzők nélkül aligha lett volna olimpiai bajnok?

– Így igaz, hiszen mindegyiküktől kaptam olyan pluszokat, amelyek segítették a fejlődésemet. Különösen a felnőtt éveimben pedig nem csak a képességeim fejlesztése, hanem az ellenfeleim feltérképezése terén is sok, jó tanácsban részesültem.  Az alap az volt, hogy amennyiben egy mód van rá, földharcba lemenni és ott eldönteni a mérkőzést. Erre készültem a bolgár Sztojan Balov elleni szöuli döntő előtt is, ahol sikerült is őt ismételten megpörgetnem. Pechemre, Szöul után – legjobb éveim idejére – megszüntették a földharcot, s bár így is szereztem két világbajnoki bronzot és egy Európa-bajnoki ezüstöt, a még nagyobb sikerek lehetőségétől megfosztottak.

Példaképével, vaga Jánossal az ő 60. születésnapján (fotó:jochapress)

– Mikor vonult vissza és hogyan lett edző?

– 1999-ben versenyeztem utoljára azzal a tudattal, hogy igazán csak a birkózáshoz értek. 2001-ben kaptam lehetőséget ezen a pályán; tizennégy éven át az utánpótlás válogatott kapitányaként dolgozhattam. 2015-ben neveztek ki a felnőtt válogatott élére, ahol igazán most ért be az edzőkollégákkal együtt végzett munka gyümölcse, elsősorban a Lőrincz-fivérek jóvoltából. Nagyon nehéz volt az olimpiai felkészülés a Covid-invázió miatt. 2020 végétől végezhettünk ismét közös munkát és bizony a teljes terhelésig történt „visszavezetésre” eleve elment két hónapunk.

– A birkózás most jól teljesített, de mit hozhat a holnap a sportág számára?

– Nagyon nehéz alaphelyzetből indulunk, mivel rendkívül kevesen választják a mi sportágunkat. A külföldiek honosítása még a kötöttfogásnál sokkal szerényebb helyzetben lévő szabadfogásban sem oldja meg az alapvető gondjainkat. Lőrincz Tamás visszavonulása eldöntött tény és azt sem lehet megjósolni, hogy öccse, Viktor mire lehet képes három év múlva. Jelenleg a legtöbbet a 21 éves Szőke Alex birkózása ígéri, aki fiatal kora ellenére rendkívül érett versenyzéssel hívta fel magára a figyelmet.

(Magyar Edzők Társasága / Jocha Károly)

Post Views: 16