Kalandos heteken van túl az U16-os jégkorong-válogatott, amely Kanadában ünnepelhetett tornagyőzelmet. A fiatalok nemcsak az elsőségért járó kupával gazdagodtak Kamloopsban, felejthetetlen élményekkel is telerakhatták a hátizsákjukat.
Pusztai Viola • Fél órával később száll le a Londonból Budapestre tartó gép, mutatja a Liszt Ferenc reptéren a kijelző. Ez azonban már semmi ahhoz képest, hogy a Vancouverből öt órás késéssel indult, így az U16-os jégkorong-válogatott Londonban lekéste a csatlakozást, és szerda este helyett, csak csütörtök délben ért haza. Sokan várnak a 2B terminál kijáratánál, a fiúk pedig rendezett sorban érkeznek egymás után, ezúttal mindenkinek a vállán a táskája, nem érte őket olyan meglepetés, mint Kanadába érkezve. Akkor ugyanis tíz csomagot elkevertek Londonban, amelyeket két nappal később kapott csak meg a gazdájuk.
„Bus” – adja ki a jelszót Glen Williamson szövetségi edző, és a fiúk fegyelmezetten elindulnak a kijárat felé, csak Horváth Lászlót kapja el az egyik kereskedelmi csatorna tévés stábja. Aki kiáll a jégre magyar himnuszt énekelni, annak számolnia kell a népszerűséggel.
A tornagyőztes U16-os válogatott • Forrás: MJSZ
− Hihetetlen mennyien felfigyeltek erre, nem gondoltam volna, de még Kanadában is leszólítottak a csarnokban – mondja, már kifelé menet, miközben azt kérdezi, merre mehettek a többiek. A csapatbusz kicsit késik, de minden bizonnyal akkor sem felejtették volna a reptéren a győri játékost, ha már mindenki felszállt. Míg a termináltól a megállóig megtette az utat két hokiütővel, több csomagja akadt, amit a himnusz elénekléséért kapott jutalmul.
Persze nemcsak ezért marad emlékezetes a Kanadában töltött két hét, hiszen mégiscsak tornagyőztesként tért haza az U16-os válogatott. A Kamloops International Bantam Ice Hockey Tournament nevet viselő viadalon a magyar együttes mellett kanadai és amerikai első ligában szereplő U15-ös csapatok vettek részt. A fiúk meccset sem vesztve szerezték meg az aranyérmet, a döntőben 5-1-re győzték le a Vancouver A1 T-Birds-öt.
Íme a döntő:
− Valóban fiatalabb ellenfelekkel játszottunk a tornán, de egyáltalán nem becsültük le őket, és ők sem minket – magyarázza Vértes Nátán, miközben a többiek már egy lépéssel közelebb vannak az otthonhoz, hiszen megérkezett a busz, az utazótáskák a csomagtartóban. – Nagyon pörgős meccseket játszottunk, leginkább a fizikai fölényünknek köszönhetjük, hogy megnyertük a tornát, meg persze annak, hogy mindannyian száz százalékot nyújtottunk. Másrészt igazi csapatként működtünk a jégen és azon kívül is, még csak konfliktus közelébe sem kerültünk. Mindenki nagyon akarta a győzelmet, ezért is sikerülhetett megszerezni az elsőséget.
Korábban európai válogatott csak kétszer hódította el a trófeát: 1992-ben Oroszország és 2008-ban Csehország. De a torna nem csak erről szólt, annál sokkal többről. Nem hiába fogalmazott úgy Williams, hogy „Felraktuk a magyar hokit a térképre”, hiszen a lelátón nemcsak a szurkolók foglaltak helyet, hanem a játékosmegfigyelők is, akik mindent feljegyeztek a fiatal hokisokról. És ami még fontosabb, a magyar fiúkkal néhányan meg is osztották a benyomásaikat, elmondták nekik, miben kell még fejlődniük, hogy jobbak és jobbak legyenek.
A fiúk a hegyekben is hokiztak • Fotó: Mercz Orsolya
A játékosok egybehangzóan vallják: életre szóló élményben volt részük Kanadában. Mindannyian kiemelik, az ottaniak nagyon kedvesek, azok, akiknek az otthonában elszállásolták őket, családtagként bántak velük.
− Még programokat is szerveztek, elvittek a helyi plázákba, felvittek a hegyekbe, ahol kis jégpályán játszottunk a helyi gyerekekkel – meséli Almási Márk, aki a torna pontkirálya lett. – Nem gondoltam volna, hogy én végzek az élen, de ahogy mentünk előre, és gyűltek a pontok, egyre inkább bíztam benne. Nagyon örültem neki, de a csapat győzelme sokkal értékesebb. Az első, Kamloops elleni meccsünk nagyon hajtós volt, és ugyanez igaz a Vancouver elleni döntőre is, szóval nagyon meg kellett küzdenünk az elsőségért.
Mielőtt mindenki felszállna a buszra, amely a Tüskecsarnokhoz viszi a csapatot, ahol a szülők már várnak a „gyerekekre”, a túra zárásaként még elkészül az újabb csapatfotó.
De nem az utolsó.
− Hosszú út volt, majdnem huszonnégy órás, de végre itthon vagyunk – utal Vértes búcsúzóul a hazaútra.
A korosztálynak azonban a nagy kaland még csak most kezdődött, aminek a kanadai torna az egyik első állomása.
