– Gratulálok, ez nagy menetelés volt, ott vagyunk az Eb-n. Az is igaz, hogy a csapat érte el, bár úgy gondolom, mindenkinek, aki a válogatott körül, vagy egyáltalán, a magyar futballban dolgozik, van benne csipetnyi érdeme.
– Büszkék vagyunk a csapatra és a stábra, keményen megdolgoztak a sikerért, megérdemelték! Na és persze a szurkolók is, akik minden alkalommal fantasztikus hangulatot teremtettek, mindvégig támogatták a csapatot.
– Mit gondol, mi teszi naggyá a válogatottat, mitől jobb annál, mint amit egyáltalán vártunk tőle?
– Több összetevője van a sikernek. A legfontosabb talán a csapaton belüli kohézió, Marco Rossi szakmai meglátásai, az, ahogyan a játékosokat beválogatja, és ahogyan megtalálja egy-egy játékos posztját, szerepkörét..
– Egy szóvivőnek erről is lehet saját véleménye?
– Természetesen mindig van véleményem, de a hivatásom egyik lényege, hogy ezt nem minden esetben tárhatom a nyilvánosság elé. Az általam képviselt szervezethez való lojalitás fontos, és az volt a korábbi munkahelyemen is.
– Na, és mennyire kell értenie egy MLSZ-szóvivőnek a futballhoz? Vagy az a jó, ha egyáltalán nem ért hozzá?
– Ártani, biztosan nem árt a játék ismerete. Számomra fontos, már csak a hitelesség miatt is.
– Éppen tíz éve lett szóvivő a magyar futballban, gondolom, most a boldogabb napjait éli. Milyen most, a sikerek idején a szóvivő élete? Nehezebb lett, hiszen több lett a munkája?
– A munka ilyenkor sem kevesebb, sőt, inkább több, de édesebb. Valóban voltak nehezebb, kritikus időszakok is, ám a nagy sikerek idején hálásabb a szóvivő szerepe is. Az elmúlt tíz évben az MLSZ és a válogatott életében szerencsére sokkal több a pozitív élmény, mint a kudarc. Elég csak arra gondolni, hogy hosszú évtizedes szünetet követően, most egymás után harmadszor jutottunk ki az Európa-bajnokságra. Ezúttal ráadásul egyenesen a csoportból!
– Jól tudom, hogy a válogatottnak külön szóvivője van? Függenek egymástól?
– A válogatottnak kitűnő sajtófőnöke van, Szabó Gergő. Ő koordinálja a kapitány, a játékosok és a stáb megjelenését a sajtóban. Természetesen szükség esetén én is segítem a munkáját, ahogyan a kollégáim is. Egyénekre lebontva mindannyiunknak megvan a maga feladatköre, de igazi csapatként működünk, mindenben segítjük egymást. Mint a pályán a magyar válogatott.
– Ön mibe szólhat bele, egyáltalán, beleszólhat valamibe a szövetségnél meg hát a válogatottnál?
– Nincs igényem arra, hogy mindenbe beleszóljak. Az én feladatom nem is a beleszólás, sokkal inkább az információk, a döntések közérthető módon való közvetítése a futball iránt érdeklődök számára.
– Mondjuk, ha papíron beválogatná magát, mit játszana szívesen?
– Jó érzés lehet egy sorsdöntő mérkőzésen győztes gólt szerezni, mondjuk a a teltházas Puskásban, bármilyen posztról.
– Nem sokan tudják, hogy NB II-ben futballozott egykoron, a Pénzügyőrben, és edzői végzettsége is van. Ez nyilván ad valami hátteret, fogódzót.
– A futballmúltam ad egy fajta háttersegítséget, magabiztosságot. Igen, egy nagyszerű edző, Kiss László, akit sokan csak Mini Menottiként emlegetnek, irányításával együtt játszottam több kiemelkedő képességű játékossal is. Példaként említhetem a későbbi szövetségi kapitányt, Bozsik Pétert vagy Koritár Lajost, Kunszt Jenőt, Lesti Bélát. És a sort még hosszan sorolhatnám. Az külön öröm számomra, hogy több egykori játékostársammal évtizedek múltával is élő a kapcsolatom, sőt, többekkel baráti viszonyt ápolunk ma is.
– Miként lett szóvivő?
– Még a Pénzügyőrben, fociztam amikor megalakult a VPOP sajtóosztálya, és mivel volt újságírói végzettségem, oda hívott az elődöm, Laczó László , aki szintén kítűnő Pénzügy-játékos volt korábban. Kipróbáltak, megfeleltem, ottragadtam…
– Mennyire ismerik a szurkolók?
– Azt tapasztalom, hogy a futball iránt érdeklődők közül sokan ismernek, de az úgymond civil emberek között is nagy az ismertségem, sokan emlékeznek rám, mint a VPOP egykori szóvivőjére. A pályán töltött éveim nem múltak el nyomtalanul az emberek emlékezetében. Mit tagadjam, ez jólesik!
– Van néha visszajelzése egy-egy kérdésben?
– Hajaj, de még mennyire. Mindig, mindenhol megállítanak, érdeklődnek, beszélgetünk. Akár a benzinkútnál, bevásárláskor vagy csak az utcán megszólítanak, és ilyenkor első kézből értesülök arról, mi foglalkoztatja az embereket az MLSZ-szel kapcsolatban. Sokszor kapok kritikus megjegyzéseket, de szerencsére egyre többször fordul elől, hogy gratulálnak a szövetség és a válogatott teljesítményéért.
– A sajtón kívül kik hívják?
– Igen, mostanában sok ismert és ismeretlen úgymond barátom, régi ismerősöm hív, hogy jegyet szeretne a válogatott meccsére. Ez öröm, öröm az érdeklődés, bár nekik itt is csak azt tudom mondani, hogy jegyet az MLSZ jegyértékesítési partnerén keresztül tudnak venni.
– Mire kíváncsiak a legtöbben?
– Mostanában leginkább arra, hogy hogyan lehet jegyhez jutni. Az átlagosnál lényegesen szélesebb az ismeretségi köröm, így aztán sokan keresnek barátilag is…
– Például Szoboszlai montenegróiak elleni kiváló teljesítménye megnövelte a róla érdeklődők számát?
– Dominik esetében egy jól megtervezett, profin felépített karrier menedzselésének folyamatáról beszélhetünk. Az utóbbi években szüntelen nő a népszerűsége, ezt a magam is tapasztalom naponta, a munkám során.
– Van kedvenc játékosa, bár úgy hiszem, nem lenne szerencsés, ha elárulná, ki az. És egyáltalán, milyen a kapcsolata a csapattal?
– Van, mégpedig huszonhárom. Valamennyi kerettag. De elsősorban munkakapcsolat van közöttünk.
– És a szövetségi kapitánnyal?
– A legutóbbi napok tapasztalatai alapján is mondhatom, kölcsönösen tiszteljük egymást. Rossi nem csak jó szakember, emberi kvalitásai is különlegessé teszik. Nagyon jó figura, igazi karakter.
– Ha a szövetségben kérdik, elmondja a véleményét egy-egy játékosról, vagy éppen az összeállításról?
– Mivel az MLSZ-ben dolgozó munkatársaim rajongásig szeretik a futballt, természetes, hogy mindig, mindent eseményt, történést megbeszélünk, megvitatunk, ami a labdarúgással kapcsolatos. De ezek a sokszor komoly, szenvedélyes, máskor vidám, de már-már világmegváltó beszélgetések természetesen házon belül maradnak.
– Most, hogy a biztos Eb-re jutás végleg eldőlt, éppen hetven éve a londoni 6:3-nak. Mintha a magyar futball feltámadását jelezné ez is. El tudja mondani a szóvivő: grosicsbuzánszkylóránt?
– Az Aranycsapatot? Nem hiszem, hogy van olyan férfi az én korosztályomból aki ne tudná. Mondjuk együtt, hiszen nekem is még alap a Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor.
– Na, ez szép volt. Úgy tudom, többfelé hívják találkozókra, ankétokra. Alkalomadtán megkérdezhetné, él-e még az emberekben a csapat.
– Nagyon sokat utazom az országban pályaátadások, klubok születésnapja, díjátadás, szóval amolyan protokollesemények kapcsán, és a tapasztalataim alapján állíthatom, nem halványul az emlékük. Ezért egyébként a szövetség is sokat tesz, de ez természetes is.
– Egyébként hogyan néz ki egy átlagos munkanapja?
– Minden reggel első dolgom a tájékozódás. Végignézem, hogy mi jelent meg a sajtóban az MLSZ-szel, a futballal kapcsolatban. Mindent, elolvasok, megnézek, meghallgatok, ami érinti a munkánkat. Erre azért is van szükség, mert válaszolunk a beérkező felvetésekre. Rendelkezésére állok a televízióknak, a rádióknak, a nyomtatott sajtó munkatársainak és persze az online médiumoknak is. Rendszeresen képviselem a szövetséget rendezvényeken, konferenciákon, ünnepi eseményeken, pályaátadásokon, klubok évfordulóin, megemlékezéseken, temetéseken. Közvetlen kollégám, Varga Sanyi szokta mondani, hogy utoljára Puja Frigyes egykori külügyminiszter volt úton ennyit, mint én. A munkám nagyon szerteágazó, nincs időm unatkozni…
– Meccsek, tornák idején nyilván megszaporodnak a teendői. Kell-e néha rögtönöznie, vagy rögtönözhet-e egyáltalán?
– Természetesen előfordul, de minél kevesebb az ilyen alkalom, annál jobb, mert az azt is jelenti, hogy a kollégáimmal együtt jól felkészültünk az adott feladatra. A több évtizedes rutinnal a hátam mögött már nem nagyon szoktam zavarba jönni, legyen bármilyen váratlan helyzet.
– Mennyire lehet önálló mondjuk kiadványok szerkesztésében?
– Említettem, hogy a kommunikációs osztályon jól szervezett csapatmunka folyik. Támogatjuk, segítjük egymást a vezető, Dinnyés Márton irányításával.
– Van helyettese?
– Nincs kijelölt helyettesem, de valamennyi kollégám felkészült, így akkor sem lenne dráma, ha valamiért én éppen nem lennék elérhető.
– A sajtóosztály, gondolom, segíti a munkáját? Kölcsönös a segítség?
– Jó csapatban dolgozhatok. Dinnyés Márton, Szabó Gergő, Baricsa Gábor, Bokor Péter és Varga Sándor olyan közösséget alkot, ahol a legnehezebb helyzetben sem marad senki magára, a legkomolyabb kihívásoknak is meg tudunk felelni. Amellett, hogy remek szakemberek, számomra nagyon fontos, hogy jó hangulatban végezzük a munkánkat, egy régi kifejezéssel: vállt vállnak vetve.
– Mennyire folyik bele például a bajnoki versenykiírás elkészítésébe?
– Természetesen semennyire, hiszen ez szakmai kérdés, a versenyigazgatóság és az elnökség asztala. Ha megkérdeznek, a véleményemet elmondom, de nincs érdemi szerepem a döntések meghozatalában. Annál inkább a kommunikálásában.
– Anyagilag érdekelt a válogatott szereplésében?
– Közvetlen anyagi érdekeltségem nincs, nem tartozom a válogatott stábjába. Ugyanakkor az erkölcsi elismerés minket is elér. És hát a válogatott azzal, hogy csoportelsőként jutott el az Eb-re, nem kevés pénzt, kilenc és fél millió eurót keresett a magyar labdarúgás számára. Ennyit utal az UEFA, s Eb-n ez az összeg még nőhet is.
– Van-e valami, amit a jövőben szívesen másként csinálna?
– Ha visszamenőleg valamit is meg lehetne változtatni, akkor korrigálnám egy apró, régi tévedésemet. Volt egy Pénzügyőr–Honvéd MNK-meccs a nyolcvanas évek végén, Pasaréten. Végig pariban voltunk az akkor csúcson lévő Honvéddal. Kiharcoltuk a hosszabbítást is. Két perccel a vége előtt lőttem egy szabadrúgást, ami a lécen csattant. Rá egy percre, az ellentámadásból Dajka Laci továbbfejelte a Honvédot. Na, azt a szabadrúgást néhány centivel beljebb rúgnám. Hogy aztán nyilatkozhassak a továbbjutásról.
Írta a Magyar Hírlap
