A 16 éves Herneczky Áronnak a korosztályos világbajnoki és a téli ifjúsági olimpiai szereplés a legfőbb célja a mostani szezonban. A Mol Új Európa Alapítvány által támogatott biatlonista az elkövetkező egy hónapban Ausztriában edz. Amiatt nem győzte gyűjteni a jó jegyeket az iskolában.
reb • Nem lehet elégszer elmondani, mennyire nehéz dolguk van hazánkban a téli sportok képviselőinek. Míg egyes országok versenyzői az egész év jelentős részében havon készülnek a megméretésekre, a magyarok – legyen szó síugróról, alpesi sízőről vagy sífutóról – ideális terepet legfeljebb külföldön találnak. Nem véletlen, hogy a gyöngyösi Honvéd Zalka SE biatlonistája, Herneczky Áron egy hónapra Ausztriába tette át a székhelyét.
„Azért itthon sem olyan rossz a dolgom, mert a futás mellett nyáron és ősszel is sírollerrel készültem. Ez rövidebb lécből és kerekekből álló, speciális eszköz, jól lehet vele gyakorolni. Persze az az ideális, ha a sífutást és a lövészetet egyszerre űzhetem a havon, ezért is lesz jó az osztrákoknál.”
Herneczky Áron
Áron azonban a tervei miatt saját késztetésből, valamint a mérnök apuka és a fizikatanár anyuka hatására is komolyan veszi a tanulást. Csakhogy az egy hónap kihagyás sok, így a biatlonista igyekezett ősszel minél több jó jegyet szerezni. „Akár önként is jelentkeztem felelni, vagy kértem plusz beadandót, hogy később ne legyen gondom. Szerencsére, segítőkészek a tanáraim.”
Muszáj előre dolgozni, mert a havas edzéselehetőséget maximálisan ki akarja használni, ráadásul az edzőtábor kemény: bár az osztálytársak, barátok küldik a tanulnivalót és a feladatokat, nem könnyű pótolni a lemaradást.
Ahogy a havas terepen sem, hiszen sokkal mostohább felkészülést követően kell kiemelkedőt nyújtania, mint az egész évben havon edzőknek. Ő mégis úgy érzi, a siker javarészt rajta múlik.
„A nyolcszoros olimpiai bajnok Ole Einar Bjørndalen a példaképem, de nem elsősorban az eredményei miatt. Már idősebb, mint az ellenfelei, több versenyszámban mégis ő a legjobb. Nekem mindez azt bizonyítja, hogy nem számít a korod vagy hogy honnan jössz, csak az, hogy mit teszel meg a céljaidért.”
Áronnak most az a legfontosabb, hogy januárban a korosztályos világbajnokságon kihozza magából a legjobbat, februárban pedig nagy valószínűséggel a lillehammeri téli ifjúsági olimpián bizonyíthat. Pedig amikor kiskorában megismerkedett a sportággal, még nem világversenyekre, csupán könnyű álomra vágyott.
„Örökmozgó voltam, a mostani edzőm, az akkori tesitanárom, Gál Ágota figyelt fel rám, és hívott, hogy próbáljam ki a sífutást. Biztos viccesen hangzik, de élveztem, hogy a mozgástól mindig jól kifáradtam, így este könnyen el tudtam aludni, nem maradt bennem felesleges energia. Aztán persze megragadott a versenyek hangulata, a sportág összetettsége, és azóta is minden edzés, minden viadal feldob. Imádom átélni, ahogy szurkolnak nekem.”
Az pedig jólesik, hogy az idehaza a reflektorfényből hagyományosan kimaradó téli sportág képviselőjeként pozitívan bírálta el pályázatát a Mol Új Európa Alapítvány, és az idén felszerelés megvásárlásában támogatta őt.
„Sokat segített az alapítvány, és nem csak az eszközök beszerzésében: a támogatásuk egyfajta visszaigazolás is, amely lökdös előre, a céljaim felé.”
