Sterbenz Tamás: Nem kell több pénz a magyar sportnak!

Augusztus végén választották meg a Testnevelési Egyetem rektorának Sterbenz Tamást, aki addig a korábbi rektor, Mocsai Lajos helyettese volt. Mocsai az újonnan létrehozott kuratórium elnöke lett, aminek rajta kívül tagjai még Kovács Antal és Vári Attila olimpiai bajnokok, Schmidt Ádám, a miniszterelnök sportfőtanácsadója, és a bankelnök/TV2-vezér Vida József.

Sterbenz Tamás (fotó: telex / Németh Sz. Péter)

A testnevelő tanárok és az edzők képzése az egyetem legfontosabb feladata, utóbbi megújítása a magyar sport versenyképességének záloga. Sterbenztől elsőként azt kérdeztük, mit tart a magyar sport legnagyobb erényének most.

A magyar sport helyzete sok beszélgetés központi témája, amit én jó dolognak tartok. Előkerül a sport helyzete a családban, munkahelyen, baráti társaságokban. Értékesek a műhelyek, mert az ott dolgozó edzők értéket szeretnének előállítani. Nemrég például arról tájékoztatott az evezősszövetség, több másikkal együtt, hogy edzői életpályamodellt dolgoztak ki a sportágukban. Ha annak idején, amikor én edzősködtem, a kosárlabdában lett volna ilyen, nem biztos, hogy most én lennék a rektor, mert akkor lehet, hogy ott maradok a kispadon. Örömteli, hogy egy edző most hosszú távra tud tervezni.”

Az evezés egyébként nem tradicionális nagy szövetség, 1968 óta nem született olimpiai érem a sportágban. Bár volt két világbajnok párosunk, ám az olimpián már nem tudták megismételni a bravúrjukat. A TE-re hatan jelentkeztek azért, mert evezős edzői diplomát szeretnének, az olimpiákon legsikeresebb magyar sportágban, a kajak-kenuban 18 diplomás edző kerül majd ki. Ezek a számok évente változnak, de az arányokat jól jelzik. A legnagyobb túljelentkezés az edzőképzésben természetesen labdarúgásban van, sokan nem elégszenek meg az UEFA által jóváhagyott licencekkel, többre vágynak. A szakedzői képzés 15 éven át nem működött Magyarországon, a futballban ezt más végzettség helyettesítette, de a többi sportág nem volt ilyen szerencsés helyzetben. Sterbenz a hazai sport legnagyobb deficitjének azt nevezi, hogy az ösztönzés iránya és intenzitása nem megfelelő.

Az a bizonyos 1968-as “ezüstnégyes”. Balról: Melis Antal, Csermely József, Sarlós György, Melis Zoltán (Fotó: jochapress)

„Ha jó irányba tudnánk terelni az edzőket, a sportvezetőket, sportolókat, akkor nemcsak országon belüli fontos kérdés lenne a sport, hanem nemzetközileg is eredményes lehetne. A kajak-kenu azért tud sikeres lenni, mert ha egy kajakos nem jut vb-döntőbe, meg se jegyezzük a nevét. A szakadékelv jó hatással van az eredményességre.

Aki 1-2 másodperccel elmarad a világelittől, már mehet kapálni, nem él meg a sportból. Ezt a drasztikus kifejezést nem én kreáltam, sportágon belüli szereplő használta. Ha mesterséges úton puhítják a nemzetközi élmezőny és a valós teljesítmény közötti különbséget, az nem szerencsés. Emlékezetes példa, hogy egy junior ökölvívó úgy nyert bronzérmet a világbajnokságon, hogy nem volt győztes meccse.

Öten indultak, erőnyerőként bekerült a négy közé, ott kikapott, bronzmeccs pedig nem volt. Ha manipulálják és valós teljesítmény nélkül finanszírozzák a célokat a szövetségek, nem jutnak előrébb.

A rektor úgy látja, az eredmények relativitása miatt a csapatjátékokban is megvan a puhulás, nemcsak egyéni sportágakban, mert lehet szórakoztató és élvezetes egy korosztályos meccs itthon, ettől még az egyetlen mérce, a világszint nem közeledik. Az objektíven mérhető sportágak – például úszás – ezért jobb helyzetben vannak, mert csak valós teljesítménnyel lehet előrébb jutni.

Nincs hagyománya a felelősségre vonásnak

A TE elemzőcsapata (Brainsporting), ahogy a riói olimpia után, most is elkészítette tanulmányát. Rióban egy férfiaranyunk volt mindössze, és hét női, most 5-1-re a férfiak nyertek. Úgy gondolják, hogy Rióban volt extrém kilengés a nők felé, a mostani megoszlás reálisabb képet mutat.

„Hosszú Katinka és Kozák Danuta vitte a hátán a magyar sportot 2016-ban, most azért jobb volt a helyzet. Hosszú már nem tudott azon a szinten versenyezni, amin öt éve, Danuta aranyéremmel és bronzéremmel tért haza, mégis egy kicsit csalódott volt. Bővült az esélyesek köre, és azt a tényt, hogy két arannyal kevesebb lett, ellensúlyozta a 20 érem, és hogy nem négy, hanem kilenc sportág osztozott rajtuk.”

(Ághassi Attila / a teljes írás a MESZ facebook oldalán is olvasható).

Post Views: 105