Storck 31 éves magyar segítője: „Sok olyat is bevállaltam, amire normális ember nemet mondott volna” – interjú

Névjegy

Név: Czuczi Mátyás

Születési idő: 1990. 07. 03.

Eddigi klubjai: Videoton (scout, videóelemző) 2013-16, Puskás Akadémia (videóelemző) 2016, Hajduk Split (asszisztensedző, videóelemző) 2016-17, Wisla Krakkó (videóelemző) 2018, MLSZ (videóelemző) 2018-20, AEK Larnaka (videóelemző) 2020-21, DAC (asszisztensedző, videóelemző) 2021, DVSC  (asszisztensedző, videóelemző) 2022, KAS Eupen (asszisztensedző) 2022-

“Ez lesz a legerősebb bajnokság, ahol kipróbálhatom magam”

– Milyenek az első benyomásaid az új klubodnál? Dunaszerdahely után ismét érdekes helyre kerültél, Eupen ugyanis bár még Belgiumban található, ez tekinthető a belgiumi német közösség központjának.

– Igen, ráadásul Dunaszerdahelyen kívül dolgoztam a Hajduknál, ahol a dalmátoknak volt különleges helyzetük, a Wislánál Krakkó is kicsit különc városnak számított a többi lengyelhez képest. Itt pedig szinte mindenki németül beszél, az utcatáblák is így vannak kiírva, egyelőre olyan, mintha Németországban lennék. Hétfőn volt az első edzésünk, mindenkivel megismerkedtem a klubban, nagyon szimpatikusak, ez az egyik legprofibb hely abból a szempontból, ahogyan készültek rám.

A csapatunk sok fiatal tehetségből áll, akik akár valamelyik topbajnokságban is játszhatnak majd, az már látszódott az első tréningen is, hogy iramban, technikai képzettségben is magas szintű az együttes.

– A klub pedig abban a katari kézben van, amelyben a PSG is. Mi az Eupen elsődleges célja?

– A katari Aspire Academy összegyűjti az afrikai és katari tehetségeket, és akik 18-19 évesen kiemelkednek, azokat Európába akarják hozni. Az Eupen a következő lépcsőfok a számukra, ha itt lehúznak 1-2 jó szezont, akkor tovább lehet őket adni, ez a fő motivációja is a klubnak.

– Hogyan jött Bernd Storck megkeresése?

– Vele még Dunaszerdahelyen dolgoztunk együtt 2021 januárjától áprilisig. Akkor is jó munkakapcsolat volt közöttünk, tartottuk is a kapcsolatot, amikor a Genkhez került, egyre többet beszéltünk. Nemrég pedig mondta, hogy lehetősége van az Eupenhez vinni magával. A feleségemmel megbeszéltük, és úgy láttuk, nagyon jó következő lépcsőfok lehet nekem, ha másodedzőként Belgiumban dolgozhatok.

– Mit szólt a távozásodhoz az a Joan Carrillo, akivel már hosszú évek óta együtt dolgoztok, korábban a Videotonnál, majd a Hajduk Splitnél, a Wisla Krakkónál, az AEK Larnakánál, és legutóbb, Debrecenben is.

– Nagyon sokat köszönhetek neki, szinte mindent, hiszen a legelején ő karolt fel engem. Persze, én is kellettem hozzá, mert ha nem dolgozom jól, aligha vitt volna magával több helyre is. Nem csak munkakapcsolat van közöttünk, szinte egy család lettünk. Többször leültem vele beszélni, és ő is abszolút támogatta, hogy egy kis környezetváltozás kell nekem. A belgiumi pedig egy nagyon jó lehetőség.

Persze testközelből lesz az igazi, de amiket eddig láttam, abból azt gondolom, a lengyelt is megelőzve ez lesz a legerősebb bajnokság, ahol kipróbálhatom magam.

– Kilenc év alatt ez lesz a kilencedik csapatod. Bár a futball az edzők esetében sokszor kiszámíthatatlan, nem sok ez a szám? Mennyire lehet komfortosan dolgozni, ha ilyen sűrűn jön a váltás?

– 2016-ban, amikor a Puskás Akadémiánál dolgoztam, meg kellett hoznom egy nagy döntést. A Puskásnál nagyon jó dolgom volt, tényleg minden munkakörülmény szupernek számított. Azt kellett eldöntenem, hogy hosszú távra rendezkedjek be erre, vagy ugorjak bele egy másik életbe. A feleségem és én is inkább azok a típusok vagyunk, akik keresik a kihívásokat. Ilyenkor nem is az anyagiak a legfontosabbak a számomra, hanem, hogy minél többet fejlődhessek. Carrillo akkor megkeresett, hogy menjek vele a Hajduk Splitbe.

Mindenki tudja, milyen a Hajduk, nehéz ott egy évnél tovább tervezni. De amíg fiatal vagyok, addig kell bevállalni ezeket, még akkor is, ha az ember tudja, hogy ugyan mindent megtesz a hosszú távú munkáért, de valószínűleg nem ez vár majd rá.

– A Videotonnál először scoutként kezdted, ezután lettél Carrillónál videóelemző, de a Hajduk Split óta több helyen is már másodedzőként dolgoztál. Közben tanultad ki az edzősködést?

– Az, hogy scoutból videóelemző legyek, nem volt tervben. Amikor elkezdtem videóelemzőként dolgozni, nagyon jól éreztem magam benne, megvoltak a sikerélmények is. Horvátországban azonban nem nagyon foglalkoztattak videóelemzőket, talán csak a Dinamónál volt ilyen poszt, így én is asszisztensedzőként mentem Splitbe. Lenn voltam a pályán, figyeltem, próbáltam segíteni mindenben. Elsősorban az volt a feladatom, hogy a játékosokkal kommunikáljak, innentől kezdve pedig éreztem magamban, hogy egyre jobban érdekel az edzőség. Minél előbb meg is akartam szerezni az A-licencet, hogy ne legyen akadálya, hogy másodedzőként leüljek a kispadra.

– Akkor most már vezetőedzői ambícióid is lettek?

– Most a legfontosabb, hogy minél többet fejlődjek másodedzőként, de ha azt érzem majd, hogy készen állok rá, akkor lehetséges a vezetőedzői poszt is. Egyelőre azonban még nem ebben gondolkodom.

“Összesen egyhavi fizetésemet kaptam meg”

Az elmúlt években nem volt megszokott, hogy túl sok magyar szakember dolgozzon külföldi bajnokságokban, most azonban amellett, hogy te Belgiumba igazoltál, Balogh Tamás a MOL Fehérvárból a PL-ben szereplő Brentford alkalmazottja lett. Miért nem volt jellemző a külföldi munkavállalás eddig, és mi változott most?

– Ráadásul emellett most kapott munkát Szabics Imre Svájcban, Bódog Tamás pedig a Bundesligában, de ott van régóta Lőw Zsolt is a legjobb bajnokságokban. Igaz, ők mindannyian külföldön futballoztak, ebből a szempontból talán könnyebb volt az elhelyezkedésük, de ez semmit sem von le az érdemükből. A magyarok talán jobban szeretik a biztosat, kicsit kényelmesek. Amikor a Hajduk hívott, persze tudtam, hogy nagy lehetőség, de azt is, hogy elképzelhető, csak félévig vagy egy évig tart majd.

Sok olyat is bevállaltam, amire normális ember nemet mondott volna, és ezeket a lehetőségeket kerestem is a saját fejlődésem szempontjából.

– Amikor az ember belevág egy-egy ilyen kalandba, úgy ír alá, hogy tudja, hogy meg fog bukni, csak az a kérdés, mikor?

– 26 éves voltam, amikor jött a Hajduk, és persze nem sokan mondanának arra nemet, de át kellett gondolni. Itthon volt egy biztos életem, amit fel kellett rúgni egy olyan helyért, ahol nem lehetett tudni, mi vár rám. Ami nálam a legproblémásabb volt, az utána következett a Wisla Krakkónál. A Hajduknál töltött sikeres év után jött egy még nagyobb lehetőség a Wislánál, ahol a szakmai és egyéb feltételek is kiválóak voltak számomra.

Fél évet töltöttem ott, és csak azért annyit, mert ez idő alatt összesen egyhavi fizetésemet kaptam meg, az első hónapit. Folyamatosan éltem fel a megtakarításaimat, majd félévig csapatom sem volt…

Ezt követte a magyar válogatottnál betöltött videóelemzői munkám, később Ciprusra igazoltam, ami ugyancsak rövidre sikeredett.

– Furcsa hallani, hogy az egyik legismertebb lengyel csapatnál, a Wisla Krakkónál – még ha a klub nem is éli a fénykorát, és idén ki is esett -, ilyen komoly anyagi gondok voltak.

– Mindent beígértek nekünk. Sajnos csak később derült ki, hogy nincs háttere az ígéreteknek.

Akkor még nem tudtam, hogy mik történhetnek a futballban, főleg a keleti, balkáni részen, ahol sokszor heves érzelmek alapján döntenek.

Most már fel tudom dolgozni ezeket, de az elején nehéz volt, különösen az első kirúgásnál, amikor a Hajdukból mennem kellett. Nagyon megviselt, az utcára se akartam kimenni, csak egyedül akartam lenni.

– Hogy ne csak a rossz élményekről beszéljünk, mit tartasz a legnagyobb sikereidnek eddig?

– Elsősorban az első évemben szerzett bajnoki aranyamat emelném ki, szinte tökéletes szezont produkált az akkori Videoton. Továbbá az mindig jó érzéssel töltött el, amikor olyan bravúrokra voltunk képesek, amelyekre az adott csapat hosszú évek óta nem. A Hajdukkal idegenben vertük a Dinamo Zagrebet, a Wislával a Legiát, de Németh Antallal is nyertünk Slovan-DAC meccset Pozsonyban. A Hajdukkal az Európa Ligában is meneteltünk, kivertük a Levszkit, a Bröndbyt és hazai pályán ikszeltünk az Evertonnal. Emellett a játékosokkal való kapcsolattartást emelném ki, amikor egy-egy edzés vagy meccs után odajönnek, és megköszönik, hogy valamire felhívtuk a figyelmüket, és bevált.

“Kicsit le kellett nyomni a torkukon”

– Külföldön mennyire bíznak az elemzők munkájában, még előfordul, hogy bizonygatni kell ezeknek a hasznosságát?

– Persze, a Hajduknál kicsit le kellett nyomni a torkukon, ott inkább azt éreztem a játékosokon, hogy “majd felmegyek a pályára, és elintézem a mérkőzést”.

Egy idő után lehetett érezni, hogy nekik ez kicsit sok. Igaz, körülbelül a nulláról indultunk, és azonnal próbáltuk a mi szintünket átadni. Külföldön a Krakkónál tapasztaltam azt először, hogy a játékosok jönnek, és kérik az egyéni videókat vagy az ellenfél elemzését. Cipruson sem a videózást mondanám a legfontosabbnak. De inkább egyénfüggő ez, voltak nagyon motivált fiatalok, és olyanok is, akik csak a telefonjukat nyomkodták, az időseknél pedig az a típus, aki azt gondolja, mindent tud, de olyan is, aki nagyon érdeklődő volt. Azt kell megértetni, hogy azért van az elemzés, hogy ők a pályán jobbak legyenek.

– Még előttetek van az átigazolási időszak az Eupennél. Ilyenkor ajánlhatsz játékosokat a magyar bajnokságból?

– Igen, Storcknak egyből leadtam a saját listámat, akikről úgy gondoltam, hogy segíthetnek Magyarországról, illetve azokból a bajnokságokból, amelyeket jobban ismerek. De Storck is folyamatosan követi a magyar labdarúgást.

BUDAI LÁSZLÓ

Interjú a Vasas megszállott vezetőjével: “Talán jobb is, hogy idén jutottunk fel és nem korábban”