Kedden különösen korán kelt Storcz Botond, a háromszoros kajakozó olimpiai bajnok. Nem véletlenül, hiszen ez a nap sportágában komoly magyar sikereket ígért, ami férfi vonalon tökéletesen meg is valósult. Ez alkalommal őt kérte beszélgetésre és elemzésre a jochapress.
Storcz Botond (fotó: jochapress)
– Ön milyen úton lett kajakos, majd sikeres versenyző?
– Kisgyerekként kerültem az akkori Újpesti Dózsa kezdői közé. Szerintem nevelőedzőimnek – Horváth Péternek és Fraknói Dalmának – elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy megszerettették velem a sportágat, amely mellett azután hosszú távon kitartottam. Péterrel a mai napig rendszeres kapcsolatban vagyok.
– Végül három olimpiára is eljutott volna.
– Igen, mert 1996-ban már megnyertem az egyes válogatót, amikor jött a gyomormérgezésem. Huszonegy éves koromban leszegett fejjel mentem tovább, így 2000-ben, Sydneyben azután ott is lehettem. Méghozzá nem csak a négyessel, hanem Kammerer Zolival párosban is aranyérmet vehettem át. 2004-ben, Athénban pedig a négyessel ismételni tudtunk.
– Melyik győzelmének örült leginkább?
– Aligha lehet ilyen sorrendet felállítani. Az első az mindig más, mint a második. Ilyen alapon a Sydney-ben kiharcolt négyesbeli elsőség kerülhetne az élre.
– Azóta több mint húsz év eltelt. Ön – többek között – nyolc évig a szövetségi kapitányi teendőket is ellátta, azóta is a sportágban él. Így edzői szemmel nézte a mai versenyeket is…
– Igen, és nagyon élveztem a látottakat! Természetesen elsősorban a férfi kajakosok „királyszámát” várta és követtem nagy figyelemmel. Előzőleg nem mertem volna tippelni, legfeljebb akkor adtam volna a voksomat Kopasz Bálintra, ha valaki nagyon erőlteti a választ. Bálint a középfutamban és a döntőben is nagyot alakított, megérdemelte a végső győzelmet. Annak pedig külön is örülök, hogy végül Varga Ádám jóvoltából kettős magyar siker született.
– És a női párosok csatájáról mi a véleménye?
– A legelső megállapításom az, hogy az újzélandi Lisa Carrington óriási. Egyelőre mindent visz, így a párosok erőpróbáján is ők domináltak. Ami a magyarokat illeti, számukra – Kopasz Bálinttal szemben – nem volt előnyös az uralkodó hátszél. Ez különösen Csipes Tamarát érintette érzékenyen, mert ő nyíltan meghirdette, hogy az aranyérem megszerzése a célja. Kozák Danutáék viszont szereztek egy bronzérmet.
– A magyar kajak-kenus küldöttségtől hány, további éremre számít?
– Ha óvatos akarok maradni, akkor négyet mondok. De az sem lesz baj, ha egyik vagy másik egység pluszt hoz a gyűjteménybe.
(jochapress / Jocha Károly)
