Augusztus 19-én, a Gyulai Memorialon Kozák Luca, a DSC-SI sprintere harminchat éves országos rekordot döntött meg száz méteres gátfutásban. Edzője, Suba László mesél tanítványáról, kapcsolatukról, a családról, a közös munkáról, a hitvallásáról és a jövőről.
Mióta dolgozik együtt Kozák Lucával?
Több mint egy évtizede, még 2009-ben, tizenhárom évesen hozta át hozzám a nevelőedzője, Faragó Klára, azzal a megjegyzéssel, hogy itt egy lány, aki nem szívleli annyira a gátfutást, de szerinte érdemes lenne vele megszerettetni. Nekem vesszőparipám, hogy ebben a korban minden számot meg kell próbálni, ezért a gyerekek többpróbáznak, Luca pedig egy év múlva már egész jó időket futott száz síkon és gáton. Időközben az ő véleménye is megváltozott, kiderült, hogy neki a futószámok fekszenek, ezért tizenhat éves korától ráfeküdtünk a gátfutásra.
A kapcsolatuk igen harmonikusnak tűnik. Voltak azért nehéz szakaszok?
Egy eset megmaradt bennem. Tizenhat éves volt, mikor az egyik decemberi edzésen nagyon kikelt magából, hogy ez és ez nem tetszik neki, türelmetlen volt. Én erre hazaküldtem, hogy gondolja át, akarja-e ezt csinálni vagy sem, és csak akkor jöjjön le edzésre, ha komolyan gondolja. Néhány nap múlva visszajöttek az édesanyjával, aki kicsit meg volt lepődve, mert akkor Lucán már látszott, hogy tehetséges, voltak jó eredményei és behívták a korosztályos válogatottba is. Én akkor azt mondtam neki, hogy ha dolgozik, szép eredményeket érhet el, de ne feledje, hogy csak rajta áll. Azóta nem volt összetűzésünk, csak a kisebb, szokásos problémák, ha például kimerült volt, vagy más gondjai voltak. Érdekes, hogy mindketten nagyon makacsok vagyunk, de ez nem szétválasztott, hanem éppen hogy összehozott minket, talán mert mindig hittünk egymásban.
Mitől működik ilyen jól az önök edző-tanítvány kapcsolata?
Ez Luca családi hátterére vezethető vissza, a szülei mindig csak erősítették a mi közös munkánkat, sosem támadtak, inkább a tanácsomat kértek, és fordítva ugyanígy, ha láttam rajta valamit, hozzájuk fordultam. Az információ-áramlás kölcsönös volt, így tudtuk kezelni a problémákat. A szülő, gyerek, edző háromszög a mi esetünkben remekül működött és működik. Nekem sokáig nem adatott meg, hogy felnőtt tanítványom legyen, mert a tehetséges fiatalokat más klubok előbb-utóbb elvitték Debrecenből, Luca volt az első, és együtt tanultuk meg ennek minden jó és rossz oldalát.
Az évek alatt miben változott az edzésmunka?
Luca minél idősebb lett, ez annál összetettebbé vált. Fiatalon az alapképességek fejlesztésével foglalkoztunk, később specializálttá vált a munka, de senki korábbi edzésmunkáját nem lehetett ráhúzni az övére, és ezt nem is akartam. Rá kellett jönnöm, hogy másoktól eltérően neki nem lehet heti három kemény edzést tartani, elég a heti kettő, mert fontos, hogy ki tudja pihenni magát, megfelelően regenerálódjon. Luca sosem szerette a túlzott monotonitást, így meg kellett oldanom azt is, hogy a fejlődés megmaradjon, ugyanakkor változatos legyen az edzésmunka, ne csak gátazzunk és fussunk, hanem dolgozzunk TRX-szel, kézi súlyzókkal, szökdeljünk, stb. Az egyhangú edzésmunka nekem is unalmas lett volna egy idő után. Úgy érzem, a regenerációt kell még jobban megoldani.
A klasszikus edző-tanítvány felállás ma már nem elég. Hogyan alakult ki Luca körül egy csapat?
A fiamat, Lászlót érdekelte az én munkám, ezért többször besegített, majd amikor elmélyült a crossfit-edzések és a súlyemelés témájában, megegyeztem vele, és 2015-től bekapcsolódott a munkába. A felesége, Suba Emese Réka pedig gyógytornász, aki szintén többször foglalkozott Lucával, így 2016 őszén ő is a csapat tagja lett. Összeálltunk, és „több szem többet lát” alapon mindig megbeszéljük az észrevételeinket.
Mi Luca erőssége, ami az átlag fölé emeli?
A gyorsasága az elmúlt két és fél évben nagyot fejlődött, ma már stabilan képes a 11.50 körüli időeredményekre száz síkon. A gátfutók esetében speciális erősítésre van szükség , Luca pedig sokat erősödött azokon a területeken, amelyeken szüksége volt rá. Most már kifejezetten szépen, stílusosan gátazik. A gyorsaságán ugyanakkor még mindig lehet javítani, és a fiam szerint fizikailag messze van még a csúcsteljesítménye, lehet még erősíteni, mert van benne tartalék. Persze a túlzott erősítés a technika rovására mehet, ezért a kettőt párhuzamosan és türelmesen kell fejleszteni.
Ön szerint mennyi van még Lucában?
Nem szeretek jósolni, de ez a 12.71-es országos csúcs kicsit meglepett minket, hiszen a járvány miatt két és fél hónapig nem tudtunk rendesen dolgozni. Ha ez így sikerült, akkor szerintem egy tökéletes felkészüléssel tovább lehet ezen az időn faragni. Úgy érzem, még nem érte el a maximumot sem gyorsaságban, sem erőben.
Azt olvastam, hogy Luca az Ön hatvanadik születésnapjára akart országos csúcsot futni. Igaz ez?
Biztos vagyok benne, hogy így akarta. A születésnapom július 18-án van, és mindig az évnek ebben a szakaszában vannak a szabadtéri világversenyek, amelyeken Luca szép eredményt szokott elérni.
Milyen a kapcsolat önök között az atlétikapályán kívül?
Lucának az édesanyjával nagyon erős és mély a kapcsolata, mindent megbeszélnek egymással, de rajtuk keresztül általában én is megtudok mindent, vagy legalábbis majdnem mindent. De ugyanezek a kapcsolatok miatt ez visszafelé is működik, ő is tud rólam mindent. A pályán kívül is beszélgetünk, biztatjuk egymást, Luca olyan nekem, mintha a második lányom lenne.
Önnek van edzői hitvallása?
Negyven éve vagyok a pályán, még Nyíregyházán kezdtem el gyerekekkel foglalkozni. Ez a négy évtized is igazolja a meggyőződésemet, mely úgy hangzik, hogy cél, hit és megbecsülés. Ha ez a három megvan az edzőben és a tanítványban is, akkor hiszem, hogy a közös munkának is biztosan lesz eredménye.
Gondolt már arra, hogy meddig folytatja az edzősködést?
Negyven év sok, ez idő alatt nagyon kevés nyaram volt, amihez kellett a feleségem és a gyerekeim megértése, támogatása és segítsége, és én mindegyiket megkaptam tőlük. Mivel már unokáim is vannak, szeretnék pár nyugodtabb évet is, de annyit tudok, hogy amíg Luca folytatja a gátfutást, addig én sem hagyom abba.
Forrás, fotó: magyaredzo.hu, MASZ
