Egykori junior világbajnokunk még a szezon elején rábólintott az egyiptomi Heliopolisz ajánlatára. Azóta már túl van több nagy rangadón, és egy súlyos sérülésen is. Ennek ellenére élvezi a kinti életet, ami elmondása szerint nyomokban sem hasonlít az európaihoz.
Szabó Botondnak nem egyszerű az egyiptomi élete (Fotó: DVSE/facebook archív)
Idén nyáron a Heliopolisz együttesétől érkezett visszautasíthatatlan ajánlata Szabó Botondnak. Így ketten is elhagyva a Debrecent Kairóba szerződtek. Azóta sok víz lefolyt a Níluson, hiszen Tóth Péter fél szezon után hazajött, Szabó pedig egy bordarepedésen és az ezzel járó négyhetes kényszerpihenőn is túl van. Az alapszakaszt egyébként a harmadik helyen fejezték be, az Ahly és a Gezira mögött. A pontvadászatban most pihenő van, így volt egy kis ideje összegezni oldalunknak az eddig tapasztalatokat.
Szabó Botond a vizipolo.hu-nak:
– A szezon elején a Heliopolis torna nagyon sikerült, jó meccseket játszottunk, aztán lendületből a bajnokság is úgy kezdődött, ahogy elvárható volt, magabiztos győzelmekkel. Október végén játszottunk egy nemzetközi tornán, ami olyan jól sikerült, hogy számomra 4 hét kényszerpihenő következett borda repedés miatt, a legjobb egyiptomi játékosunk Omar Abou Shakra pedig nyakcsigolya sérülést szenvedett és az egész szezonra kiesett, kérdéses még hogy játszhat e újra egyáltalán. Az ezt követő időszakban egymás után elveszítettünk három fontos ragandót a Gezira valamint az Ahly ellen kétszer.
– Ennyire durva volt a nemzetközi torna, hogy ilyen sérüléseket szenvedtetek?
Sz. B.: A gyengébb csapatok próbálnak verekedéssel kompenzálni, ment az adok-kapok, aztán szerettem volna kapura lőni egy szabaddobást és akkor kaptam egy térdest, nem számítottam rá a fault után. Most már tudom, hogy ebben a bajnokságban első pillanatban tisztázni kell a dolgokat és akkor később nincs baj…
– Azonban a 2015-ös év utolsó hónapja jól sikerült…
Sz. B.: December elején a magyarországi edzőtábor nagyon hasznos volt, fontos volt hogy erős ellenfelek ellen tudtunk 6-8 mérkőzést játszani, profitálni tudtunk a Szentes, a KSI, és az UVSE elleni meccsekből is. December 24-én az utolsó rangadón hazai pályán 7-6-ra megvertük a listavezető Gezirát, így “visszajöttünk” a bajnokságba, vagy inkább megérkeztünk végre.
– Változás van a csapatban?
Sz. B.: Egy külföldivel játszunk tovább, a szünet után Tóth Peti már nem jött vissza, sok sikert kívánok neki a pécsi folytatáshoz, szerintem ez a legjobb forgatókönyv számára, hogy így történt. Tény, nem egyszerű itt élni és csak a játékra koncentrálni, nem hasonlítható az itteni élet nyomokban sem az európaihoz.
– Hogy érted?
Sz. B.: Például az óra nem létezik. Szinte minden nap ott vagyok az uszodában este 7-től éjfélig, mert papíron 7-kor kezdünk, de az első ember 8 körül jön. 4-5 órában nyújtjuk, azt, amit két és fél óra alatt el lehetne végezni. Vagy hogy minden hajnali 5-kor arra ébred az ember, hogy bömböl az ima a hangszórókból. Eljutni A-ból B-be, sem egyszerű, minden egyes művelet egy kész “háború” az úton. Sem szabályok, sem lámpák nincsenek, normális dolog, ha valaki dudálva tolat a 6 sávos út közepén, vagy ha szamár sétál keresztbe…
– A te jövőd hogy alakul?
Sz. B. A szerződésem változatlanul tovább él, 2017 májusig szól. Jól érzem magam, szerencsére a sérülésem előtt és után is jól megy a játék, a vezetőség eddigi reakciói pozitívak irányomban. Az mindenesetre nagyon jó érzés, hogy nem felejtettek el otthon, és vannak klubok, akik még számolnának velem a jövőben. Nem zárok kis semmit, de egyelőre azért dolgozom, hogy bajnoki címhez segítsem a Heliopolist. Végezetül szeretnék gratulálni a lányoknak, hogy 10 év után döntőztek és Európa-bajnokok lettek, hatalmas teljesítmény, illetve a férfi válogatott bronzérméhez is különösen Bisztrónak, aki első felnőtt világversenyén érmet nyert, megérdemelte, régen érett neki!
