Jelenleg egy kézen megszámolhatók a kajak-kenu szlalom szakágát űző magyar versenyzők, ám a hazai szövetség eltökélt célja, hogy a remélt hazai rendezésű, 2024-es olimpiára esélyes indulók állhassanak rajthoz. Mint oly sokszor, ezúttal is létesítményfejlesztés lehet a jövő záloga.
reb • Pénteken 21 év után átadta a szövetség vezetését Baráth Etele, helyét az eddigi – és ezt a pozícióját megőrző – főtitkár, Schmidt Gábor veszi át. A tudatos, átgondolt koncepciók mentén dolgozó szervezet életében a váltás a szükségesnél nem hoz nagyobb átalakulást, hiszen, ha úgy vesszük, megy minden a sikerekkel kikövezett útján.
A honosított Potocny Marcel felelhetne a szakemberképzésért
Abban sem várható változás, hogy a szövetség eltökélt a szlalomszakág fejlesztésében. Jelenleg a honosított felnőtt Potocny Marcelen és a 15 éves, Szlovéniában élő Rácz Koppányon (róla a napokban portrét közlünk) kívül alig ismerünk a nemzetközi mezőnyben szereplő magyar szlalomost, azaz van honnan előrelépni.
„A tervek szerint 2018-2019-re Budapesten, Csepelen szlalompálya épül, amely nagyban segíti azt a törekvésünket, hogy fejlesszük a szakágat – kezdi érdeklődésünkre Weisz Róbert szakágvezető. – Kellenek a belátható célok, az pedig mindenképpen az lehet, hogy Magyarországon is megkezdődjön az utánpótlás nevelése. Hazánkban jelenleg nincs alkalmas pálya, így külföldre kell járnia annak, aki szlalomozni szeretne.”
Weisz emlékeztet arra, hogy négy aranyérmet osztanak ki az olimpián a szakágban, amelyre pálya és a felkészülési lehetőségek híján a magyarok eddig rá sem startolhattak. A csepeli létesítmény mindent megváltoztatna, nem szabad elfelejteni ugyanakkor, hogy a szlalomosok – akárcsak a többi szakág művelői – a síkvízen tanulják meg az alapokat.
„Nem véletlen, hogy külföldön minden szlalompálya mellett található álló vízű vagy minimális folyású síkvízi gyakorlópálya, hiszen a kapuvételi technikákat, az eszkimófordulást, a hajókezelést és a többi elemet a szlalomosok is ott sajátítják el.”
A szövetségben úgy kalkulálnak, hogy lesznek olyanok, akik a kajakozást vagy a kenuzást cserélik fel a szlalomozásra, de ahogyan a női kenut figyelve tapasztaljuk, idővel néhány érdeklődőt előzmény nélkül, azonnal a vadvizes szakág fog meg. Weisz elismeri, a szövetségben is tanulják még a kajakszlalomot, s persze kardinális kérdés a szakembergárda megteremtése is.
„Potoncy Marcel kétszer is kicsivel maradt le a riói olimpiai részvételről, de az aktív pályafutás mellett már edzőként dolgozik. Kínában tartományi válogatottat készített fel, s rövid időre hamarosan visszatér oda, de szeretnénk, hogy miután ott befejezte a munkát, hazánkban nevelje a szakembereket és a fiatalokat egyaránt.”
Weisz Róbert – sok sportvezetőhöz hasonlóan – komolyan bízik abban, hogy Magyarország elnyeri a 2024-es ötkarikás játékok rendezési jogát, s ha az tényleg megtörténik, akkor a magyarok a sportág hazai hagyományaihoz méltó eséllyel szeretnének rajthoz állni szlalomban is.
