A rákospalotai Edőcs István ökölvívó klubban volt szerencsénk találkozni Szakos Józseffel, a Magyar Ökölvívó Szövetség szakmai igazgatójával, aki időt szakítva ránk, kézséggel válaszolt kíváncsi kérdéseinkre.
Mesélne nekem arról, hogyan került közelebbi kapcsolatba az ökölvívással?
1967-ben ipari tanuló lettem, ahol az osztályfőnököm kötelezett arra, hogy kosárlabdázzak. Ugyanitt volt egy ökölvívó szakosztály, ahová a kosárlabdázás mellett rendszeresen eljártam bunyózni. Már az első pillanatban annyira megtetszett, hogy éreztem, nekem ezt kell csinálni.
Az ökölvívásban először mindig az edzőt és a sportágat szereti meg az ember, és ha ez jó kezekben van, akkor egy csodálatos dolog alakulhat ki ezen a téren. Miklósi István volt az első edzőm, és tudom, elsősorban neki köszönhetem, hogy mára az ökölvívás számomra az életem.
Milyen eredményeket ért el ökölvívás terén?
A legnagyobb eredményem ifjúsági magyar bajnokságon ezüstérmes, junior magyar bajnokságon, és felnőtt magyar bajnokságon harmadik helyezett voltam, de igazándiból mint edző sokkal nagyobb eredményt értem el.
1975 óta edzősködöm, a Honvédban voltam három évig edző, igaz, akkor még csak társadalmi edző, mivel akkor még nem volt megfelelő iskolai végzettségem. Ezt követően Füzesy Zoltán áthívott a KSI-be, ahol húsz évig tevékenykedtem, majd Dr. Csötönyi Sándor kérésére átjöttem a Magyar Ökölvívó Szövetséghez, ahol hat és fél évig voltam főtitkár, illetve most már két és fél éve szakmai igazgató. Elsősorban utánpótlásedző voltam. A KSI-ben nagyon sikeres múltat tudhatok magam mögött, itt voltak olyan kollegáim, akiket örömmel emlegetek, mint például Orbán Sanyi, Fehér Miska, Zakar Zoli, Blahó Pista…hogy csak egy pár nevet említsek.
Nagyon korán maradtam egyedül a KSI-ben, mint vezetőedző. Füzesy Zoltán volt először a kollegám, főnököm, utána Svasznek Jenővel dolgoztam, akik elég nagy nevek ebben a szakmában.
Volt olyan évünk, hogy három-négy nemzetközi Európa bajnoki, illetve kadet és junior Európa bajnoki érmünk volt. Eljutottunk oda, hogy komolyan a nemzetközi eredmények számítottak. Volt az Erdei Zsolt, Európa bajnok, Pintér Péter, Európa bajnoki ezüstérmes, Kövesdi Marci, Szilágyi Dodó, ők kadet Európa bajnok bronzérmesek. Egy éven belül 4 Európa bajnoki dobogónk volt. Úgy érzem, nagyon szép eredményeket értünk el.
Az ökölvívás mellett, három évig a kick boksz válogatottnak is az edzője voltam. Ebben a sportágban is hét világbajnoknak, illetve 31 Európa bajnoknak a munkájához, az eredményéhez volt közöm.
Mi a véleménye a mai ökölvívásról?
Tulajdonképpen az egész életem a bokszról szól. Reggelem-estelem, éjjelem-nappalom. A mai ökölvívás borzasztó gyors lett. Gyorsan változik a technika, gyorsan változnak az igények, magas szintű felkészülések, edzésmódszerek, amit ha nem követünk, lemaradunk. Annyira profi lett mindenki. Eredménykényszer van.
Ezeknek a gyerekeknek itt a klubokban dől el a sorsuk. Amit tőlünk tanulnak, az is fontos, de amit egymástól lesnek el, az talán még fontosabb. Mindenki kialakítja magának a saját testalkatához mért technikai tudását. Az ökölvívás egyéni sport. Nagyon helyén kell lennie a szívnek, az észnek, az erőnek, a tudásnak. Mindezeknek egy kalapban kell lenniük. Senki sem születik profi ökölvívónak. Elkezd bokszolni, ahol olyan eredményeket érhet el, amit majd később kamatoztatni tud.
Nagyon érdekes ennek a sportágnak a technikai tanítása. Itt mindent tanulni kell, semmi sem jön magától. Ez nem olyan, mint a labdarúgás, amikor a kisgyerek spontán belerúg az elé tett labdába. A késztetésen kívül az elején semmi más nincs benne. Mire a gyerek eljut oda, hogy viszonylag koordinált a mozgása, az nagyon-nagyon hosszú idő, és sok mindent igényel: akaratot, tudást, hozzáállást, szívósságot.
A mi sportágunk fölszívja a sérült családok gyerekeit is. És ez jó. Nem az autókat törik föl, nem drogoznak, hanem itt sportolnak a teremben.
Mire kell figyelni a szorítóban?
Elsősorban arra, hogy mit fog kapni az ellenféltől, és azzal mit tud kezdeni. Mindig arra kell figyelni, hogy mit hibázik az ellenfél. Ezekből a hibákból kell élni. A saját tudásrepertoárhoz hozzá kell tenni az ellenfél hibáit, illetve agyilag és gondolatilag is meg kell előzni.
A küzdelem előtt beszélgetni kell a sportolókkal. A hangnem természetesen egyéntől függően változik. Meg kell tudni előtte milyen lelkületű, milyen beállítottságú. Ez a pedagógiának, illetve a bölcseknek egy nagy mondása: ugyanabba a folyóba kétszer nem lépsz bele. Módszerek, hagyományok, szisztémák vannak, de ezen belül mindenki más.
Nagy a szociológiai hatása. Meg kell tanítani legyőzni a fájdalmat, és azt, hogy a ringben csakis magukra számíthatnak.
Mik azok az elengedhetetlen kellékek, melyek szükségesek az edzésen?
Aminek nagyon kell lennie elsősorban: az edző. Mindemellett megfelelő hőmérséklet, ideális a 20-21 fok. A zsákok csak bizonyos fokig helyettesítik az embert. A zsák csak bizonyos technikát tanít meg, viszont nem tanítja a védekezést. Amit talán a legfontosabbnak tartok az, hogy a gyerekek egymás ellen kesztyűzve gyakorolják a technikákat. Egy jó meccsen a vereség sokszor többet ér, mint egy potya meccsen a győzelem.
Jól tudom, hogy Ön edzőképzéssel is foglalkozik?
Szakmai igazgatója vagyok a Szövetségnek, és emellett edzőképzéssel is foglalkozom. Már három éve oktatom a középfokú edzőket, és büszkén mondhatom, több mint 70 ökölvívó edző végzett a három év alatt. Büszkék vagyunk, mert nagyon jól képzett, jó képességű edzőink vannak.
Reméljük, hogy még sok alkalom adódik arra, hogy a jövőben is elbeszélgethessünk Szakos József úrral az ökölvívás kimeríthetetlen világáról.
Köszönjük a lehetőséget, és további sikeres munkát kívánunk!
XLsport – Szabó Gabriella – Ezüstszegi József