A Magyar Edzők Társasága (MET) immár visszatérően megünnepli az Edzők Napját, amely szeptember 25-én van. A MET erre az alkalomra 2022-ben is a „Magyar Edző” című szakfolyóirata mellékleteként különszámot jelentetett meg. Ebben a kiadványban a magyar sport kiválóságai mondják el edzőikről tapasztaiataikat és ami a legfontosabb: rendre köszönetet is mondanak egykori mestereiknek.
A jochapress.hu az év végi ünnepek idején – kihasználva a viszonylag kevesebb sportesemény adta lehetőséget is – folyamatosan leközli ezeket az érdekes és tanulságos beszélgetéseket. Első alkalommal Szalma László atlétáról, az egykori sikeres távolugróról, a Testnevelési Egyetem docenséről olvashatnak az alábbiakban.
Szalma László (fotó: MN, Teknős Miklós)
Egy helyen az olvasható Szalma Lászlóról, hogy a magyar atlétika egyik, korszakos egyénisége. És ez nem túlzás. A 64 éves sportember egész életét áthatja a sport feltétlen szeretete és szolgálata. Első próbálkozásaitól kezdve mindmáig az atlétikáé a főszerep. Sikereiben egyértelműen részük van a jobbnál jobb edzőinek is.
– Ki volt az első szakember, akinek szerepe volt abban, hogy felnőve világszínvonalú atléta lehessen – kérdeztem az egykori távolugró kiválóságot.
– Első testnevelőmmel szerencsés voltam, Ballagó József ugyanis már az alsó tagozaton megkezdte az alapképzést – emlékezett Szalma. – A foglalkozásoknak már a kisdobos versenyeken megjöttek az első eredményei. Nyolcadikos koromban, 1972-ben, az úttörő olimpián pedig 617 centiméterre repültem.
– Ez a debreceni eredmény meg is tette a hatását.
– A sokoldalúság sokat ért. Az atletizálás mellett ugyanis az iskola kézilabda és labdarúgó csapataiban is rendszeresen szerepelhettem. Fontos esemény volt, amikor édesapám szeme fennakadt egy hirdetésen, amelyben a Petőfi Sándor Sport Tagozatos Gimnázium várt jelentkezőket.
– Ott pedig egy újabb, kitűnő testnevelőhöz került.
– Szemerédi Lászlótól is rengeteget tanulhattam, közben az országos szaktekintély, Paulinyi Jenő tanár úrnál is képbe kerültem, akinek hívó szavára leigazoltam a Vasas atlétikai szakosztályába. A gimnáziumban elsősként ingáztam, utána albérletbe kerültem, de szerdánként és szombatonként rohantam haza, ma is élő, immár 87 éves édesanyámhoz, Nagymarosra.
– Néhány hónappal később Paulinyi tanár úr autóbaleset áldozata lett.
– Rövid ideig tartó kapcsolatunkból is leszűrtem, hogy a jó edző legfontosabb ismérve a kitűnő pedagógiai érzék. Ha ez nincs meg, kizárt a sikeres edző-versenyző kapcsolat. Számomra ez volt a legfontosabb a következő években is.
– Amikor Schulek Ágoston vette át a felkészítését.
– Ágoston jó csoportját változatos edzésekkel igyekezett sokoldalúan felkészíteni. Megtanított rúddal ugrani olyan jól, hogy később túlugrottam az ő egyéni legjobbját, a 450 centit. Rendszeresen indultam 100 méteren, 110 gáton és váltóban is. Jó hangulatú edzéseket vezetett, s így el is tudta fogadtatni az ő módszerét.
– Így érkezett el 1980, négy olimpiai lehetősége közül a legeredményesebb.
– Nagy élményt jelentett mindjárt az első, ötkarikás szereplésemről igen rangos, negyedik hellyel visszatérni. Ebben az eredményben éppen úgy benne volt Schulek kitűnő munkája, mint az az atmoszféra, amit a TF atlétikai tanszékén működött további kiválóságok teremtettek maguk körül. Bácsalmási Péter, Koltai Jenő, Kulcsár Gergely, Szécsényi József és a többi, kitűnő mester nem csak a mindennapok küzdelmeiben segítettek már a puszta jelenlétükkel is, hanem életre szóló példákat is állítottak elénk. Az ő hatásukra is döntöttem el, hogy a tanári pályát választom élethivatásként. Tanárnak lenni ugyanis óriási lehetőség és felelősség is egyidejűleg, ami engem egyértelműen vonzott.
– Elég hamar elkezdhette „kóstolgatni” későbbi hívatását.
– Amikor Schulek Ágoston Kuvaitba szerződött, Zarándi Laci bácsi vett át. Ő szinte az első perctől kezdve azon volt, hogy versenyzői pályafutásommal párhuzamosan, fokozatosan bevezessen a tanári pályára. Miközben a magyarok számára elmaradt életünk nagy lehetősége, a Los Angelesben (1984) távollétünkben megrendezett olimpia, majd Szöulba (1988) és Barcelonába (1992) is kijutottam, a TF-en közben egyre komolyabb részfeladatokat kaptam.
– 1992-ben Ön visszavonult, Zarándi tanár úr pedig nyugdíjba ment.
– Laci bácsinak valamiért éppen akkor lett elege, abbahagyta, bekerültem a tanszékre, a csoportját pedig átruházta rám. Így akikkel néhány hónappal korábban együtt edzettünk, azok az én tanítványaim lettek. Jó alapokat örököltem, amelyeket természetesen próbálgattam kicsit változtatni-alakítgatni. Zarándi tanár úr Schulek Ágoston módszereihez képest kicsit többet közelített az erőfejlesztés oldaláról, én próbáltam egy harmadik utat választani. Elsősorban távol- és hármasugrókkal foglalkozom, de más szakágakból is adódtak tanítványaim az évek során.
Zarándi László és Szalma László
– Az idei a harmincadik szezon, amelyben edzői munkát is végez. Mennyire tartja sikeresnek a tevékenységét és miben változott az edzői munka lényege?
– Sokan lettek magyar bajnokok a tanítványaim közül, talán kettőt külön is megemlítenék: Ordina Tibort és Marik Balázst. Ez idő alatt sokat nőtt a sporttudományok jelentősége. A versenyző-edző kapcsolatban pedig a bizalom fontossága értékelődött fel leginkább. Ha az edző nem feltétlenül bízik a tanítványában, abból azért még lehet kiváló versenyző. Ha a versenyző nem feltétlenül adja át magát az edző elképzeléseinek, akkor ott biztosan nem terem komoly gyümölcse a közös munkának.
– Mint a Magyar Atlétikai Szövetség alelnökének, hivatalból kell legyen véleménye a sportág jelenéről és jövőjéről.
– Az U20-as és U23-as korosztályt tekintve az összkép mindenképpen biztató. Ami az én szakágamat illeti, hármasugrásban sehol neki, a legjobban a női távolugrók állnak, ahol egymást érik a nemzetközi szintű versenyzők.
Ekler Luca tokiói öröme
– Ön a paralimpián menedzselte a T38-as kategóriában fellépő tanítványát, a rekreációs és sportszervező szakon már diplomás, szakedzői tanulmányokat folytató Ekler Lucát.
– Luca a legszebb reményeinket váltotta valóra a paralimpián, ahol előbb a T38-as kategóriában 4. helyen végzett a 100 méteres síkfutásban, majd távolugrásban saját világcsúcsát kétszer megjavítva, lett olimpiai bajnok.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 18
