Hatszor? Hétszer vagy éppen nyolcszor? Szőcs Bertalan (képünkön) – akit a 2008-as teljesítménye alapján ismét az Év edzőjévé választott a Magyar Vívó Szövetség elnöksége – már maga sem tudja, hányadszor érdemelte ki a büszkeségre okot adó titulust.
A Sportfórum a legújabb kitüntetése kapcsán gratulált a 75. évében járó mesternek.
– Bár a leglátványosabb siker kétség kívül dr. Mincza-Nébald Ildikó nevéhez fűződik tanítványaim közül, ám mellette még számosan mások is bíztató nemzetközi sikereket értek el az elmúlt esztendőben – mondta Szőcs mester. – Ez az elismerés egy jó tempóban meghozott, szerencsésnek is mondható döntés hozadéka.
– Mire kell itt gondolnunk?
– Amikor az előző generáció kiment a kezem alól, megfogadtam, még egyszer nekidurálom magamat és megint elkezdek foglalkozni egészen fiatalokkal. Ez az idő 2000-ben érkezett el, amikor Marsi Márk visszavonult. Az akkori tizenöt fős csoportból heten ma is nálam vívnak, méghozzá egyre igéretesebb eredményekkel. Elég, ha csak Gátai Róbert, Szényi Péter, Binéth Regina vagy éppen Massa Lorenzo nevét említem. 2008-ben már valamennyien koruknak megfelelő, vagy azt meg is előző nemzetközi sikereket értek el.
– Sokan nem is emlékeznek már az Ön személyes vívósikereire, neve annyira átkerült a kiemelkedő edzők kategóriájába.
– Pedig több ágról is megörököltem a vívás szeretetét, s talán némi tehetséget is hozzá. Elsősorban nagybátyámat, a kardvívó Berczelly Tibort említeném, aki a magyar olimpiai csapatgyőzelmek során rendre a legeredményesebb csapattag volt, egyéniben azonban egykori katonatisztként nem győzhetett. Jómagam is nála kezdtem vívni 1947-ben egy Alkotmány utcai pincében, a Toldi SE-ben. Onnan kerültem Csepelre, majd 1953-tól a Honvédban folytattam. Ebben az időszakban lettem világbajnoki ezüst- és bronzérmes a magyar tőrválogatott tagjaként. Feleségemtől, a közelmúltban eltávozott, négyszeres világbajnok Morvay Zsuzsannától is sokoldalú támogatást kaptam.
– 1961-ben tette le a fegyvert, de közben már 1959-től edzősködött is.
– 1961-től mind a mai napig az MTK-ban oktatok, s bizony nagy részem van abban, hogy a Csömöri úton a jelenlegi nagy termünk megépült, majd a birkózók elmenetele után az ő területüket is megörököltük. Galériákat is sikerült kialakítani, így mára már 1100 négyzetméteres a birodalmunk.
– Az utánpótlás nevelésben elért sikerei mellett a legjobbak között is részvényes lett, hiszen Tordasi Ildikó 1976-ban olimpiai bajnokká érett, később pedig Tuschák Katalin, Kovács Edit és lánya, Szőcs Zsuzsanna is világbajnoki címeket szerzett.
– Versenyzőim – ha jól számoltam – száztizenkét érmet hoztak a világversenyekről, melyek döntő többsége a felnőttek között született. El is fáradtam a sok utazástól: az 1992-es, barcelonai játékokat követően már csak egy kivételt tettem, amikor a két éven át világranglista vezető Mincza Ildikót 2000-ben elkísértem Sydneybe. Ildit annyira sokkolta a sajtó -előreszaladása-, hogy képtelen volt jól vívni. Az újságírók ugyanis elfelejtik, hogy a vívás nem olyan sport, mint például az úszás. Amikor Egerszegi Krisztina elkezdett nyerni, mindenki tudhatta, hogy évekig elől végez majd. A vívás azonban idegsport, ott nincs két, hasonló verseny.
– A harmadik nekifutásra Pekingben olimpiai bronzérmet szerzett Mincza Ildikóval tizenegy éve foglalkozik. Az athéni, balszerencsés negyedik helyét követően számított arra, hogy tanítványa harminckilencedik évében még bravúrra lesz képes?
– Amint megszületett a kislánya, röviddel később már vívni akart. Ezek után ne kérdezze meg, hogy a második gyermeke érkezése után megint visszatér-e? Nála semmi sem lehetetlen.
– Az viszont tény, hogy Ön júliusban betölti 75. évét. Szemmel láthatóan kitűnő kondíciónak örvend.
– Ez azért nem egészen a véletlen műve! Én ugyanis minden hétvégén a hegyek között kemény túrákat teszek meg. Most is éppen a tatai edzőtáborban vagyok, ahol két foglalkozás között beszélgetünk. A túrákon kívül még nagyon sokat jelent számomra a horgászás a Tisza tavon, ahol idén a huszonegyedik szezonomat kezdem meg. A legjobb évemben 150 kiló harcsát és 55 kiló süllőt fogtam…
www.sportforum.hu
Szerző: Jocha Károly
