Ahány könyv, annyiféle megelőző történet tartozik hozzá. A negyedik, olimpiai témájú interjúgyűjtemény idei megjelentetését – tudom, sokan kételkednek, mások mosolyognak – tényleg nem terveztem. Más kérdés, elég volt egy szikra, s máris jött az elhatározás: ezt meg kell írni!
A ,,szikra” pedig az idén hirtelen eltávozott, egykori olimpiai ezüstérmes kajakos, Szente András öccse, István volt. Ez a hatvanas úriember még az év elején ahányszor telefonált, annyiszor emelte a tétet: márpedig neki ennyi és ennyi példány kell az aranyérmesekről szóló könyvből. Csak nagy sokára törődött bele, hogy a 2003-as kiadás tényleg elfogyott, de harci kedve csak nem csökkent. Végül abban maradtunk: ha a felmérő jelleggel szétküldött emailokra legalább ezer jelentkező akad, nekivágok. Mivel még némi túljelentkezés is összejött, így már nem volt okom a halasztásra.
Megvallom, a munka sokkal nehezebb volt, mint amire gondoltam.
Elvégre a 2003-ban megszólaltatott bajnokok anyagait nem lehetett csak úgy, minden változtatás nélkül beszerkeszteni. Az is hamar kiderült, hogy a játékokat megelőzően senki nem mond semmit szívesen, csak a 2012-es, nyári olimpia befejeztével. Így a korábbi bajnokkal éppen úgy, mint Athén, Peking és természetesen London magyar győzteseivel is csak az ötkarikás vetélkedők befejeztét követően kezdhettem el kísérletezni.
A cikk folytatódik..! kattintson ide!
