Kulcsár Krisztián minimum megkérdőjelezhető vezetési stílusa és kétes értékű döntéseinek sorozatát követően jókora naivitásról tett tanúbizonyságot a leszavazását követő sajtótájékoztatón.
Kulcsár ugyanis többek között azt is elárulta: azt hitte nyerni fog. Ez a kijelentés is alátámasztja azt a tényt, mely szerint Kulcsár Krisztián nem mérte fel reálisan négyéves elnöksége történéseit. Ha ugyanis kellő önkritikával rendelkezne, nem lepődött volna meg azon, hogy a számára legkedvezőbb összetételű közgyűlés is leszavazta őt. Talán nem egészen véletlenül…
Ami e sorok „elkövetőjét” illeti, jómagam ugyancsak elszenvedtem Kulcsár e feladatkörre nem alkalmas vezetési stílusát. Magyarán szólva ő engem (is) jól „megtaposott” és ezt a kijelentést szeretném tényekkel alátámasztani.
Az 1971-ben született Kulcsár még gondolatban sem fogant meg, jómagam már javában készültem az újságíró pályára. Első írásaim ugyanis 1965-ben jelentek meg az akkori Népsportban. Az ott megjelent, rövidebb-hosszabb anyagaimban egyértelműen nyomon követhető a magyar olimpiai mozgalom eseményeinek, történéseinek konzekvens megjelenítési szándéka, a szándék a mindenkori sikerek szereplői emlékének életben tartása. Többezer olimpiai tárgyú írás megjelenését követően 2003-ban írtam meg első könyvemet, amelynek középpontjában a magyar olimpiai aranyérmesek bemutatása szerepelt.
2007-ben a „Siker vagy kudarc az olimpiai ezüstérem?” címet kapott második könyvem szubjektív válogatásában, mintegy száz alany között Kulcsár Krisztián is helyet kapott, tisztességgel, korrekt módon megjelenítve őt.
Elrepültek az évek, ő pedig 2017-ben a MOB elnöke lett. Kapcsolatunk pedig már abban az évben mélypontra „hűvösödött”. Az „Ötkarikás beszélgetések aranyérmeseinkkel” című könyvembe – felkérésemre – ő írt ajánló sorokat, majd egy erősen vitatható döntését követően a bemutatóra – ahol 24 olimpiai bajnok tisztelt meg jelenlétével – Kulcsár már el sem jött. Korábbi ígéretéről pedig („veszünk egy-kétszáz darabot belőle”) később már hallani sem akart. 2019. január 7-én 11 órakor én voltam az év első vendége a MOB székházban. A nyögve-nyelős beszélgetés végén csak rákérdeztem, hogy akár csak néhány példány átvételével erkölcsileg mellé állna a 112 magyar olimpiai bajnokot bemutató könyvemnek, de a legkeményebb elutasításban lett részem. Kulcsár ugyanis a következőket mondta:
„A MOB-nak arra sincs pénze, hogy akár csak egyetlen példányt is megvásároljon.”
Könyveimről csak néhány sort itt és most „elengedek”. Sem előttem, sem azóta senki nem írt hasonló, három könyvet, amelyekben az arany-, az ezüst- és a bronzérmesek külön-külön kiadásban, méltó tartalommal és külsővel lennének megjelenítve. Ez a három könyv teljesen önerőből látott napvilágot, az összköltséghez viszonyított kis törtrésznyi támogatással.
Még Kulcsár elnöksége előtt, 2014-ben megkerestem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (Lausanne) illetékesét azzal a kérdéssel, hogy a NOB-nak van-e tudomása arról, hogy bármely más tagállamában megjelent-e három, hasonló kiadvány? A válasz lényege az volt, hogy
„nincs tudomásunk arról, hogy bármely, más tagállamunkban megjelent volna három, hasonló könyv”.
Ebben elég egyértelműen az is benne van, hogy ilyen gyűjtőmunka a nemzetközi olimpiai mozgalomban is egyedülállónak számít. A sokak által még ma is visszakívánt, egykori MOB elnök, Schmitt Pál és főtitkára, Molnár Zoltán nagyvonalúan fel is karolta ezeket a kiadványokat és terjesztette azokat a MOB hatósugarain belül jelentős mértékben.
A most leváltott elnököt ilyen apróságok – például 112 magyar olimpiai bajnok 420 fotóval támogatott, tartalmas megjelenítése – nem izgatták fel. Viszont „vastagon” benne volt fő-tanácsadója, Szalay-Berzeviczy Attila felmenőjéről, Szalay-Berzeviczy Albertről, ,megjelentetett könyv kiadásában, amelynek megjelenését a MOB-ajtótájékoztatóján is reklámozták.
Schmitt Pál és Kuilcsár Krisztián
Ha már szóbakerült Szalay-Berzeviczy Attila neve, minden bizonnyal rá is gondolt Schmitt Pál, a MOB örökös tiszteletbeli elnöke, amikor többek között azt mondta Kulcsárról: tehetséges sportvezető, aki több nyelven beszél, de valószínűleg rossz tanácsadókra hallgatott. Márpedig Szalay-Berzeviczy volt a legutolsó időkig az első számú tanácsadója az-exelnöknek, mégsem átallotta kijelenteni, hogy őt már három éve „kitolta” ebből a szerepkörből Vékássy Bálint.
Szalay egyébként már tizenéve főbizalmi embere volt Kulcsárnak, akivel közösen hívták életre a BOM (Budapest Olimpia Mozgalom) nevű szerveződést, amely éveken keresztül „szembement” a Magyar Olimpiai Bizottsággal.
A sort még hosszan lehetne folytatni, talán ennyi is elég annak alátámasztására, hogy Kulcsár főállásban, 2,6 millió plusz 3,9 millió egyszeri jutalommal a háta mögött sem szakadt meg a magyar olimpiai mozgalomért. Róla egyébként köztudott, hogy a bankszakmában igen otthonosan mozog, elég magasra felküzdötte magát már a hazai hierarchiában, a majd a Nemzetközi Vívó Szövetség ”pénzügyminisztere” volt a MOB elnökévé történt megválasztását megelőzően.
Szerény személyem úgy gondolja, hogy aki a pénzvilágban sikeres, az nem feltétlenül alkalmas egy ilyen feladatkör ellátására, mint a MOB-elnökség. Meg merem kockáztatni, az ő kinevezése egy jóindulatú tévedés eredményének mondható. Biztos vagyok benne, hogy a bankszakmában pillanatok alatt el fog helyezkedni és afelől sincs kétségem, hogy azon a területen otthonosabban fog mozogni, mint a magyar olimpikonok népes és szeretnivaló, nagy családjában.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 46
