A gyanútlan kívülálló azt gondolhatja, amennyiben a versenyszezonra még sokat kell várni egy sportágban, akkor ott a szövetségben vajmi kevés a tennivaló. A Magyar Kajak Kenu Szövetségben Schmidt Gábor (képünkön) főtitkártól arra kerestük a választ, mennyi a dolga ezekben a hónapokban?
– Az eleve egy téveszme, hogy a szövetségben csak a válogatottakkal foglalkozunk – kezdte válaszát a főtitkár. – Az utóbbi hat-nyolc évben sokkal szélesebb ennél a tevékenységi körünk. Elsősorban a szabadidősport fejlesztése érdekében tett komoly erőfeszítéseinket említeném, de a sportági marketing tevékenység is sokkal nagyobb nekifeszülést követel, mint korábban bármikor. S akkor még nem szóltam a különböző, kiemelt nyári programjaink előkészítésével kapcsolatos tennivalókról.
– Ön 2002 óta főtitkára az MKKSZ-nek. Az eltelt időszakban mely esemény jelentette a legnagyobb kihívást?
– Egyértelműen a 2006-ban volt szegedi világbajnokság, amelyet a helyszínen 40 ezer sportbarát nézett végig, a televízió jóvoltából pedig további 950 ezren láthatták az eseményeket, a nagy magyar sikereket.
– Ebből az óriási szakmai- és közönségsikerből mit profitált a sportág?
– Nagy erőkkel folytattuk a tömegesítést, amelynek eredményeként mára kilencven, bejegyzett klubunk működik. A kiadott versenyzői engedélyek száma pedig meghaladja a háromezerötszázat.
– Számos sportágban évek óta nagy számban hagyták el az országot a jól felkészült edzők. A kajak-kenu sportban is hasonló a helyzet?
– Bár nálunk is vannak külföldön dolgozók, de a folyamat lassításáért a lehetőségeinken belül mindent megteszünk. Az összes szakszövetség közül elsőként az MKKSZ hívott életre egy, az edzőket támogató rendszert, a „Patrónus” programot, amely a szakemberek megtartását tűzte ki célul. Feltétlenül említésre méltónak tartom az összeomlott orvosi háttér „feltámasztását”, mert az egzakt élettani háttér alkalmazása nélkül válogatottjaink hosszabb távon aligha lehetnének a nemzetközi színtéren is eredményesek.
– Ha már szó esett a válogatottakról, róluk is mondjon néhány jó szót.
– Lassan véget érnek a melegvízi edzőtáborozások, amelyeket sokkal kevesebb pénzből kellett megoldanunk, mint néhány évvel korábban. Felnőtt vonalon továbbra is a női kajak szakág a legerősebb. Náluk határozottan jót tett, hogy most már három műhely – Csipes Ferenc, Fábiánné Rozsnyói Katalin és Mórócz István – legjobbjai vetélkednek egymással. A férfiaknál a kenusok között egyértelmű, hogy jönnek felfelé az új arcok. A szövetségi kapitánynak, Storcz Botondnak egyébként az egyik legfőbb feladata, hogy új egyéniségeket kutasson fel, akik Vajda Attila, Kammerer Zoltán és Kucsera Gábor mögött mielőbb a legjobbakhoz hasonló eredmények elérésére lehetnek majd képesek.
– A legközelebbi időkben mire kell különösen koncentrálnia?
– A vízi túrizmus fejlesztése kiemelt, fontos feladatunk ma és a következő években egyaránt. Ami pedig a legközvetlenebb jövőt illeti, nyakunkon a nemzetközi szövetség (ICF) soron következő elnökségi ülése, amelynek áprilisban Budapest ad otthont. A számos, igen jelentős döntésük között a 2013-ban esedékes síkvizi világbajnokság helyszínét is itt határozzák el. Nagyon bízunk benne, hogy az eredmény a magyar pályázó, Szeged városára nézve kedvező lesz!
