Szeiler Józsefnél a kerítésen ott ül a Fradi-sas

Tizenkilenc – altatással járó – műtét és a testén összesen másfél méternyi vágás tanúskodik az ősfradista Szeiler József különleges harcairól. A szeretett klubját kapusként, majd vezetőként szolgáló labdarúgó a télikertépítéssel kötötte le a kreatív energiáit, amióta eljött a Sugár üzletközpont éléről. Szeiler többek között az újpesti szomszédjáról és a Várszegi-korszakról is beszélt a Magyar Nemzet újságírójának.

Szeiler József

– Ragaszkodott ahhoz, hogy egy későbbi időpontra toljuk a beszélgetést, mert szeretne felkészülni az olasz bajnokság zárófordulójának elemzésére. Mindenben ilyen lelkiismeretes?
– Még a házimunkában is. A feleségem gyakran rám szól, mert szerinte túl alaposan porszívózok a nappaliban. Három éve kaptam lehetőséget a Digi Televíziótól, nagyon szeretem ezt a műfajt. A felkészülés nálam egész napos elfoglaltság, de most belefér az időmbe. 2020 óta ugyanis állástalan vagyok.

– A Várszegi Gábor érdekeltségébe tartozó Sugár üzletközpont igazgatójaként dolgozott több mint tizenhárom évig. Miért lett vége az együttműködésnek?
– A koronavírus-járvány következményei miatt. A vezetésem alatt megtelt élettel az üzletközpont, a további tervek pénz-, és időigényesek lettek volna, erre nem voltak nyitottak a tulajdonosok. Ezért aztán az utóbbi időben kicsit rendbe szedtem a házam, télikertet építettem. Valahogy ki kellett élnem a kreativitásomat.

Úgy hallom, a rózsavölgyi házában van egy Fradi-sasszobor. Ez is friss fejlesztés?
– Nem, dehogy, korábbi. A sas már régóta ül a kerítésen. A feleségem nem engedett többet, de így is minden zöld-fehér.

– El tudom képzelni, mennyire örül ennek a szomszédja, az újpesti Brockhauser István…
– Az ő csapathoz való kötődése nem mutatkozik meg olyan látványosan, mint az enyém. A legendás Fradi–Újpest szembenállás ellenére tökéletes a kapcsolatunk. Sokszor együtt nyaraltunk, síeltünk. István lányát a Honvéd korábbi kapusa, Horváth András vette feleségül, ők is ott laknak. István régebben az én kertemben tartott neki edzést. Nálam nem lejt a pálya, sík a terep, ellentétben az ő kertjükkel.

– Kanyarodjunk vissza a karrierjére. A szakkommentátori munka mellett jut ideje a mentorprogramra?
– Hogyne! Petry Zsolt bátyjával, Csabával és a külföldi edzőtáborokat szervező barátommal, Szűcs Mihállyal fiatalkorú, tehetséges futballistákkal állunk kapcsolatban. Amíg be nem töltik a tizennyolcat, mi vagyunk a pótedzőjük, a pótapukájuk, a tanácsadójuk, mentoráljuk őket, majd a terveink szerint később kölcsönös elégedettség esetén mi leszünk a játékosügynökeik. Jelenleg három sráccal vagyunk kapcsolatban.

– A Fradiból valaki?
– Egyelőre nem.

– Milyen a kapcsolata a klubbal?
– A Fradi a mindenem, játékosként és vezetőként is szolgáltam az egyesületet. 2000 februárjában Torgyán Józsefnek (az első Orbán-kormány tagjaként ragaszkodott a Fradi irányításához – a szerk.) köszönhetően lehettem a Ferencváros ügyvezető igazgatója. Várszegi Gábor 2001 júniusában vette át a Ferencvárost, majd 2003-ban a Debrecen elleni botrányos meccs után vonult ki az egyesületből. Én szívesen maradtam volna, de utólag nem bántam, hogy kimaradtam a látványos mélyrepülésből, az NB I-ből való kizárásból, a hanyatlásból. Nem hiszem, hogy könnyen meg tudtam volna emészteni, ha mindez az én vezetésem alatt történik.

– A Fotex-érában pénzben nem volt hiány. Igaz, hogy a csehek Eb-ezüstérmes középpályása, Patrik Berger is képbe került?
– A tulajdonos úgy kalkulált 2003 tavaszán, hogy ha megnyerjük a bajnokságot, kell az erősítés a Bajnokok Ligája-szereplésre.

(A teljes interjú a „magyarnemzet.hu/sport” tárhelyen olvasható.)