Szerdán szólalt meg utoljára a gong az Ifjúsági Európa-bajnokságon, Olaszországban. Azóta már itthon van a nagy csapat, így hazai környezetben beszélhettünk újra a viadalon harmadik helyet szerző fiatal hölgy ökölvívónkkal.
Bő egy hét itáliai kaland után milyen érzés újra itthon?
Nagyon jó volt hazajönni, már csak azért is, mert a verseny elején én nem bokszoltam a sorsolás miatt, így az első pár nap rendkívül lassan telt el edzésekkel és pihenéssel. Aztán szorítóba léphettem, és akkor felgyorsultak az események.
Te hogyan élted meg az elődöntőt?
Az összecsapás alatt úgy éreztem, hogy enyém lehet a továbbjutás, éppen ezért csalódott voltam, amikor végül nem az én kezemet emelték a magasba. Utána vissza is néztem a meccset, az első menet szorosan, de az enyém volt szerintem, a másodikban kicsit megtörtem, mert nagyon rám jött az orosz lány, de a záró felvonás, úgy láttam, hogy megint nekem sikerült jobban több tiszta találattal.
Mikor tudtál először örülni a bronzérmedálodnak?
A mérkőzés után még nem, akkor eléggé szomorú voltam, de másnap az éremátadón mégiscsak éreztem, hogy ott lehetek a dobogón, igaz harmadikként, de ott állhattam.
Hogyan ünnepeltétek meg ezt a szép eredményt?
Aznap volt pont az egyik csapattársunknak a születésnapja, így beszélgettünk, ki tudtunk kapcsolódni, jól sikerült az este.
Mi volt az első programod, miután csütörtökön landoltatok Budapesten?
Hazamentem a családomhoz, együtt megünnepeltük a bronzérmemet, a hétvégére pedig elutazom a párommal a Balatonra, hogy együtt pihenjünk.
Mennyi „szabadnapot” kaptál a megmérettetés után?
Egy hét pihenőm lesz, majd folytatódnak a tréningek, már gőzerővel készülünk az augusztusi hazai rendezésű Ifjúsági Világbajnokságra.
Extra motivációt vagy inkább plusz terhet jelent, hogy itthon lesz ez az óriási esemény?
Vegyes érzések vannak bennem, mert egyrészt örülök, hiszen a piros-fehér-zöld színeket képviselve bokszolhatok majd Magyarországon, ami fantasztikus lesz, másrészt kicsit teher is, mert a családtagjaim, közeli ismerőseim előtt kell jól teljesítenem, akik mind a helyszínen nézik majd, hogy hogyan bunyózok.
