Szívhez szólóan búcsúzott a magyar válogatott pólós klubjától

Tizennégy év után szögre akasztja a Dunaújváros sapkáját Gurisatti Gréta.

Fotó: dvv

435 mérkőzésen 1269 gólt szerzett Gurisatti Gréta a Dunaújvárosban, aki máshol fogja folytatni pályafutását. A klubtól egy hosszú és igen érzelmes levélben búcsúzott.

Egy millió képpen kezdhetnék bele, mégsem megy szinte sehogy. Életem legnehezebb döntése volt, amikor eldöntöttem szeretném magam máshol is kipróbálni. Most úgy érzem, a saját mentális egészségem érdekében kell a környezet változás. Kellenek az új impulzusok, élmények, hogy új embereket ismerjek meg és dolgozzak velük.

Biztosan néhányan haragszanak rám, kérem ne tegyék. Hiszen mindenemet odaadtam.

Tudom, hogy mindenkinek van egy frappáns ötlete miért is megyek el. A válasz egyszerű 14 évet voltam itt, szükségem van a változásra. A nemzetközit nem számolva, 435 mérkőzésen, 1269 gólt szereztem az újvárosnak. Minden egyes itt töltött perc nagy kincs marad számomra, hiszen rengeteget tanultam, fejlődtem itt. Amiről annyira híresek vagyunk, mint csapat a küzdeni tudás, az összetartozás az életem végéig el fog kísérni. Hatalmas köszönettel tartozom Mihinek, aki nem csak szinte felnevelt, de megtanított mindenre a vízilabdával kapcsolatban. Szeretném külön megköszönni, Kovács Józsi bának, aki 12 éves korom óta szintén az edzőm volt. Köszönettel tartozom, az összes edzőnek, akik gyermek koromtól segítették a fejlődésemet név szerint, akik még a klubnál vannak; Uitz Csabinak, Schmidt Tamásnak, Vajda Atinak, és Fülöp Tibi bának. Akik, már nincsenek itt, de sokat tettek a teljesítményemhez: Győri László, Simon Róbert, Sike József. És az egész szakmai stábnak. Ezer köszönet csajok, minden emléket megőrzök, azt a néhány rosszat és azt a megannyi jót. Az egyik legnagyobb köszönet pedig a szüleimnek és az egész családomnak jár! Akik, egészen totyogós korom óta vittek az uszodába minden nap és mindig a jó irányba terelgettek. Furcsa lesz biztosan bemenni egy uszodába edzeni úgy, hogy ők nem tartanak éppen edzést a másik medencében. Mondjuk, mint lelkes rajongóim így is minden meccsemen az első sorban fognak ülni, ebben biztos vagyok. Természetesen nagyon hálás vagyok, minden egyes szurkolónak, akik kísérik az utamat a sportban. Bízom benne, hogy a továbbiakban is mellettem lesznek/lesztek majd.

A családjától nehezen vesz búcsút az ember, de most a saját érdekemben mégis meg kell tennem, és akármikor visszatérek ide, tudom, haza jövök. Nem csak azért, mert Dunaújváros a szülővárosom és itt él az egész családom, hanem azért is, mert rengeteg kisgyermek, szurkoló, szülő és szakember szemében én mindig DFVE játékos maradok. Ez egy olyan klub, ahol kétszer sír az ember, egyszer amikor el kell mennie és egyszer, amikor rájön, hogy mennyit kell itt edzeni.

Hamarosan fény derül, hogy hol folytatom a pályafutásomat. Addig is kérem mindenki türelmét.

Szenvedéllyel és kék narancs szívvel,