Szoboszlai Dominik boldog, hogy sikerült nyerni Szerbia ellen, úgy érzi, a válogatott ismét egységes csapat volt, a 2–1-es győzelem kulcsát pedig az alázatos és a kritikus helyzetekben is bátor futballban látja.
Szoboszlai Dominik (MTI/Koszticsák Szilárd)
– Milyen érzésekkel hagyta el a belgrádi stadiont?
– Csupa jóval – válaszolta a Nemzeti Sport kérdésére Szoboszlai Dominik, a válogatott csapatkapitánya a Szerbia elleni 2–1-es győzelmet követően. – Rendkívül boldog vagyok, hogy mindhárom pontot el tudtuk hozni, mert kevés csapatnak sikerül győztesként távozni Belgrádból. Tudjuk mindannyian, milyen erős csapat a szerb, emiatt különösen értékes ez a győzelem, főleg úgy, hogy fordítani tudtunk.
– Mire gondolt, amikor viszonylag korán hátrányba került a válogatott?
– Őszintén mondom, hogy semmi különösre. Arra összpontosítottunk, hogy ugyanúgy folytassuk a játékot, ahogy elkezdtük, próbáljunk úgy futballozni, mintha nem is kaptunk volna gólt. Pontosan ugyanúgy igyekeztünk kihozni a labdát a saját kapunk előteréből, mint addig és mint ahogy megbeszéltük. Ennek köszönhető, hogy az első félidő végén már mi vezettünk, bár el kell ismerni, hogy az egyik gólunkhoz szerencse is kellett.
– Annak a szerb gólban is volt szerepe.
– Igaz, de ennek nincs jelentősége, a gólt, a győzelmet nem kell megmagyarázni.
– Mit gondol, mivel érdemelte ki a győzelmet a csapat?
– A mérkőzés előtt beszéltem a többiekhez az öltözőben, és akkor úgy fogalmaztam, az is eldöntheti a meccset, hogy ki akarja jobban a győzelmet. Azt hiszem, ebben a tekintetben feltétlenül mi voltunk a jobbak, már az első percekben érezni lehetett, és nem feltétlenül azért, amit én magyaráztam a többieknek, hanem azért, mert tényleg mindenki úgy érezte, óriási lépést tehetünk a célunk felé, ha ezen a találkozón sikeresek leszünk. Akkorát, hogy… Na, de nem is akarok túlságosan előretekinteni, elég csak a következő feladatra koncentrálni, az pedig ugye a szerbek elleni budapesti mérkőzés lesz. Itt, Belgrádban azt értük el, hogy a Puskás Arénában az ellenfél játszik majd győzelmi kényszerben, ám mi sem a védekezésre rendezkedünk be, biztosan nem úgy lépünk pályára, hogy nekünk elég a döntetlen is. Sohasem gondoljuk ezt, hazai pályán különösen nem.
– Önnek mit jelentett ez a mérkőzés?
– Szerettem volna minél jobban játszani – de pontosabban mire gondol?
– Arra, hogy szenzációsan indult az idénye új klubjában, a Liverpoolban, négy nagyszerűen sikerült Premier League-meccs van a háta mögött, kétszer is megválasztották a találkozó legjobbjának, az Aston Villa ellen megszerezte az első gólját az angol élvonalban. Nagyobb lett emiatt a nyomás, nagyobbak az elvárások akár a szakmai stáb, akár a játékostársak, akár a szurkolók részéről? Hiszen mindenki azt gondolja, ha ennyire jól megy a játék új csapatában, akkor a nemzeti tizenegyben is főszereplőnek kell lennie.
– Az, hogy mit várnak tőlem, legfeljebb azt mutatja, hogy mindenkinek van saját véleménye. Az már más kérdés, hogy én mit várok el magamtól. Mindenki pontosan tudta, milyen kitűnő futballisták alkotják a szerb válogatottat, sokan olyan klubokban játszanak, amelyekről mi csak álmodhatunk, miközben a magyar együttesben nincsenek sztárok, és ezt komolyan is gondolom. Bármit sugall a média, bármit gondolnak a szurkolók, a jelenlegi magyar válogatottnak nagy erőssége, hogy itt mindenki egyforma, nincs fontosabb vagy kevésbé fontos játékos, stábtag, a csapat körül dolgozó bármelyik munkatárs ugyanolyan értékű, és én is egy vagyok ebben a közösségben. Természetesen csapatkapitányként mindig segíteni akarom a többieket a pályán és azon kívül is, példát akarok mutatni, és az a célom, hogy Liverpoolban is olyan teljesítményt nyújtsak, mint eddig, vagy még jobbat, és ha ez így alakul, annak a válogatott is nyertese lehet.
– Ez érdekes, mert a szerb média is azt harsogta, hogy immár a magyar válogatottnak is van szupersztárja.
– Ismétlem: ez a média álláspontja. Én nem lettem más ember attól, hogy a Liverpool szerződtetett. Ugyanaz a srác vagyok, aki korábban.
(nso.hu)
Post Views: 8
