Ma ünnepli 80. születésnapját Kiss Lajos olimpiai bronzérmes kajakos.
Egy nyitott csónakkal, úgynevezett szandolinnal és egy kajakos lapáttal kezdte a Sajón, ahol minden portyakajakot lehagyott. A diósgyőriek akkori edzője, Kolozsvári István hívta, így került a DVTK kajakszakosztályába.
„Apám meghalt a háborúban, anyánk a három fiút igen nehéz körülmények között nevelte. A kajakozási lehetőség egy kis színt vitt a családunk kemény életébe” – emlékezett vissza az ünnepelt a kezdetekre az MTI-nek nyilatkozva.
„Mivel dongalábbal születtem, eleve hátrányos helyzetben voltam, hiszen nekem többet kellett produkálnom – folytatta a múltidézést. – Ezért amolyan „güzü” módjára hajtottam. Szerencsére a nagybátyám be tudott ajánlani a Diósgyőri Gépgyárba lakatos inasnak, ahol ingyen ebédet és még fizetést is kaptam.”
A mestere, Schlosser Imre azt is elintézte, hogy rendszeresen dupla adaghoz jusson. Megfogalmazása szerint a csúcsot pedig az jelentette, „amikor Sztálin hetvenedik születésnapja alkalmából idő előtt kaptuk meg a segédleveleket”.
„Majd átmehettem a Lenin kohászati Művekbe, ahol később műszerészként is végezhettem” – mesélte a Miskolchoz közeli Tiszalucon élő idős sportember, aki 1951-ben már Budapesten is versenyezhetett.
„A Margitszigeten az Építők kölcsönhajójában rajtolva sikerült győznöm. Hazatérve azonnal kaptam egy nagyon gyors kajakot és négy óra munkaidő kedvezményt” – mondta. Mivel 1955-ben és 1956-ban is ő nyerte K-1 1000 méteren a bajnokságot, ott lehetett a melbourne-i olimpián, ahol bronzérmes lett. A párosban való szereplés lehetőségét azonban nem kapta meg, s a szólóban kiérdemelt harmadik hellyel sem volt maradéktalanul elégedett.
Az 1960-as, római olimpiát pályafutása egyik szomorú emlékeként őrizte meg.
„Az eredményeim alapján nem tudtak itthon hagyni, kint viszont jól kitoltak velem. Addig sakkozgattak, míg versenyszám nélkül maradtam. Ezért azután a lelátóról nézhettem a küzdelmeket, majd utána gyorsan hazaküldtek a helyezetlenül végzettekkel együtt” – idézte vissza a méltánytalanságot az egykori sokszoros magyar bajnok, aki a versenyzői pályafutása befejezése óta eltelt évtizedekről csak töredékesen és szomorúan beszélt. 1986-ban infarktust kapott, felgyógyulását követően leszázalékolták. Időközben elvált, egyetlen leánya pedig úgy halt meg súlyos betegségben, fiatalon, hogy unoka sem maradt utána.
„Nyolc éve kezdődtek a komolyabb egészségügyi gondok: a bal lábamról egyszerre három ujjat is le kellett operálni. Éppen akkor készült Melbourne-be, az olimpia 50. évfordulójának emlékünnepségére a Magyar Olimpiai Bizottság küldöttsége. Én is utaztam volna, de repülés helyett a kórházban kötöttem ki. Azóta alig tudok járni” – mondta Kiss Lajos.
„Némi öröm az ürömben, hogy hat éve sikerült rászoknom az internet használatára. Így – bár már a házból sem tudok kimenni – a világ bármelyik csücskébe is eljuthatok” – tette hozzá a 80 esztendős sportember.
