Pénteken ünnepli 65. születésnapját az olimpiai bajnok Molnár Endre, a világ valaha volt legkiválóbb vízilabdakapusainak egyike, aki négy olimpián is részt vett: 1976-ban, Montreálban aranyérmes lett, 1972-ben Münchenben másodikként végzett, 1968-ban Mexikóvárosban és 1980-ban, Moszkvában pedig harmadik helyezést ért el a nemzeti csapattal.
Sportpályafutását úszással kezdte, de kipróbálta a korántsem rokonsportok közül a labdarúgást, a vívást és a birkózást is. A Budapesti Építők szakosztályában indult pólós karrierje, 1965-ben az ifiválogatott keretének tagja lett, s rá egy évre kapott helyet először a felnőttválogatottban is, amelynek hálóját 1966 és 1980 között összesen 189 alkalommal védte.
Az Építőkből a Budapesti Spartacusba igazolt át, de több klubváltást nem engedett meg magának. A szövetkezetiek csapatát, akárcsak a nemzeti együttest, valósággal a hátán vitte, és segítette hozzá folyamatosan a diadalokhoz. Így a magyar válogatottat a legnagyobbhoz, az olimpiai győzelemhez is. De nyert világbajnokságot, Európa-bajnokságot és Világkupát egyaránt. Egészen 37 éves koráig védett, akkor is egy sérülés miatt volt kénytelen felhagyni a játékkal. A megbízhatóság mintaképének tartották, akinek hálóőri kelléktárából a bravúrok sem hiányoztak.
A parton se szakadt el a vízilabdától, a 2008-as, pekingi olimpia előtt például bő fél éven át személyesen segítette azzal Kemény Dénes szövetségi kapitány munkáját, hogy a kínai fővárosban kétszeres ötkarikás aranyérmessé előlépett kapust, Gergely Istvánt külön is trenírozta, szakmailag felkészítette a nyári játékokra.
"Manapság is ki-kijárok a meccsekre, olykor feltűnök a válogatott tréningjein is, de nem edzősködöm, viszont a szövetség elnökségének ülésein, mint a testület tagja, rendszeresen részt veszek" – mesélte az MTI érdeklődésére az egykori klasszis kapus. Hogy mi a véleménye utódairól, és magáról a háromszoros olimpiai bajnok Kemény-csapatról, amely bő egy hónap múlva a zágrábi Európa-bajnokságon próbál szerencsét, ezt válaszolta:
"Dénesnek négy kapusa van, választania kell közülük rövid időn belül, és nincs könnyű helyzetben, hiszen remek a választék, s nüánszok dönthetnek, bár én – talán érthetően – egy kissé elfogult vagyok Gergely Pista mellett. A várakozásom? A magyar vízilabda-válogatott mindig, minden világversenynek aranyeséllyel vág neki, így van ez ezúttal is, még ha átalakulóban van is a csapat, hiszen néhány nagy öreg most nem áll a rendelkezésre, miközben a fiatalok, a tehetségek jönnek fel, mint a talajvíz. Én bízom a kapitányban, csapatában, és úgy gondolom, semmivel sem lesz csúnyább az érmünk Zágrábban annál, mint amilyenhez szoktunk. Más kérdés, hogy az aranyesély nem mindig jön be, pláne a horvátoknál, ahol nemcsak a pólóról szól majd az idei Eb sem. Szóval nem lesz egyszerű, de bizakodó vagyok."
Molnár Endre is régóta azok közé tartozik, akik nincsenek "hivatalból" ellene a vízilabda reformjának, de csak az átgondolt újításokat pártolná.
"Tény, hogy ma már nem feltétlenül jó az, ha tizenkét gladiátor van a vízben és az edzések harci játékához, a viktóriához hasonlítható módon játszik egymás ellen, mert így nagyon eldurvulhat a póló. El kellene dönteni, hogy milyen irányban menjen tovább a vízilabda, bár alapvetően úgy gondolom, hogy a sportág szabályai jók, csak éppen a játékvezetőknek be kéne tartaniuk, és tartatniuk azokat a játékosokkal. A szabályokhoz való következetes ragaszkodás esetén máris javulna a helyzet."
Az ünnepelt szerint a jelen magyar vízilabdájában rengeteg jó játékos van, sorrendet semmiképpen sem készítene, de azt elárulta, hogy a szívéhez a legközelebb az egyformán háromszoros olimpiai bajnok Benedek Tibor és Kásás Tamás áll, de a Steinmetz fivéreket is sokra tartja.
A kérdésre, hogy miképpen szolgál az egészsége, Molnár Endre így válaszolt:
"Deréktől felfelé még nagyjából rendben a dolog, bírom, derék alatt már akad gond, például a csípővel, a térd- és bokaízületekkel, amibe nyilván a sok évtizedes kapuskodás is belejátszik persze. A helyes felelet azonban úgy hangzik, hogy nagypapaként – a nagymamával egyetemben – állandóan bevethető állapotban vagyok, mivelhogy szerencsére két unoka ad igen sűrűn feladatot naponta "
