A szombaton 60. születésnapját ünneplő Sax Gyula olimpiai bajnok sakkozó saját bevallása szerint még mindig élvezi a sakkot, ezért aktívan játszik továbbra is, s tervei között szerepel többek között egy önéletrajzi könyv írása.
"Élvezem a sakkot, bár már kevesebbet versenyzem. Ez annak tudható be, hogy elsősorban tanítványaimra koncentráltam, most viszont ismét szeretnék több tornán indulni, mert jelenleg csak egy igazán komoly sakkozóm maradt, akit oktatok" – mondta az MTI-nek Sax Gyula, aki legközelebb szombaton, Röszkén indul egy nagymesterek számára kiírt hatfős tornán.
A magyar válogatottal tíz olimpián szerepelt nagymester az elmúlt évek sikereiből kiemelte, hogy tavaly horvát csapatával feljutott az élvonalba, míg a zalaegerszegi Csuti SK-val, melynek tíz éve tagja, hatszor nyert bajnokságot. Ezzel 15 csapat-aranyéremnél jár, ugyanis korábban hatszor nyert a Honvéddal és háromszor a Miskolccal.
"Ma már a számítógépek uralkodnak a sakkon, s ez alapjaiban változtatta meg a sportágat. Régen sokkal nagyobb szerepe volt az emberi improvizációnak. Mi még folyóiratokból készültünk, ma már minden elérhető az interneten, így a készülés sokkal könnyebb, ugyanakkor sokkal nagyobb az elsajátítandó anyag is" – mondta a sakk fejlődéséről Sax Gyula.
Jövőbeni terveiről elárulta, hogy szeretne edzői feladatot kapni, amolyan álomnak nevezte, hogy a válogatott trénere legyen. Hozzátette, önéletrajzi könyvet is készül írni, amelyben szerepelnének legjobb partijai. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, a legnagyobb gondja, hogy nem tudja 200 alá csökkenteni a kiemelkedő mérkőzéseinek a számát.
"Ha csak egy partit kellene kiválasztanom, akkor az 1978-as, Buenos Aires-i olimpia zárófordulója lenne. A jugoszláv Matanovic legyőzésével biztosítottuk be az aranyérmet, de nemcsak ez a világraszóló siker mondatja ezt velem, mert szakmailag is kiváló játszma volt" – emlékezett vissza saját és a magyar sakkozás egyik legnagyobb sikerére Sax, aki a 14 fordulóból 12-szer ült asztalhoz, s ebből ötször nyert, hétszer remizett. "Portisch Lajos, Ribli Zoltán és jómagam is csúcsformában voltunk, de Csom István is jó volt. Ennyi kellett a diadalhoz."
A legfájóbb kudarcként két partit említett meg Sax: az 1980-as olimpia utolsó körét és amikor 1991-ben világbajnokjelöltként kikapott Viktor Korcsnojtól.
"A vallettai olimpián nyert állásból remiztem, emiatt nem tudtuk megvédeni a címünket. Korcsnoj ellen pedig simán győznöm kellett volna, azonban időzavarban kerültem és a 42. lépésben tisztet néztem el" – elevenítette fel karrierje fájó momentumait Sax Gyula.
