A német csapatbajnokságban, a Bundesligában birkózó Lévai Zoltán (20) bajnoki találkozón 6-0-ra legyőzte az örmény olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok Arszen Dzsulfalakjant. A dorogi kötöttfogású rendkívüli fegyvertényt hajtott végre a kilenc évvel idősebb világklasszis ellen.
Szekeres István • A Dorogi NC ifjú kiválósága, Lévai Zoltán Európa-bajnoki címmel és világbajnoki bronzzal búcsúzott a juniorkorosztálytól. A felnőttmezőnybe erősödésért birkózik a VFK 07 Schifferstadt színeiben a német Bundesligában is, és persze – főleg – azért, mert a sikerei láttán szerződtették. A csapat a héten a KSV Aalent fogadta, és bár 13-10-re alulmaradt, a 74 kg-ban Lévai Zoltán – igazi szenzációt keltve – 6-0-ra legyőzte örmény világklasszis ellenfelét, adta hírül a magyar szövetség Facebook-oldala.
Itt az örmény kezét emelte magasba a bíró, mint oly sokszor • Forrás: Google
Arszen Dzsulfalakjan, hiszen róla van szó, májusban lesz harminc éves, 2003 óta írja a sikertörténetét. Akkor, majd 2004-ben kadet Európa-bajnokságot nyert, 2007-ben junior világ-, majd 2009-ben felnőtt Európa-bajnok lett. Felnőtt-világbajnoki címet két esztendeje, 2014-ben szerzett. Az aranyak között sem tétlenkedett. Ezüstöt nyert a londoni olimpián és a 2010. évi világbajnokságon, két-két vébén, illetve Eb-n pedig bronzot. A világversenyeken háromszor mérkőzött meg Bácsi Péterrel, kétszer a magyar klasszis győzött.
A 6-0 a birkózásban is jelentős különbség, bár a leggyakoribb akciók 2, illetve 4 pontot érnek. Annak azonban külön jelentősége van, hogy Zoli nem egyakciós mérkőzésen gyűrte le világhírű ellenfelét.
Dzsulfalakjan Rióban bolgár ellenféltől kapott ki, aki később ugyancsak vereséget szenvedett, és az örménynek be kellett érnie a 13. hellyel. A pályafutásában a fiatal magyar elleni fiaskónak nyilván nincs különösebb jelentősége, mert ha még egy olimpiát bevállal, akkor csak figyelmeztetésnek számít. Ha nem, akkor a visszavonulás egyik első lépcsőfoka.
Ezzel szemben a dorogi kiválóságnak óriási lökést adhat a folytatásra a rendkívüli siker. Megerősítést, hogy jó úton jár, önbizalmat, hogy most már tulajdonképpen bárkit legyőzhet a világ legjobbjai közül a felnőttmezőnyben is.
Régi, de alighanem sokat mondó példával állok elő most.
A világ birkózásának egyik legnagyobb alakja a szovjet Valerij Rezancev volt. A kötöttfogás 90 kg-os súlycsoportjában 1970-76 között tíz világversenyen indult, egyszer sem szenvedett vereséget, így tíz aranyérem tulajdonosa lett: kétszeres olimpiai (1972, 1976), ötszörös világ- és háromszoros Európa-bajnok. 1977-ben, a második olimpiai győzelme után, amikor a válogatottságtól már visszavonult, kora tavasszal Budapesten, az akkor felszabadulási emlékversenynek hívott viadalon legyőzte Hegedüs Csabát, aki akkor lépett át a 90 kg-osok táborába. Hegedüs két hónappal később Európa-bajnok lett a törökországi Bursában, ahol Rezancev utódját, Minoszjant tussal verte meg.
A szovjet kötöttfogású óriás 1978-ban kapott ki külföldi ellenféltől. A belügyi spartakiádon győzte le egy 21 éves magyar, aki a következő évben azért lett „csak” második a világbajnokságon, mert – a lehető legfinomabban fogalmazva – a bírók úgy döntöttek.
Csak hát a következő évben, 1980-ban Moszkvában megnyerte az olimpiát…
Úgy hívják: Növényi Norbert.
Példa tehát van, az út járható, Lévai Zoli!
